Semmilyen következménye sincs, ha egy gyereket évekre elszakítanak az anyjától

Két évig nem lehetett édesanyjával a 12 éves Pálma, végül a bíróságnak kellett kimondania, hogy a gyámhatóság hibázott.

Az anya, Krisztina nehéz körülmények közt nevelte a kislányt egy 19 négyzetméteres lakásban. Férje évekkel korábban meghalt, viszont az apró lakásban velük élt beteg édesanyja és testvére, ráadásul több műszakban kellett dolgoznia ahhoz, hogy a család fenntartása mellett a rájuk maradt tartozást is fizetni tudja. A család a gyermekjóléti szolgálat látóterébe került, ez azonban segítség helyett egy idő után csak számonkérést jelentett Krisztina számára, míg végül a hatóság kiemelte, és nevelőszülőnél helyezte el Pálmát.

Krisztinának a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nyújtott jogi segítséget, és két évvel később sikerült elérni, hogy bíróság mondja ki: 

teljesen indokolatlanul szakította el a kislányt az édesanyjától a gyámhatóság, gyakorlatilag megbüntetve Krisztinát a szegénysége, hátrányos helyzete miatt. 

A gyerekkiemelés célja az lenne, hogy védje a gyerek életét és fejlődését, ez az intézkedés azonban kifejezetten a gyerek kárára vált, súlyos pszichés sérüléseket okozhatott. Pálma a két év indokolatlan távollét után hazakerülhetett Krisztinához, és bár jobban ragaszkodnak egymáshoz, mint valaha, a külön töltött időt már soha nem kaphatják vissza – írja blogján a TASZ.

Hogyan születik meg egy ilyen döntés?

Boros Ilona, a TASZ Egyenlőségprojektjének vezetője az rtl.hu-nak azt mondta: akár egy szomszéd is tehet bejelentést, ha azt látja, hogy valamilyen probléma van, de elsősorban a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai – tipikusan az óvoda, az iskola, a háziorvos és a védőnő – jelzik a gyermekjóléti szolgálat felé, ha egy családnak segítségre van szüksége. A gyermekjóléti szolgálat még nem hatóság, hanem az önkormányzat alá tartozó gyermekvédelmi szolgáltató, ami családsegítéssel és gyermekvédelemmel foglalkozik, elsősorban szociális munkások dolgoznak benne.

A jelzést követően a gyermekjóléti szolgálatnak fel kell vennie a kapcsolatot a családdal, és feltérképezni a problémát, ami nem feltétlenül anyagi természetű: elképzelhető, hogy jó anyagi helyzetű, csak épp válásban lévő, vagy családi tragédiák miatt széteső családról van szó. Ilyen esetben a családsegítő dolga, hogy beszélgessen a szülővel, tanácsot adjon a gyereknevelésben, felajánlja pszichológus vagy családterapeuta segítségét.

Ha anyagi gondokról van szó, a családsegítő tud segíteni például az önkormányzati ügyintézésben – szociális bérlakás keresésében vagy az adósságkezelési programban való részvételben, ha van ilyen szolgáltatás. Tájékoztatni tudja a szülőt olyan lehetőségekről, mint a védett fogyasztóvá válás, amivel részletekben tudja fizetni a közüzemi díjakat anélkül, hogy kikapcsolnák az áramot, vagy elzárnák a gázt. Ez egy akár évekig tartó kapcsolat, amelyben a családgondozó jó esetben bizalmi kapcsolatba kerül a segítségre szorulókkal anélkül, hogy a hatóságokat be kellene vonni.

Legalábbis a törvény és a szakma szabályai szerint így kellene lennie

– mondta Boros Ilona, hozzátéve, hogy a gyakorlat ehhez képest sokszor teljesen más. Nagyon sok gyerekkiemelés történik hátrányos helyzetű kistelepüléseken, ahol sokszor csak félállásban dolgozik egy kevésbé képzett családsegítő, viszont minden családnak anyagi problémája van. A szociális munkás nem tud számottevő segítséget nyújtani, viszont számon kérik rajta, hogy miért nem tesz valamit ezekben az ügyekben, miért nincs hatósági intézkedés.

Megérkezik egy szociális munkás a gyermekjólétbe dolgozni azzal a reménnyel, hogy érdemben segíteni fog, azután látja, hogy semmit nem tud tenni, lepattan az önkormányzati és állami szervekről. A kollégái meg azt mondják neki, hogy ilyenkor ki kell tölteni egy adatlapot és elküldeni a gyámhivatalba

– vázolja fel a TASZ jogásza, hogy hogyan válnak a segítésre hivatott családgondozók kvázi-hatósággá. Egy középosztálybeli ügyintézőnek az is frusztráló lehet, amikor a nehéz helyzetű családok nem teljesítik az elvárásokat, még ha ígéretet is tesznek rá.

Mi lesz a gyerekkel és a szülővel?

Amikor a családsegítő hatósági intézkedést kér, akkor még nem kiemelik a gyereket, hanem védelembe veszik. A szülőt ekkor már nem kérik, hanem kötelezik arra, hogy teljesítse, amit elvárnak tőle. Egy év múlva felülvizsgálják az ügyet, és ha megszűnt a probléma, akkor megszűnik a védelembe vétel is, ha viszont nincs változás, akkor vagy meghosszabbítják a védelembe vételt, vagy akár ki is emelhetik a gyereket a családból.

Ha a gyereket nevelésbe veszik, a szülő a törvényes képviseleti jogát elveszíti: a kijelölt gyám határozza meg, hogy a gyerek hol éljen, ki gondozza, hova járjon iskolába. Ahhoz marad joga a szülőnek, hogy havonta találkozzon a gyerekkel a gyámhatóság által kijelölt időpontban, és kérhet időszakos kapcsolattartást is, ami hosszabb, többnapos otthonlétet jelent például karácsonykor vagy a nyári szünetben.

Azokat a 12 év alatti gyerekeket, akik nem igényelnek különleges ellátást, nevelőszülőkhöz kell adni. A mélyszegénységben élő roma családok gyerekeinél azonban sokszor állapítanak meg fogyatékosságot vagy magatartási zavart, ami miatt azután gyerekotthonba kerülnek.

Boros Ilona szerint a nevelőszülőkkel vegyesek a tapasztalatok: vannak, akik nagyon lelkiismeretesen végzik ezt a feladatot, de találkoznak olyan esetekkel is, amikor el kell venni a nevelőszülőtől a gyereket akár azért, mert elhanyagolják, vagy kifejezetten bántalmazzák őket. Amikor törvénybe iktatták, hogy kötelező nevelőszülőkhöz adni a 12 éven aluli gyerekeket, akkor hirtelen kellett kiképezni sok ezer nevelőszülőt, és vannak közöttük olyanok is, akiknek inkább nem kellene annak lenniük – magyarázta a jogász. A nevelőszülőség akár megélhetési forrás is tud lenni: bár jól megélni nem lehet belőle, a semminél több pénzzel jár.

Mi a következménye annak, ha kiderül, hogy jogtalan volt a gyerekkiemelés?

A gyerek visszakerül a szülőhöz, de a TASZ jogásza szerint nincs szó kompenzációról, még bocsánatkérésről sem. Egy közigazgatási eljárásban csak azt tudja kimondani a bíróság, hogy az intézkedés jogellenes volt, azt nem, hogy ezzel megsértették a gyerek és a szülő személyiségi jogait, amiért erkölcsi és anyagi jóvátétel járna.

A TASZ polgári peres eljárásokban próbálja kimondatni, hogy a gyámhatóság a jogtalan gyerekkiemeléssel megsértette az érintettek családi együttéléshez való jogát. Volt már hasonló ügyük, amikor a bíróság azt állapította meg, hogy nem jár sérelemdíj a jogellenes gyerekkiemelés miatt a családnak, mert a hatósági döntések meghozatalakor elkövetett hiba nem volt kirívóan súlyos. Boros Ilona erről azt mondta:

Szerintünk borzalmas, hogy ez a bírósági gyakorlat, ezért újabb pereket indítunk. Pálma ügyében is megpróbáljuk elmagyarázni a bíróságnak, hogy az, hogy két évre indokolatlanul elszakították a kislányt az édesanyjától, az igenis kirívó.

Nyitókép: Catherine Falls Commercial / Moment / Getty Images