2026. november 7. 9:00
1950. november 7-én adták át a forgalomnak az Árpád hidat, amely ma Budapest egyik legfontosabb dunai átkelője. A hely története azonban jóval régebbre nyúlik vissza: már a római korban is híd állt a környéken, az építkezés során pedig olyan leletekre és természeti kincsre bukkantak, amelyek ma is részei Budapestnek.
Már a római korban is híd állt itt
Az Óbudát Angyalfölddel összekötő Árpád hidat 1950. november 7-én adták át a forgalomnak, az átkelő története azonban nem a 20. században kezdődött.
A térségben ugyanis már a római korban is állt híd. Ennek maradványaira a 19. század végén, a Duna medrének kotrásakor bukkantak rá. Az ókori átkelő egészen a 4. század végéig állhatott.
Egy új híd megépítésének gondolata az 1800-as évek végén vált egyre sürgetőbbé. Óbudán a filoxéra pusztítása tönkretette a szőlőket, ezért a helyiek közül sokan az Észak-Pesten létesült új gyárakban kerestek munkát. A Dunán való átkelés azonban komoly kerülőt jelentett számukra, hiszen erre akkoriban csak a Margit hídon keresztül volt lehetőség.
Már az 1870-es városrendezési pályázatban is szerepelt egy új, északi híd terve, ám az elképzelés elsősorban anyagi okok miatt hosszú ideig nem valósult meg.
Évtizedeket kellett várni az építkezésre
1929-ben ismét tervpályázatot írtak ki egy északi és egy déli Duna-híd megépítésére. Ezek közül akkor csak a Boráros téri, később Petőfi hídnak elnevezett átkelő valósult meg.
Az északi híd tervezése 1932-ben kapott új lendületet. A tervek Széchy Károly irányításával készültek, míg a Hajógyári-sziget és a Margit-sziget feletti vasbeton áthidalások Sávoly Pál munkái voltak.
A talajmunkák 1937-ben indultak, maga az építkezés pedig 1939-ben kezdődött el. A készülő átkelőt 1940 februárjában hivatalosan Árpád fejedelemről nevezték el.
A második világháború azonban közbeszólt. Az építkezés 1943-ban leállt, és csak 1948-ban folytatódhatott. Közben az eredeti terveken is változtattak, többek között a híd tervezett szélességét 13 méterre csökkentették.
Nem Árpád hídként adták át
Az átkelő végül 1950. november 7-én nyílt meg a forgalom előtt, ám ekkor nem az általunk ma ismert nevét viselte. Sztálin hídként adták át, és csak 1956-ban kapta vissza az eredetileg tervezett Árpád híd nevet.
Az építkezéshez két különleges budapesti felfedezés is kapcsolódik. A pesti oldalon egy artézi kút fúrásakor váratlanul gyógyvíz tört a felszínre. Ennek közelében létesült 1948-ban a Dagály fürdő.
A budai lehajtó kialakításakor pedig a római légiós tábor fürdőjének maradványaira bukkantak.
A Thermae Maiores rekonstruált maradványai ma is megtekinthetők az Árpád híd budai hídfőjénél.
Így aki ma átkel az Árpád hídon, egy olyan helyen jár, ahol közel kétezer éve is létezett dunai átkelő, a modern híd megszületése pedig több mint fél évszázados tervezés, háborús kényszerszünet és számos váratlan felfedezés történetét őrzi.
Forrás: ITT
Nyitókép: gettyimages.com