„Nem a klasszikus női életet éltem” – Kőbán Rita az önismeretről, a vegánságról és arról, hogy miért nem vállalt gyereket

Kőbán Rita életére visszatekintve úgy érzi, hogy jó pályát futott be. A kajakozó nagy sikerként élte meg olimpiai aranyérmeit, de a legjobban annak örül, hogy folyamatosan felfelé ívelő pályát tudott bejárni. Azt mondta, gyerekként sok mindent meg kellett élnie, majd elengednie ehhez.

Egy ötgyermekes család lekisebbjeként nőtt fel. Négy nővére közül ketten kajakoztak, azonban betegség vagy sérülés miatt abba kellett hagyniuk a sportot. A betegeskedés őt sem kerülte el, gyerekként 11 alkalommal volt tüdőgyulladása.

Azt tartják, hogy 35 éves kora fölött az embernek már saját joga van dönteni, addig éli a sorsát. Na, én ezt azért egy kicsit előrébb hoztam.

Úgy érzi, legkisebb gyerekként nem kapott elég figyelmet. Ezért is igyekezett tudatosan felülírni családja szokásait, például úgy, hogy nem egy házasság miatt költözött el otthonról, hanem világbajnokságot nyert, és az összegyűjtött pénzből vett magának egy kicsi lakást. Új utat szeretett volna bejárni, úgy érezte, utolsó gyerekként is lehet valamiben az első.

Lelkesen mesélt a nagymamájánál, a Karcagon töltött nyarakról is. Nagyon szereti a falusi életet, ahogy ő fogalmaz, az volt „az igazi boldogság” számára. Bár igazi városi lánynak tartja magát, ez a szeretet felnőttkorára is megmaradt.

Imádok földet túrni a mai napig, állatokkal foglalkozni, nagyon szerettem, nagyon boldog voltam.

Amikor 12 éves korában kajakozni kezdett, edzésen próbálták megtanítani úszni, sikertelenül. Végül a karcagi strandon, félelmét legyőzve, magától tanult meg úszni. Onnantól kezdve 24 éven keresztül nem telt el úgy nap, hogy ne edzett volna.

Folyamatosan be volt táblázva minden perce, mégsem érzi úgy, hogy bármit is veszített volna azzal, hogy élsportoló volt. Bár akadt, ami kimaradt életéből, kompenzáció is volt bőben.

Sosem voltam osztálykiránduláson, viszont Párizs utcáin sétáltam 19 évesen, ami minden vágyam volt.

31 éve vegetáriánus – sőt ma már vegán –, úgy érzi, ennek köszönhetőn tisztult meg a teste, az ebből nyert energia pedig a mai napig kitart. 25 éves korában kezdődő vastagbélfekélyt diagnosztizáltak nála, és ahogy ő fogalmazott, „azzal nehéz kajakozni”. Két lehetősége volt: gyógyszert kezd el szedni, vagy teljesen elhagyja a húst – az utóbbi mellett döntött. Egyik napról a másikra alakította át étrendjét, és három hét után már sokkal jobban érezte magát.

Onnantól kezdve nyertem a világbajnokságokat, az olimpiákat, és ment fel a teljesítményem.

Az 57 éves sportoló ma már edzőként dolgozik, és határozott véleménye van a doppingolásról. Lutter Imrének azt mondta, ő nyugodtan bele tud nézni a tükörbe este, sok sportoló azonban nem biztos, hogy meg fogja érni az unokája születését a tiltott szerek használata miatt.

Van egy időszak, ami után vissza kell adni, amit kaptunk. Én ezt pontosan tudom, értem, úgyhogy mivel nincs saját gyerekem, elkezdtem gyerekekkel foglalkozni.

Azt mesélte, a buddhista tanítások segítettek neki rájönni, hogy ebben az életben nem feltétlenül kell anyának lennie, másra hivatott. Körülbelül harminc éves lehetett, amikor rájött erre, és azóta sem hajlandó rágörcsölni az elvárásokra.

Sajnos több olyan embert ismerek, akinek nem való gyerek, és mégis szült, mert muszáj volt.

Bár korábban szeretett volna, rossz gyerekkori emlékei miatt úgy döntött, mégsem alapít családot. Azt mondta, a sport minden idejét felemésztette, így nem is lett volna ideje teljes családi életet élni.

Gyönyörű szerelmeim voltak, ma is hálás vagyok minden percért, de nem az igazi, klasszikus női életet éltem, hanem valami teljesen mást. Egyik edzőtáborból a másikba, és ezt azért nehezen viselik a férfiak.

Bármennyire keményen hangzik, azt mondta, hogy nagyon könnyen el tudta fogadni ezt a tényt, mert úgy érzi, máshogy is ki tudott teljesedni. 

A teljes beszélgetés visszanézhető az RTL Moston.

Lutter Imre vendége június 20-án Mikó István, június 27-én pedig Csepregi Éva lesz.