Völner Pál vallomása Schadl Györgyről: Agilis fiatal vezetőnek tűnt, aki elkötelezett a végrehajtói kar megújítása mellett

„A gyanúsításban foglalt állítások teljesen életszerűtlenek. 14 éves koromban létesítettem először munkaviszonyt. Mindig munkából kerestem meg a jövedelmemet” – az rtl.hu információi szerint egyebek mellett ezzel védekezett Völner Pál volt igazságügyi államtitkár a Schadl-ügyként ismertté vált eljárásban. A politikus tavaly márciusban tett írásbeli vallomást, a 15 oldalas dokumentumban pedig részletesen kifejtette, hogy miért tartja alaptalannak az ellene megfogalmazott – akkor még – gyanúsítást.

A 2021 novemberében kirobbant botrány két központi figurája Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) azóta is hivatalban lévő elnöke, valamint Völner Pál, Varga Judit igazságügyi miniszter korábbi helyettese. Az ügyészség szerint az ügy első- és másodrendű vádlottja korrupciós kapcsolatot alakított ki 2018 májusát megelőzően, a kar elnöke pedig rendszeresen készpénzt, alkalmanként 2-5 millió forintot (összesen 83 millió forintot) adott az államtitkárnak azért, hogy Völner Pál Schadl György érdekei szerint járjon el. A Központi Nyomozó Főügyészség korrupciós és vagyon elleni bűncselekmények, valamint pénzmosás miatt nyújtott be vádiratot. 

Az egyik vádpont szerint Schadl György elérte, hogy azok az emberek kapjanak végrehajtói kinevezést, akikkel ő előzőleg megállapodott. Az így pozícióba került végrehajtóknak az iroda működéséből származó osztalékot részben vagy teljes egészében át kellett adniuk Schadl Györgynek, aki így az ügyészség szerint összesen 924 millió forinthoz jutott. (A végrehajtói irodák vezetőinek ez azért érte meg, mert havi juttatást kaptak Schadl Györgytől, vagy megtarthatták a – gyakran igen jelentős összegű – osztalék egy részét.)

Völner Pál ezzel a vádponttal kapcsolatban azt írta a vallomásában, hogy 2015-ös államtitkári  kinevezése utána a tárca szervezeti és működési szabályzata (szmsz) alapján nem hozzá tartoztak a végrehajtókkal kapcsolatos ügyek. 

Ennek megfelelően szerinte nem is tudta befolyásolni a kinevezéseket, mert nem ő döntött ezekben a témákban, hanem az Igazságügyi Minisztérium másik államtitkára.

„A minisztériumban a hivatásrendekkel, bíróságokkal, ügyészségekkel, közjegyzőkkel, végrehajtókkal az igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkár tartotta a kapcsolatot és látta el a minisztériumi feladatokat. 

E tekintetben teljeskörűen Dr. Vízkelety Mariann, később Dr. Hajas Barnabás államtitkárok jártak el, én csak néhány kiemeltebb protokolláris eseményen szerepeltem. 

A nevezett államtitkárok egyébként véleményem szerint semmilyen módon és senki által nem voltak befolyásolhatók, feladatukat mindvégig kiemelkedően és kiválóan látták el” – fogalmazott Völner Pál. Azt is megjegyezte: soha nem próbált a vádban megfogalmazott módon hatni az államtitkártársaira, akik tőle függetlenül dolgoztak, nem voltak neki alárendelve.

Új pozíciók, hasonló védekezés

A szerepkörök azonban a 2015-ös államtitkári kinevezés után módosultak: Varga Judit igazságügyi miniszter ugyanis 2019 júliusában a bírósági végrehajtással kapcsolatos ügyek miniszteri biztosává nevezte ki Völner Pált, aki ezzel párhuzamosan parlamenti államtitkár is maradt. A vallomás szerint az új pozíció nem érintette az államtitkárok feladatkörét, mert a miniszteri biztosnak csak általános felügyeleti jogköre volt, de az operatív működésben nem vett részt és nem volt irányítási, utasítási joga sem.

Objektív pontok, szubjektív értékelés

A végrehajtók kinevezéséről itt írtunk részletesen, röviden összefoglalva a pályázóknak egy két részből álló felvételin kell pontokat szerezniük, az öt legtöbb pontot elérő jelöltet pedig felterjesztik az igazságügyi miniszter elé, aki kinevezi a végrehajtót. Ez utóbbi feladatot az igazságügyi miniszter delegálta az igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkárnak. A felvételiket igen sok bírálat érte, az objektív feltételek (képzettség, tapasztalat, stb.) alapján megszerezhető pontok mellett ugyanis van egy szóbeli rész is, ahol – a panaszt megfogalmazó jelöltek szerint – már előtérbe kerülnek a szubjektív szempontok is, így akár befolyásolni is lehetett, hogy végül melyik öt pályázatot terjesztik fel a minisztériumnak.

Völner Pál miniszteri biztosi munkájáról azt írta: A miniszteri biztosnak valóban van olyan jogköre, miszerint a felterjesztés előtt jóváhagyja a végrehajtói kinevezési javaslatokat, „azonban a szövegezésből kitűnik, hogy sem a felterjesztés összeállításában nem vesz részt, sem az igazságügyekért felelős államtitkárnak azt a jogkörét nem vonja el, hogy a felterjesztéstől eltérő kinevezési döntést hozzon. A jogkör lényegében betekintési jogot biztosít a miniszteri biztos részére” – írta Völner Pál.

Ez azt jelenti, hogy a politikus szerint valójában csak láthatta, hogy kiket jelöltek végrehajtónak, de a jelöltek kiválasztásában és a végső kinevezésben sem volt szerepe. Állítása szerint miniszteri biztosi elődje, Molnár Zoltán is hasonlóan dolgozott ebben a szerepkörben, ő pedig követte ezt a gyakorlatot.

„Egyetlen olyan esetre sem emlékszem, amikor a felterjesztést megváltoztattam volna, a meghallgatásokra pedig semmilyen formában nem vettem részt, sem azokat, sem a kinevezési döntéseket semmilyen formában nem befolyásoltam” – írta.

Völner Pál a helyzet tisztázása érdekében indítványozta a két érintett államtitkár, azaz Vízkelety Mariann és Hajas Barnabás tanúkénti meghallgatását is. 

Utóbbi politikus meghallgatását nem tartotta indokoltnak az ügyészség, a hivatalos indoklás szerint azért, mert a vádemeléshez szükséges tényállást a szükséges mértékben felderítették.

Vízkelety Mariannt viszont behívták volna, de vele kapcsolatban azt állapították meg tavaly nyáron, hogy ő „nem hallgatható ki tanúként”. Ennél a pontnál a büntetőeljárás azon részére hivatkoztak, amely négy esetben nem teszi lehetővé a meghallgatást. Ha az illető a védőügyvédként vagy egyházi vezetőként szerezte az ügy szempontjából fontos információkat, valamint ha nem kapott felmentést titoktartási kötelezettsége alól, vagy ha testi, szellemi állapota miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás. (Információink szerint beteg.)

Volt ugyanakkor még egy fontos változás a feladatkörök elosztásában, 2021 áprilisában ugyanis megszűnt az igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkárság, a végrehajtókkal kapcsolatos ügyek pedig már a szervezeti és működési szabályzat szerint is átkerültek Völner Pál államtitkárságához. A 2021 áprilisa és a botrány novemberi kirobbanása, valamint Völner Pál decemberi lemondása között azonban már nem neveztek ki új végrehajtókat. (Volt egy pályázat, de azt visszavonták miután kiderült az ügy.)

Egy másik ponton pedig megjegyezte: 

Hogy Schadl György a saját befolyását mire használta fel, azt nem róhatják az én terhemre.

Összegezve tehát ezt a vádpontot azért tartja megalapozatlannak Völner Pál, mert a kérdéses időszakban szerinte nem ő felelt a végrehajtói kinevezésekért, amikor pedig már hozzákerült ez a terület, akkor már nem történt új kinevezés. A vallomása egy pontján azt állította, arról sem volt tudomása, hogy Schadl György informálisan bárkit támogatott volna a végrehajtó-jelöltek közül.

„Sem egyben, sem részletekben nem vettem át” 83 millió forintot

A nyomozás során a Nemzeti Védelmi Szolgálat leplezett eszközöket is alkalmazott, így az ügyészség a lehallgatott beszélgetések és megfigyelések eredményeit is fel tudta használni a vádemeléskor. A megalapozott vád szerint például Schadl György több alkalommal is kenőpénzt adott át Völner Pálnak.

„A gyanúsításban szereplő azon állítást, hogy én Schadl Györggyel 2017 augusztusát megelőzően korrupciós kapcsolatot alakítottam ki teljesen megalapozatlan, nem igaz. Nem igaz az az állítás sem hogy a korrupciós kapcsolat keretében rendszeresen 2-5 millió forint úgynevezett rendelkezésre állási pénzt kaptam volna Schadl Györgytől. (…) A gyanúsításban szereplő 83 millió forint jogtalan előnyt sem egyben, sem részletekben nem vettem át” – írta ezzel kapcsolatban Völner Pál.

Némelyik résznél azt is kétségbe vonta, hogy igazak-e egyáltalán a Schadl Györggyel kapcsolatban megfogalmazott állítások: 

A végrehajtói irodáktól a gyanúsítás szerint Schadl György által beszedett összegekből mint korrupciós összegekből – ha egyáltalán igaz ez az állítás – nem részesültem 

– fogalmazott a volt államtitkár.

Schadl György ugyanakkor az elmúlt években jelentős mennyiségű ingatlant, ékszert halmozott fel, míg Völner Pál és családja szintén nagyértékű vagyont szerzett. Arra a vallomás nem tér ki tételesen, hogy utóbbit miből finanszírozta a volt politikus, de állítása szerint csak a magánjövedelméből szerzett pénzt.

Úgy vélte, a vele szemben megfogalmazott állítások teljesen életszerűtlenek. „14 éves koromban létesítettem először munkaviszonyt. Mindig munkából kerestem meg a jövedelmemet. (…) Mindig megfelelő jövedelemmel rendelkeztem ahhoz, hogy tisztes polgári életszínvonalon éljek, ezt meghaladó igényeim pedig nincsenek”. Hozzátette, hogy a több évtizedes munkáját, pályafutását soha nem tette volna kockára. „Minden esetben hivatali kötelességemnek, legjobb szakmai tudásomnak, és az ország érdekeinek figyelembevételével cselekedtem” – írta.

Schadl György, „aki alkalmas arra, hogy rendet teremtsen”

Völner Pál vallomásában kitért arra is, hogy miként ismerte meg Schadl Györgyöt.

„A minisztériumba új emberként kerülve olyan hírekre emlékszem, hogy a végrehajtói szabályozás reformjait követően 

ő az az ember, aki alkalmas arra, hogy rendet teremtsen a korábbi zavaros kamarai viszonyok után. 

Az ő feladata volt a karon belül megvalósítani azokat a változásokat, amelyek a jogi végzettséghez kötött személyváltozásokat követően igazi jogi hivatásrenddé teszik a kart. (…) Kinevezésemkor már Schadl György volt a kar új elnöke, és ezt követően egy protokolláris eseménye a miniszter helyettesítve ismertem meg őt. Agilis fiatal vezetőnek tűnt, aki elkötelezett a végrehajtói kar megújítása mellett.”

Völner Pál szerint azért volt indokolt a kapcsolattartásuk, mert a végrehajtókkal kapcsolatban számtalan parlamenti kérdés, interpelláció és sajtómegkeresés érkezett hozzájuk. (A sajtóügyekben és a parlamenti munkában az szmsz alapján nagy szerep hárult Völner Pálra.)

„Ezekben az ügyekben elkerülhetetlen volt a kapcsolattartás az érintett területtel és annak vezetőjével, Schadl Györggyel. Jó munkakapcsolat alakult ki köztünk, mivel minden végrehajtással kapcsolatos kérdésben tájékozott volt, gyorsan akár telefonon tudott pontos információkat mondani, vagy nagyon rövid határidőn belül segített abban, hogy a végrehajtóktól pontos információkat kaphassak a feltett kérdésekkel kapcsolatban. A jogszabály változásoknál is folyamatosan egyeztetnünk kellett, hiszen a parlamenti vita során több ismeretanyaggal kellett mindig rendelkeznem, mint a hivatalos adatok ahhoz, hogy felkészülten tudjak válaszolni a viták során felmerülő kérdésekben. Kapcsolatunk nem érintette a gyanúsításban megfogalmazott kinevezési kérdéseket” – írta a volt államtitkár.

Egy másik résznél úgy fogalmazott: „Schadl Györggyel munkánkból kifolyólag sokszor találkoztam, kifejezetten jó munkakapcsolat alakult ki, többször ebédeltünk együtt. 

Névnapokhoz, ünnepnapokhoz kötődően italt is ajándékoztunk egymásnak. Emlékezetem szerint 2021 április 15-én György napra tekintettel én ajándékoztam a részére italt, hogy ő is adott volna italt, nem emlékszem, de nem zárom ki.

A lehallgatási jegyzőkönyvek szerint aznap Schadl György arra kérte a sofőrjét, hogy vigyen neki egy „hármast”, mert el kell mennie a „szokásos barátunkhoz”. A telefonbeszélgetés során a végrehajtói kar elnöke hozzátette: tegyen mellé „valami viszonylag normális piát” is.

Völner Pál vallomása két másik vádpontra is kitér, erről következő cikkünkben olvashatnak majd.

Nyitókép: Kovács Tamás/MTI