A figyelmetlen, a nárcisztikus, a szorongó és a kritikus ajándékozó – hogyan kerüld el a karácsonyi csapdákat?

Ajándékon nem a több tízezer forintba kerülő tárgyakat, utalványokat értjük, hanem bármit, amivel azt fejezzük ki, hogy gondoltunk a másikra. Lehet (és kell is) kritizálni a fogyasztói társadalmat, az ebből fakadó átgondolatlan karácsonyi költekezést, de az, ahogy a szeretteinket meglepjük, sokat elárul a velük való kapcsolatunkról. Sőt: a kötődési stílusunkról és általánosságban az emberekhez való hozzáállásunkról is.

Hogyan legyél figyelmes?

Rengeteg olyan hirdetéssel találkozhatunk az ünnepek előtt, amelyek tanácsokat próbálnak adni, hogy mit vegyünk egy férfinak vagy egy nőnek, de ezeknek valójában nem sok hasznuk van. Kivéve, ha a megajándékozott nem játszik fontos szerepet az életünkben, és csak le akarjuk tudni az ajándékozást.

Közhely, hogy az ajándékkal érzelmeket fejezünk ki, és közölni akarunk valamit a másikkal: ha pánikolunk azon, hogy mit adjunk, érdemes átgondolni, mi az, amit ki akarunk mutatni. Általánosságban akkor lesz megfelelő egy ajándék, ha figyelünk a másik igényeire, és akkor nem az, ha hiába tudunk róla dolgokat, mégis olyasmit adunk, amit nem szeret, vagy amire nincs szüksége. A legrosszabb ajándék az, ami valamilyen kritikát fejez ki a másik felé. 

Az emberek meglepően gyakran adnak olyasmit a szeretteiknek, ami inkább a saját vágyaikról és motivációiról szól, mint a megajándékozottéról. 

Ennek lehet figyelmetlenség az oka, vagy az, hogy nem mindenki jó a mentalizációban, vagyis abban, hogy beleképzelje magát mások helyzetébe.

Ajándék választásakor azt is érdemes felmérni, hol húzódnak a másik határai. Például ha időhiánnyal küzd éppen, akkor ne egy ezerdarabos puzzle-t adjunk neki, hanem olyasmit, amivel időt spórolhat. A nagyon különleges és eredeti ajándék adására való törekvés se feltétlenül a megajándékozott szükségleteiről szó, ezért ezt is érdemes kerülni.

A kötődési zavarok belerondíthatnak az ajándékozásba

Az, ahogy a párok meglepik vagy megajándékozzák egymást, sokat elárul a kapcsolatukról, és a kötődési stílusukról is. Nem meglepő, hogy az számít a legtöbbet és erősíti leginkább a kapcsolatot, ha látjuk, hogy a másik gondolt ránk, és energiát fektetett a megfelelő ajándék megkeresésébe – legyen az egy tárgy vagy egy közös élmény.

A kötődési zavarokról manapság elég sokat lehet hallani, és egyre többen felismerik, hogy egyrészt ahogy gyerekkorukban a szüleik viszonyultak hozzájuk, az kialakít bennünk egyfajta működésmódot; másrészt a bizonytalan kötődéssel összefüggésben levő nehézségek az életük rengeteg területére hatással vannak. A kötődési stílus befolyásolja többek között az érzelmek megértését és kommunikálását; azt, ahogy másokról gondoskodunk, vagy azt, amit elvárunk tőlük, illetve ahogy ezeket az elvárásokat és igényeket kifejezzük a másik felé. Kognitív, érzelmi és viselkedéses reakcióink nagy mértékben függenek attól, hogy biztonságos vagy bizonytalan kötődők vagyunk-e. Aki alapvetően biztonságosan kötődik, az hatékonyan kommunikál, meg tudja és meg akarja beszélni a kapcsolatban felmerülő problémákat; bízik magában és a másikban, és ugyanúgy figyel a saját igényeire, mint a másikéra.

Mivel a kötődési módunk ilyen fokozottan befolyásolja az életünket, nem csoda, hogy abban is megjelenik, ahogy az ajándék adásához és kapásához viszonyulunk. 

Viszonylag kevés kutatás foglalkozik azzal, hogyan függ össze párok esetében az egyéni kötődési stílus az ajándékozással; de az jól látszik, hogy nagy szerepe van ebben annak, ki mennyire biztonságosan kötődik. A szorongó-ambivalens kötődésű emberek például gyakran tartanak az ajándékozástól, ebben is meg akarnak felelni a másiknak, hiszen állandóan attól félnek, hogy egy rossz döntés miatt elhagyja őket a partnerük.

Ajándékot elfogadni sem mindenkinek könnyű. Azok, akikre elsősorban az elutasító-elkerülő kötődési zavar jellemző, úgy nőttek fel, hogy a szüleik nem reagáltak az igényeikre. Kénytelenek voltak kialakítani egy ál-önállóságot, aminek része az a hiedelem, hogy mindent meg tudnak oldani egyedül, senkire sincs szükségük. Hajlamosak emiatt az ajándékozásra is úgy tekinteni, mint egy felesleges formaságra. 

A szorongva kötődő, mivel retteg az elhagyástól, és nagyon bizonytalan magában, akkor is aggódik, ha ajándékot kap. Mi lesz, ha a másik sokkal jobb meglepetéssel készült, mint ő? 

A biztonságos kötődők viszont – mivel saját igényeikre és a másikéra is tudnak figyelni – pozitívan tudnak viszonyulni az ajándékozáshoz, és nem szoronganak különösebben rajta.

Az ajándékozás mint bántalmazás

Még a legjobb szándék mellett, a legnagyobb egymásra figyelésben is előfordulhat, hogy nem megfelelő ajándékot veszünk a másiknak. Ha alapvetően rendben vagyunk magunkkal és a környezettel, akkor ez nem fog különösebben megrázni: megbeszéljük, esetleg kijavítjuk a „hibát”. Amikor viszont egy kapcsolatban jelen van a bántalmazás, akkor az ajándékozás is a bántás egy formájaként jelenik meg.

Nagyon jellegzetes minta figyelhető meg abban, ahogy például egy nárcisztikus szülő (és itt nem feltétlenül klinikai diagnózisról beszélünk, hanem tendenciákról) ajándékot ad a gyerekének. 

A nárcisztikusok képtelenek empatizálni, gyerekeiket saját maguk meghosszabbításaként kezelik. Ezért sokszor önző módon, rosszindulatúan ajándékoznak. 

Lehet ez olyasmi, amire valójában neki van szüksége, és nem a megajándékozottnak, vagy olyan tárgy, élmény, ami teljesen ellentétben áll a gyerek értékrendszerével, preferenciával; esetleg használhatatlan, és csak a helyet foglalja. Az ilyen családban a gyerekek azt is korán megtanulják, hogy bármit ad a szülő, annak ára van: akár évekig hivatkozási alapja lehet annak, hogy a nárcisztikus visszaéljen a megajándékozott idejével, jóindulatával. Az ajándék tehát ilyenkor teljes mértékben az ajándékozóról szól, aki úgy érzi, neki joga van később számon kérni, mi lett az ajándékkal, és hálát várni érte.

Vannak olyan párok, családok, közösségek is, ahol a tagok úgy döntöttek, hogy nem fognak ajándékozni. Úgy érzik, hogy nincs erre szükségük, nem ezzel fejezik ki egymás felé a szeretetüket. Ha ezt előre megbeszélik, és egyet is értenek benne, akkor a nemajándékozás is az egymásra figyelésről szól, és egy jól működő kapcsolat jele.

Nem az számít tehát, hogy adunk-e ajándékot vagy nem, illetve mennyit költünk karácsonykor. A recept egyszerű: oda kell figyelni a másikra, reagálni az igényeire, meghallgatni a problémáit, ha erre van szüksége. Ha mindez természetes része a kapcsolatnak, akkor az ajándékozás is zökkenőmentes lesz. Lehet szó szülő-gyerek viszonyról, baráti kapcsolatról vagy munkatársi közösségről, ha nem érdekelnek minket a másik szükségletei, akkor az ajándék sem fogja megjavítani a kapcsolatot.

A szerző pszichológus.

Nyitókép: Kirn Vintage Stock/Corbis via Getty Images