Szakítás, békülés, majd újabb dráma: Ezért nem tudnak továbblépni a viharos kapcsolatok rabjai

rtl.hu

2026. július 26. 16:00

A sztárvilágban gyakran látunk olyan párkapcsolatokat, ahol szinte mindennaposak a szakítások, majd a teátrális egymásra találások. A rajongók ilyenkor csak fogják a fejüket, és próbálják követni az eseményeket: most éppen együtt vannak, vagy megint külön utakon járnak? Bár kívülről érthetetlennek tűnhet ez a fajta érzelmi hullámvasút, a pszichológia szerint nagyon is pontos leírása és magyarázata van annak, ami a se veled, se nélküled viszonyokban történik.

A függőség, amit szerelemnek hívunk

Amikor egy kapcsolatban váltakoznak a csúcspontok és a mélypontok, az agyunk különös kémiai játékba kezd. A szakítást követő fájdalmat és bizonytalanságot a békülés pillanatában elárasztó dopamin- és oxitocinlöket követi. Ez a fajta instabilitás paradox módon pontosan úgy működik, mint a szerencsejáték: a kiszámíthatatlanság és a ritkán megkapott jutalom teszi függővé a feleket. A felek ilyenkor nem feltétlenül a partnerükbe szerelmesek, hanem abba az intenzív érzelmi feszültségbe és a megbékélés adta megkönnyebbülésbe, amit a viszony generál.

A gyerekkorból hozott minták fogságában

A szakemberek egyetértenek abban, hogy a se veled, se nélküled mintázatok gyökerei szinte mindig a múltban keresendők. Azok a felnőttek, akik gyermekként bizonytalanul kötődtek a szüleikhez, vagy akiknek folyamatosan küzdeniük kellett a figyelemért és a szeretetért, hajlamosabbak az ilyen viharos viszonyokba beleragadni. Rendszerint a kaotikus működést azonosítják a valódi szenvedéllyel, míg egy kiegyensúlyozott, nyugodt párkapcsolatot hajlamosak unalmasnak vagy hidegnek megélni.

Az illúzió, hogy „most majd minden más lesz”

A visszatérő szakítások és békülések örvényében a felek újra és újra belesétálnak abba a csapdába, hogy a partnerük megváltozásában reménykednek. Egy szétválás után a negatív emlékek gyorsan elhalványulnak, és csak a szép pillanatok, valamint a magánytól való félelem marad a felszínen. A békülést követő úgynevezett „mézeshetek” időszaka azonban törvényszerűen véget ér, amint a régi problémák és sérelmek felszínre törnek. A valódi változáshoz ugyanis mély önismeretre és komoly terápiás munkára lenne szükség, nem pedig egy újabb hirtelen felindulásból elcsattant csókra.

Ki lehet törni az ördögi körből?

A szakemberek szerint az első és legfontosabb lépés a felismerés: be kell látni, hogy a folyamatos se veled, se nélküled állapot nem a mindent felülíró, nagy Ő jelenlétét jelzi, hanem egy toxikus dinamikát. A kötelék felbontása fájdalmas és nehéz folyamat, amihez gyakran külső segítségre, szakértő támogatására van szükség. Csak az önálló határok meghúzásával és a saját kötődési sebek gyógyításával nyílhat lehetőség arra, hogy valaki végre kilépjen az örökös drámából, és helyette egy valóban biztonságos, kiegyensúlyozott kapcsolatra leljen.

Nyitókép: Pexels

Itt állítsd be, hogy az RTL.hu az elsők között legyen a Google-találatokban!