„Ha egyedül vagyok otthon, Borisz az enyém!” – Felnőttek, akik ragaszkodnak nyunyókájukhoz

„Nyolcéves lehettem, amikor a nagymamámtól kaptam egy pandamacit. Azt, ha égne a ház is kimenteném, olyan fontos. Ő nekem a legkedvesebb. Mivel a mamámtól kaptam, és a világon a legnagyobb szeretettel adta, úgy tervezem, örökre megtartom magamnak. De van két alvókám is, az egyik egy nagyon puha kutya, amit a húgomtól kaptam. Nagyon szeretem, jó aludni rajta, az a neve, hogy Kutyuska. És van egy nagyon szőrös, rózsaszín bárányom is, amit apukámtól kaptam, külföldről” – mesélte az rtl.hu-nak a 33 éves Viktória annak apropóján, hogy körbekérdeztünk, 

vannak-e felnőttek, akik még játékokkal alszanak?

A The Guardian című brit lap tavaly év végén miniinterjúkban és fotókon mutatott be néhány, Viktóriához hasonló brit felnőttet, bár ott egy 27 éves nő tovább ment: ő biztos abban, hogy Bread Teddy nevű kedvencét vele együtt fogják elhamvasztani, sőt, még azt sem szeretné, ha addig a saját gyerekei hozzáérnének, mert „beszennyeznék az illatát”.

„Amikor az ikertestvérem és én megszülettünk, anyu két egyforma mackót kapott a nagynénémtől, keksz színű, bolyhos szőrzettel és csokoládébarna masnival a nyakukban. A nővérem nem »ölelgette« az övét, de én egy éjszakát sem tudtam aludni az enyém nélkül. Felnőttkoromban még mindig ő az első, amit keresek, ha felébredek éjszaka. Kézipoggyászban utazott velem Japánba és Európán keresztül, majd a szállodai széfben tartottam. A pénzem vagy az útlevelem elvesztését még el tudtam volna viselni, de az ő elvesztését soha. Az egyetlen alkalom, amikor otthagytam őt, az első külföldi utam volt Madridba a barátommal, Robbal” – mesélte Ash, majd hozzátette:

Annyira féltem, hogy a vámosok azt gondolják, hogy kábítószer van belegyömöszölve, és feltépik, hogy Liverpoolban maradt, de kisírtam a szemem és egész úton bántam. Most már kilenc éve vagyok együtt Robbal, és soha a szeme se rebbent a dolog miatt

Azt is elmondta, hogy a mackó külseje már kicsit megkopott: a feje leesett néhányszor, hiányzik az egyik karja, az egyik szeme, az orra is, a masnija pedig elveszett.

„Gyerekkoromban elköltöztünk, és minden régi tárgyam a szülővárosomban maradt” – mondta a 32 éves Fülöp az rtl.hu-nak. „Napjainkban egy plüss medvével alszom, akit Borisznak hívnak. Hihetetlenül puha és nagy, remek fejtámasz és melegítő is egyben. Hála az égnek senki sem féltékeny rá, cikinek sem találják, sőt! Eddig mindenki el akarta csenni tőlem, hogy ők ölelgessék, de Borisz elég ragaszkodó, így nem megy sehová” – mesélte a férfi, majd hozzátette, hogy akkor sincs zavarban, ha egy nő először megy fel hozzá. „A hónom alá kapom, tartja a karomat és fél perc alatt bemelegedik a takaró. Ráadásul még csak horkolni sem horkol. Pár éve vettem, a legjobb helyre ment az a 8 ezer forint. Volt egy barátnőm, aki folyamatosan ölelgette, de előfordult, hogy egy barátom nálam aludt, és még ő is elkérte. De ha egyedül vagyok otthon, Borisz az enyém.”

Egy három évvel ezelőtti brit felmérés szerint a felnőttek harmada még mindig a plüssével alszik. A megkérdezettek 34 százaléka (összesen 2000 embert vizsgáltak) nyilatkozta, hogy minden éjjel egy puha játékkal alszik, sőt, 15 százalékuk bevallotta, hogy nem is tudna aludni nélküle. 17 százalék azt válaszolta, hogy mindig a játékát ölelgeti, ha ideges vagy lehangolt, majdnem minden tizedik ember pedig arról beszélt, hogy 

szívesebben osztja meg az ágyát a mackójával, mint a saját partnerével.

Az, hogy gyerekkorban mindenkinek van egy kedves játéka, természetes. Sok szülő ismeri azt az érzést, amikor már húsz perce késésben vannak a gyerekkel valahonnan, de a játékot akkor is meg kell keresni, mert nélküle még a boltba sem lehet elindulni. Változatos, hogy ezek a tárgyak milyen formát öltenek, egyáltalán nem biztos, hogy csak plüssállatokból válnak kedvencek: lehetnek kendők, apró rongyok, babák vagy éppen kisautók is. A gyerekek számára az ilyen játékok simogatnivaló cukiságként, alvócimboraként vagy akár lelki társként is funkcionálhatnak, és persze a szeparációs szorongást is segíthetnek leküzdeni. Nem csoda, hogy sokévnyi bensőséges kapcsolat után vannak, akik felnőttként is megtartják a kedvenceiket, hiszen a játékok a fiatal felnőttkor viharos éveiben is állandóságot, biztonságot jelenthetnek, ráadásul sokaknak automatikusan a szeretetteljes gyermekkor érzését adja vissza.

Sőt, a játékok terápiás célt is szolgálhatnak: a Time egy cikkében hosszan részletezte, hogyan segíthet mindenféle plüss, robot, takaró és párna a szorongás, a stressz, a gyász, az elszigeteltség vagy a demencia elleni küzdelemben. Ezt persze a kutatók és a termékfejlesztők is észrevették, ezért olyan termékeket hoztak létre, amelyek kifejezetten bizonyos betegségek enyhítésére szolgálnak. Létezik már bolyhos robotfóka a demenciában szenvedők számára, súlyozott plüssmackó a gyászoló felnőttek számára, és olyan párna, amely a légzést utánozva megnyugtatja az embereket.

Egy 2020-ban a Journal of Integrative Medicine című folyóiratban megjelent kis tanulmány szerint a súlyozott takarók csökkentették a szorongást egy pszichiátriai intézmény pácienseinél. A szerzők ezt a nyugtató hatást az úgynevezett mélyérintéses nyomásstimulációnak tulajdonítják. Egy másik, a Psychological Science című folyóiratban 2013-ban megjelent tanulmány szerint egyszerűen egy plüssmackó kézben tartása csökkentheti az egzisztenciális félelmet az alacsony önértékelésű embereknél.

A Time-nak Dr. David Spiegel, a Stanford Egyetem pszichiátriai és viselkedéstudományi tanszékének docense elmondta: érthető, hogy az emberek vigaszt találnak ezekben a tárgyakban. „Tudjuk, hogy a gyerekek szeretik a plüssállatokat – ezeket szoktuk »átmeneti tárgynak« nevezni az egyedüllét és a másik emberrel való kapcsolat között” – mondta. Az ilyenek valószínűleg a felnőttek számára is hasonló szerepet játszanak. „Nem meglepő, hogy az élettelen, kitömött tárgyak egy interperszonális kapcsolathoz hasonló gondolatokat és érzéseket stimulálnak”.

Jennifer Martin, alváskutató, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem Geffen School of Medicine professzora a Reviewed-nak beszélt arról, hogy sokszor a gyerekek azért alszanak egy speciális plüssállattal vagy takaróval, mert ez része azoknak a környezeti jelzéseknek, amelyekkel az agyukat felkészítik az alvásra. Nincs ez másként a felnőtteknél sem. A puha, ölelgetős kismackó jelenléte egy jelzés az agyuknak, hogy itt az ideje aludni. „A társadalomban megjelenő képi világ, például a mackókkal alvó embereket ábrázoló filmek és műsorok szintén szerepet játszhatnak ebben az asszociációban” – hangsúlyozta.

A szakértők egyetértettek abban, hogy nincs abban semmi kivetnivaló, ha felnőttek plüssállatokkal alszanak – gond akkor van, ha mindez átcsap egy zavaró tendenciába, vagy ha a játékok nélkül valaki képtelen a hétköznapokban jól funkcionálni, tehát például bevásárláshoz, fürdéshez, vagy az irodai munkához is szükség van nyunyókára.

Wendy Troxel viselkedés- és társadalomtudós, a Sharing the Covers; Every Couple's Guide to Better Sleep című könyv szerzője szerint a plüssállatok segíthetnek abban, hogy az emberek kevésbé érezzék magukat egyedül éjszaka. Az alvás evolúciós szempontból sérülékeny időszak, mert félig öntudatlanul, a sötétben fekszünk. Társas lényekként a többi emberrel való kapcsolatunkra támaszkodunk, hogy védelmet kapjunk a bizonytalan időszakokban. „Egy aranyos, bújós plüssmackó biztosíthatja a melegség és a kényelem érzését” – magyarázta. A gyerekek gyakran bújnak plüssállatokhoz vagy takarókhoz, amikor a szüleiktől távol alszanak. Hasonlóképpen, a felnőttek, akik egyedülállóak vagy távol vannak a partnerüktől vagy a háziállataiktól, plüssállatokkal elégíthetik ki a társaság iránti igényüket éjszaka.

A szakemberek összességében úgy vélik, tegyük azt, ami megfelel nekünk az éjszakai kényelem szempontjából. Ha már most is játékkal alszunk, nincs okunk abbahagyni.

Nyitókép: PxHere