2026. január 11. 13:30
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a Duna jegén sétáljunk át Budáról Pestre, pedig volt idő, amikor ez nemcsak lehetséges volt, hanem kifejezetten népszerű programnak számított. A befagyott Duna évszázadokon át nemcsak közlekedési útvonal, hanem a főváros egyik legkülönlegesebb közösségi tere volt. Korcsolyázás, vásár, zene, cirkusz és forralt bor helyett virsli és gesztenye várta az embereket a jégen.
Amikor a befagyott Duna természetes jelenség volt
A 19. század közepe előtt a Duna jóval sekélyebb, szigetekkel tagolt folyó volt, ezért sokkal könnyebben és gyakrabban befagyott. Nem feltétlenül volt hidegebb minden tél, mint ma, de a folyó adottságai kedveztek a jegesedésnek. Tartós fagypont alatti hőmérséklet esetén hetekig, sőt hónapokig állt a jég.
A történelem során a befagyott Duna stratégiai szerepet is betöltött. Krónikák szerint törzsek csaptak össze a jégen, 1241–42 telén a tatárok is a befagyott folyón keltek át, és 1458 januárjában több száz ember vonult a Duna jegére, hogy Hunyadi Mátyás iránti támogatását kifejezze. Bár a koronázás nem a jégen történt, a tömeg jelenléte valós esemény volt.
Csónakon a bálba, szekérrel a jégen
A 18–19. században előfordult, hogy megrakott szekerek közlekedtek a Duna jegén. 1775-ben olyan vastag volt a jég, hogy egyszerre mindkét irányban zajlott az átkelés. Jégzajlás idején azonban már veszélyesebb volt a helyzet, ilyenkor csónakosok szállították át az utasokat, gyakran borsos áron. Széchenyi István 1820-ban naplójában is megemlíti, milyen nehézségekbe ütközött az átkelés, egyes legendák szerint ez is hozzájárult a Lánchíd gondolatának megszületéséhez.
Az 1838-as jeges árvíz pusztítása
A befagyott Duna nemcsak örömöt hozott. Az 1838-as jeges árvíz a főváros történetének egyik legnagyobb katasztrófája volt. A több mint két hónapig tartó fagy után a meginduló jég feltorlódott, az árhullám pedig elsöpörte Pest jelentős részét. Több mint háromezer ház pusztult el, ötvenezer ember maradt fedél nélkül. A mentésben Wesselényi Miklós is részt vett, csónakkal járva a víz alá került utcákat.
Halálrések és jeges veszélyek
A Duna nem fagyott be minden évben, de száz évből átlagosan negyven tél hozott összefüggő jeget. Az átkelést szabályozták, kijelölt útvonalakon lehetett közlekedni, a jeget locsolással vastagították, homokot és szalmát szórtak rá. Ennek ellenére veszélyes volt a jégen járni. A hőforrások közelében elvékonyodott jég, valamint az úgynevezett halálrések komoly kockázatot jelentettek. Előfordultak halálos balesetek is, különösen, amikor a jég hirtelen megindult vagy beszakadt.
Vásár, zene és korcsolya a Duna jegén
A veszélyek ellenére a befagyott Duna igazi közösségi élményt nyújtott. A századfordulón nappal árusok lepték el a jeget, gesztenyét, perecet és virslit kínáltak, szólt a verkli, gyerekek csúszkáltak, fiatalok korcsolyáztak. Éjszaka fáklyákkal világították meg a biztonságos partszakaszokat. Volt, hogy karácsonyfát árultak a jégen, körhinta működött, sőt egyszer még vándorcirkusz is fellépett.
Korabeli újságcikkek szerint nemcsak a fiatalok, hanem idősebb, komoly emberek is lesétáltak a Dunára, hogy a hideg levegőn töltsenek el néhány órát. Ez a fajta közösségi élet ma már elképzelhetetlennek tűnik.
Mikor fagyott be utoljára a Duna?
A második világháború után még előfordult, hogy összefüggő jég borította a folyót. Az 1946–47-es tél közel hetven napig tartó fagyot hozott, de utoljára 1963-ban fagyott be a Duna. Ezekről a korabeli Filmhíradó is beszámolt. Azóta a folyó már nem mutatta meg ezt az arcát.
A szakértők szerint ma legalább mínusz öt fokos hidegre lenne szükség több mint tíz napon át ahhoz, hogy tartós jég alakuljon ki. Még ekkor sem lehetne a jégre menni, mert a jégtáblák torlódásának elkerülése érdekében jégtörő hajókat vetnének be. Az enyhébb telek, a tisztított szennyvíz és az erőművek hűtővize mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Duna már ne fagyjon be úgy, ahogy egykor.
El tudnád képzelni ma a bulit a jégen?
Korcsolyázás a Parlament előtt, vásár a folyó közepén, zene és forró virsli a jégen. Neked milyen lenne, ha mindez ma újra megtörténhetne? A befagyott Duna nemcsak természeti jelenség volt, hanem a városi élet egyik legkülönlegesebb színtere, amely ma már inkább a régi képeslapokon és történetekben él tovább.
Nyitókép forrása: Pinterest