2018. december 16. 13:06
A Déli-sark Expedíció 20. napján megpihent a csapat, Rakonczay Gábor pedig futni ment. Igen, futni – az Antarktiszon, a félméteres hóban.
Simán elképzelhető, hogy ezt a fajta sporttevékenységet előtte itt még senki sem űzte.
„A többiek a sátorban pihentek, én meg futni mentem. Negyven percet nyomultam az Alfa bakancsban és a helyenként félméteres hóban – mesélte Rakonczay. – A pulzusom az egekben járt és a mínusz tizenöt fok ellenére még a fülemből is folyt az izzadtság. És ez jó volt. Értelme nem volt túl sok, de a futás kívülről nézve gyakran értelmetlen. Viszont jó érzés, hogy talán én vagyok az egyetlen, aki itt valaha futott. Persze, nincs is nagy tömeg, talán évente hat-nyolc ember jut el ide, és örül, ha néhány órát aludni tud, mielőtt tovább megy.”
A futás végeztével Rakonczay ruhát cserélt – vagyis az aláöltözetet lecserélte, minden más maradt. És elárulta, három hét után megvan annak a diszkrét bája, ha az ember tiszta ruhát húzhat.
„Mintha új ember lennék… – vallotta be a magyar extrém sportoló. – Főleg mert már napok óta készültem erre. Itt ugyanis nemcsak lelassulnak a dolgok, de a fontossági sorrend is erősen megváltozik. A haladás az első, amennyire a természet és a szervezetünk engedi. A második az evés, ami itt inkább óránkénti tankolást jelent a maximálisan kihasznált szervezetnek. A harmadik pedig az alvás, hogy a következő napon minden kezdődhessen elölről. A többi dolog mind-mind messze lemaradva az előbbiek mögött. Egy dolog van még, ami átitat mindent, hogy mentálisan erősnek kell maradni. Mert aki itt elveszíti a célt, vagy nem élvezi az itteni brutális szélsőségeket, az ebben az ingerszegény környezetben hamar felborul. Itt vagy kitartasz, vagy az Antarktisz lassan és módszeresen felemészt.”