Szívmelengető történet az 1914-es karácsonyi fegyverszüneté, de vajon mi igaz belőle?

1914. december 25-e úgy vonult be a történelembe, hogy a karácsony legyőzte az első világháborút. A karácsonyi fegyverszünet története azonban olyan legenda, aminek valóságtartalmát nehéz meghatározni. 

Annyi biztos, hogy a háború kitörése után hónapokkal XV. Benedek pápa azonnali fegyverszünetre való felhívását a felek elutasították. Francia, német és brit katonák a lövészárkaiból előmászva valóban együtt ünnepelték a fronton a karácsonyt az első világháború első évében?

1914 őszén nagy, egybefüggő frontvonal alakult ki nyugaton, ami az Északi-tengertől egészen Svájcig tartott. A felek tudták, hogy hosszú távra kell berendezkedniük: a több száz kilométeres szakaszon egymással szemben álltak a lövészárkok, és olykor annyira közel voltak egymáshoz, hogy át tudtak egymásnak kiabálni. 

A beszámolók szerint a fronton december 25-én a németek karácsonyfát állították a saját lövészárkukban, és elkezdtek karácsonyi dalokat énekelni. A britek és a franciák is így cselekedtek, majd egy idő elkezdtek egymásnak átkiabálni. Arról megoszlanak a vélemények, hogy végül melyik oldal mászott elő előbb a lövészárokból, de az biztos, hogy a szögesdrótokat és csapdákat kikerülve a karácsonyt együtt töltötték a fronton. 

Az ünnepély keretében fociztak, énekeltek egymással, szivart, italokat ételeket cserélgettek.

Erről fotós bizonyítékok is rendelkezésre állnak, amiket maguk a katonák készítettek – az alábbi kép épp nem az, cikkünk nyitóképe viszont igen.

Azt hinné az ember, hogy csak elszigetelt esetről volt szó, de a fronton több száz ember összegyűlt, hogy együtt ünnepeljék meg a karácsonyt. Nem szabad elfelejteni, hogy ez az esemény a világháború első félévében történt. Ekkor az említett felek nem vetettek be egymás ellen mérges gázokat – később erre is sor került –, és még csak egy igazán véres ütközeten, az első marne-i csatán voltak túl. A fronton egyébként többször is előfordultak tűzszünetek, de ezeket rendre azért tartották, hogy a saját halottjaikat el tudják szállítani a semleges zónából.

Bár ekkor még épp csak elkezdődött a hosszúra nyúlt háború, a németeknél és a briteknél is csúcsra járt a háborús propaganda. Épp ezért amikor a vezérkarok tudomást szereztek arról, hogy a katonák összebarátkoztak a fronton, először megtiltották a sajtónak, hogy beszámoljanak az esetről. Egyrészt a közvélemény felé rendkívül visszás lett volna, hogy a katonák, akiknek meg kellene védeniük a hazát, összehaverkodnak az ellenséggel, másrészt akkor még nem tudták megítélni, hogy milyen hatással lenne az emberekre, ha azzal szembesülnének, hogy a németek (a másik oldalon a britek) nem „emberevő szörnyek”.

Bár a karácsonyi béke megköttetett, közel sem volt egységes, nem vonatkozott minden frontszakaszra. Sok helyen karácsonykor is készültségben álltak a katonák, sőt voltak olyan szakaszok, ahol harcoltak is. 

Egyes források szerint a karácsonyi tűzszünet napján nem kevesebb, mint 78 ember halt meg a fronton – harmincan valamilyen sebesülésbe haltak bele, negyvenhárman pedig akció közben haltak meg, tehát a béke napján is folytak műveletek. 

A béke hírére a katonai vezetés minden oldalon elutasítóan reagált. A csapatokat arra utasították, hogy ne hagyják el álláshelyeiket, készültségben kellett maradniuk. Megtiltották azt is, hogy a másik oldallal kommunikációt kezdeményezzenek. 

A sajtó csak hónapokkal az eset után közölt híreket a karácsonyi békéről. A történészek szerint a britek voltak inkább elfogadóbbak a tűzszünettel, a németeknél sokáig nyilvánosságra sem kerülhettek a karácsonykor készült fotók.

A karácsonyi tűzszünet egy évvel később, 1915-ben is megvalósult, de sok helyen tragédiába fulladt. 

A németek csellel kicsalták a briteket a közös karácsonyozásra, az előbújó katonákat pedig azonnal agyonlőtték.

Nyitókép: Brit és német katonák találkozása a nem hivatalos tűzszünet idején, a senki földjén. Fotó: Wikimedia Commons