2017. november 22. 13:00
Tucatnyi buktató dacára végre megjelent a DC legmenőbb karaktereit felvonultató szuperhős-eposz, és úgy tűnik, lassan kilábal gyermeteg hibáiból ez a franchise is.
El kell ismerni, az Igazság Ligája filmváltozata nem indult éppen tiszta lappal. Nem elég, hogy több forgatókönyv átíráson is átesett, nehezítette a munkát az a bizonyos bajusz-gate botrány, ráadásul egy családi tragédia miatt a rendező Zack Snyder helyére is új direktort kellett keresni, amit aztán a Marvel nagyágyú Josh Whedon személyében talált meg a Warner.
A DC zászlóshajója tehát ott kapott léket ahol csak lehetett, és a BvS megosztó, illetve a Suicide Squad egyenesen borzalmas fogadtatása után sokan már az első előzetesek megjelenését követően temették a szuperhősmozit, annak ellenére is, hogy a Wonder Woman kritikai és pénzügyi szempontból sikeresnek bizonyult. Pedig nem kellett volna, ugyanis az Igazság Ligája, ha nem is kerül be a szuperhősfilmek legjobbjai közé, azért büszkén állja a sarat minden negatívuma ellenére is.
A történetet nem bonyolították túl, a már bemutatott hősök, Batman és Wonder Woman megérezték, hogy valami hatalmas veszély közeledik az emberiség felé, félelmeik pedig beigazolódni látszanak, amikor az űrbéli hódító, Steppenwolf, beteszi lábát a Földre, hogy összegyűjtse az itt elrejtett három motherboxot, amelyekkel olyan hatalomra tehet szert, amivel elfoglalhatja helyét az (a képregény rajongók számára valószínűleg ismerősen csengő) új istenek soraiban. Természetesen mindennek mellékesen a mi kis bolygónk elpusztulása az ára, hőseink pedig ezt nem hagyhatják.
Innentől kezdve beindul a csapatbővítés, Ben Affleck és Gal Gadot hősei mellé pedig csatlakozik a villámgyors Flash, a félig ember, félig motherboxból újjáéledt Cyborg, és Aquaman, aki beszél a halakkal.
Csapatépítést ugyan nem most látunk először a nagyvásznon, még csak szuperhősökből sem, de hála a remek színészeknek, egy pillanatra sem válik monotonná a már unalomig ismételt formula. Batman kissé könnyedebb hangvételt kapott ezúttal, és bár az öregedő, kiégett személyisége továbbra is megmaradt, végre hallunk tőle pár viccesebb beszólást. Végtére is a karakter minden komorsága ellenére mindig is csapatjátékos volt, ahogy erre a Jeremy Irons által ismét zseniálisan alakított Alfred is célozgat. Diana személyisége sokkal izgalmasabbá vált az első megjelenése óta, a film ráadásul következetesen használ fel minden olyan információt, amit az önálló történetekben elcsepegtettek.
Ellenlábas fronton sajnos már nem ennyire jó a helyzet, Steppenwolf teljesen jellegtelen, ráadásul a filmtörténelem legocsmányabb karakterdizájnja-díjat is bármikor bezsebelhetné. A CGI-ról összességében is elmondható, hogy néha kilóg a lóláb, főleg az utolsó nagy összecsapás során, a piros pont azonban így is jár a DC-nek, mivel visszavettek az eddig erőltetett túlfilterezett képivilágból. Nem árt kiemelni Josh Whedont, mint ügyeletes pótrendezőt, mivel erősen érződik az Igazság Ligáján a keze munkája. Pontosabban Whedon óriási vágóollójának a munkája, a film történetének feltételezhető vadhajtásait ugyanis kegyetlenül lenyeste, és bár ez egyeseket talán érzékenyen érint majd, sokkal fogyaszthatóbbá varázsolta ezzel a filmet. Igaz, a történet egyszerűsége vitathatatlan, ezúttal nincsenek elnyújtott mellékszálak, és a mellékszereplőkkel is csak annyi időt töltünk el, amennyi szükséges a sztori szempontjából.