Az elmúlt évtizedek legsúlyosabb krízisének küszöbén áll a Z generáció

Az idei év elején az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (CDC) megdöbbentő adatokat közölt: 2021-ben az Egyesült Államokban a tizenéves lányok közel háromötöde érzett tartós szomorúságot, ami kétszer nagyobb arány, mint a fiúknál, és háromból egy lány komolyan fontolóra vette az öngyilkosságot.

Ha úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a lelki elsősegély-szolgálat a nap 24 órájában elérhető, bármely szolgáltatótól ingyenesen hívható telefonszámát: 116-123

A CDC 2021 őszén végzett felmérést 17 ezer serdülő részvételével az amerikai középiskolákban. A kutatást kétévente megismétlik, és 2011 óta nő a lelki problémák aránya. A New York Times régóta kibontakozó nemzeti tragédiáról ír, amit csak fokozott a járvány okozta elszigeteltség és stressz. A CDC serdülőkori és iskola-egészségügyi programjának vezetője, Kathleen Ethier szerint a fiatalok azt üzenik, hogy válságban vannak.

Egy másik szakértő, Cori Green szerint a krízis már a járvány előtt megmutatkozott, csak nem keltette fel annyi ember figyelmét. Szerinte a felmérés nem is tükrözi teljes mértékben a valós helyzetet, a depresszió tünetei ugyanis különbözően jelentkezhetnek a fiúknál és a lányoknál. Utóbbiak általában szomorúságot vagy reménytelenséget éreznek – erre kérdez rá a kérdőív –, míg a fiúk sokszor ingerlékenységet vagy agressziót mutatnak.

A legnagyobb New York-i egészségügyi szolgáltató, a Northwell Health gyermek- és serdülőkori pszichiátriai részlegének egyik vezetője, Victor Fornari arra mutatott rá, hogy a tizenévesek lelkiállapotának romlása egybevág az okostelefon-használat növekedésével. Szerinte nem kérdéses az összefüggés a közösségi média használata, valamint a depresszív hangulat és az öngyilkos gondolatok között.

A gyerekek ki vannak téve az online zaklatásnak és a gyűlölködő kommenteknek, ami olyan számukra, mintha szíven szúrnák őket

– mondta a szakember, aki szerint drámaian nőtt azoknak a kamaszoknak a száma, akik öngyilkos gondolatok vagy öngyilkossági kísérlet miatt szorulnak sürgős pszichiátriai ellátásra. Ahol ő praktizál, 1982-ben 250-en, 2010-ben háromezren, tavaly már nyolcezren voltak. Nincs elég terapeutájuk ahhoz, hogy mindenkit el tudjanak látni.

Összetett probléma része?

Az Economist elemzéséből az derül ki, hogy a vizsgált országok (Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Wales, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Csehország, Dél-Korea, Észtország, Franciaország, Hollandia, Japán, Mexikó, Németország, Norvégia, Svájc, Svédország, Szlovénia, Új-Zéland) átlagát tekintve kiugróan nőtt az öngyilkosságok aránya a 10-19 éves lányok körében. Ehhez azért az is hozzátartozik, hogy százezer tizenéves lányra 3,5 öngyilkosság jutott 2020-ban, míg a fiúknál 6,1 – ugyanakkor a fiúknál alig változott ez az arány, a lányoknál viszont mintegy 50 százalékkal emelkedett.

Még gyorsabban emelkedik az önbántalmazás aránya: abban a 11 országban, ahonnan rendelkezésre állnak adatok, 2010 óta 143 százalékkal gyakoribb a falcolás a lányok körében, a fiúknál pedig 49 százalékos a növekedés. Jonathan Haidt, a New York-i Egyetem professzora szerint 

az okostelefon-használat azért veszélyesebb a lányokra, mert a fiúk többet játszanak, és kevesebbet foglalkoznak a depressziót kiváltó közösségi médiával.

Az öngyilkosságok és önsértések aránya nagyjából az okostelefon- és közösségimédia-használat felívelésével együtt emelkedett, de az Economist szerint egyértelmű ok-okozati összefüggés nem mutatható ki az adatokból. Ez azonban a lap szerint nem jelenti azt, hogy nem létezik ilyen hatás. Ám annak az országokra lebontott adatokból is látszódnia kellene, ha a közösségi média a kizárólagos vagy a legfőbb bűnös lenne az öngyilkosságok és önsértések arányának emelkedésében, és nem egy összetett probléma része.

Az Economist szerint 2017-ben provokatívnak számított, amikor Jean M. Twenge, a San Diegó-i Állami Egyetem pszichológus professzora azt vetette fel a The Atlantic portálon megjelent cikkében, hogy az okostelefonok tönkretettek egy generációt. Ma ez már elterjedt nézetnek számít.

Kosárlabdapálya helyett virtuális terek

Twenge azt írta hat évvel ezelőtt, hogy 25 éve kutatja a generációs különbségeket, és azok a jellemzők, amelyek egy-egy generációt meghatároznak, általában fokozatosan erősödnek, a grafikonokon szelíden emelkedő és lejtő dombokként és völgyekként mutatkoznak. 2012-ben azonban hirtelen változásokat vett észre a tizenévesek viselkedésében és érzelmi állapotában, a szelíd lejtőkből meredek hegyek és sziklák lettek.

Minél többet böngészte a kutatásokat, és minél többet beszélgetett kamaszokkal, annál világosabb lett a szakember számára, hogy az okostelefonok és a közösségi média térhódítása határozza meg az 1995-2012 között született generációt, amit iGennek nevezett el. Ennek a generációnak a tagjai az okostelefonokkal együtt nőttek fel, az internet előtti időkre már nem is emlékeznek. Bár a megelőző generáció képviselőiről, a millenialokról is elmondható, hogy az internettel együtt nőttek fel, de az az ő életükben nem volt állandóan jelen, nem volt kéznél egész nap.

Az okostelefonok elterjedése radikálisan átalakította a tizenévesek életét anyagi helyzettől, származástól, lakóhelytől függetlenül. Azoknak – írja Twenge –, akik szívesen emlékeznek saját „analóg” fiatalkorukra, ez idegennek és nyugtalanítónak tűnhet, egy generáció tanulmányozásának azonban nem az a célja, hogy nosztalgiázzunk, hogy régen hogy mentek a dolgok, hanem az, hogy megértsük, hogyan mennek most.

Vannak pozitív generációs változások is a szakember szerint, például a tizenévesek nagyobb fizikai biztonságban vannak, mint bármikor, mert jobban érzik magukat a szobájukban, mint egy buliban. 

Kevésbé vannak kitéve egy autóbalesetnek, és kevesebbet isznak, mint elődeik. A tinédzserkori depresszió és az öngyilkosságok aránya viszont kilőtt 2011 óta: Twenge úgy gondolja, hogy az iGen az elmúlt évtizedek legsúlyosabb krízisének küszöbén áll, ami a telefonjaikra vezethető vissza.

Saját tinédzserkorára visszatekintve a szerző azt írja, hogy számukra még fontos volt a függetlenség, barátaival azzal voltak elfoglalva, hogy a lehető leghamarabb megszerezzék a jogosítványt, és kiszabaduljanak a kertvárosi korlátok közül. Ez már kevésbé számít a mai tizenéveseknek, akik az otthonukat is kevésbé hagyják el szüleik nélkül. Visszaszorul az udvarlás és a szexuális aktivitás is, ami egyébként pozitív változással is jár: 2016-ban 67 százalékkal volt alacsonyabb a tinédzserkori szülések aránya, mint 1991-ben.

Az amerikai kamaszok körében korábban a szabadságot megtestesítő autóvezetés is elvesztette vonzerejét: sokan azért nem szereznek jogosítványt, mert a szüleik úgyis elviszik őket oda, ahol dolguk van, és ha meg is tanulnak vezetni, azt sokszor a szülők nyomására teszik. Lecsökkent azoknak az aránya is, akik tinédzserként dolgoznak, és saját pénzükkel gazdálkodnak.

Twenge szerint, bár többet vannak otthon, az iGen tagjai kevesebb időt töltenek tanulással is. Mindez azt jelenti, hogy több a szabadidejük, amit azzal töltenek, hogy a telefonjukat nyomkodják a szobájukban. És bár jóval több időt töltenek a szüleikkel egy fedél alatt, aligha állnak hozzájuk közelebb, inkább leszerelik őket, hogy a telefonjukra koncentrálhassanak.

2000 és 2015 között több mint 40 százalékkal csökkent azoknak a tizenéveseknek a száma, akik szinte naponta találkoznak a barátaikkal. 

A kosárlabdapályát vagy a strandot felváltották a virtuális online terek. Azt gondolhatnánk, hogy azért töltenek több időt ezekben a terekben, mert jól érzik magukat bennük, de nem így van: az átlagosnál többet internetező tizenévesek boldogtalanabbak.

Azok, akik naponta látogatják a közösségi oldalakat, de kevésbé gyakran találkoznak a barátaikkal személyesen, gyakrabban érzik úgy, hogy magányosak, kimaradnak dolgokból, nincs elég barátjuk. Miközben a tinédzserek kevesebb időt töltenek együtt személyesen, a találkozásaikat fáradhatatlanul dokumentálják a közösségi oldalakon, akiket pedig nem hívtak meg, hogy tartsanak velük, a képeket nézve kirekesztettnek érzik magukat.

Az, hogy a lányok körében jobban emelkedik a depresszió és az öngyilkosságok aránya, Twenge szerint annak is betudható, hogy a lányok körében gyakoribb az online zaklatás. A fiúk inkább fizikailag bántalmaznak másokat, a lányok viszont az áldozatuk társadalmi státuszának és kapcsolatainak aláásásával, kiközösítéssel teszik ugyanezt.

A szakértő szerint a tizenéveseket arra kell biztatni, hogy felelősen és mértékletesen használják telefonjaikat, az enyhe határok meghúzása megakadályozhatja a káros szokások kialakulását. Twenge ugyanakkor reményteli jeleket is lát arra, hogy a gyerekek elkezdik összekapcsolni bizonyos problémáikat az állandó telefonhasználattal. Néhány hónapja például olyan New York-i tinikről írtunk, akik rájöttek, hogy felzabálja az életüket a közösségi média és a másoknak való megfelelés, és „ludditaklubot” alapítottak, melynek tagjai önként hagytak fel az okostelefon-használattal.

Nyitókép: LeoPatrizi / E+ / Getty Images