„Államosítás, központosítás, szakmaiatlan politikai döntés” – a kormány egy kézbe adja a százmilliárdos kórházi gyógyszerbeszerzéseket

„A világon jelenleg nincs olyan modell, amelyik így működne. Ez önmagában nem lenne baj, lehetne úttörőként valami nagyon jót is kitalálni, de az eddigi tapasztalatok inkább aggályokat vetnek fel számunkra. Korábban Amerikában, Hollandiában és Szlovákiában is kísérleteztek vele, de végül mindegyik országban leállították” – mondta Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöke az rtl.hu-nak a kórházi gyógyszerbeszerzés tervezett központosításáról.

Mint arról beszámoltunk, egy tavaly nyáron beterjesztett, idén februárban rendelet formájában is kiadott elképzelés szerint 2025 januárjától grandiózus kiszervezés valósulhat meg a magyar közfinanszírozott egészségügyben: a kórházak gyógyszerbeszerzését egy általa kiválasztott projekttársaságra bízná a kormány. A Portfolio cikke szerint az újonnan létrejövő projekttársaság valódi magánmonopóliumként működhet egy becslések szerint 350 milliárd forintos piacon, ami az értékesítés egyharmadát kontrollálja. Hogy ki láthatja el a jövőben a kórházakat gyógyszerrel, azt a Rogán Antal vezette 

Miniszterelnöki Kabinetirodához tartozó Nemzeti Koncessziós Irodánál döntik majd el. Itt határoztak korábban a kaszinókra, az autópályákra és a hulladékgazdálkodásra vonatkozó koncessziók sorsáról is. 

A szakmai szervezetek már korábban is megfogalmazták a fenntartásaikat a kórházi gyógyszertárak kiszervezése ellen, ám mindhiába: ezeket a döntéshozók mostanáig nem vették figyelembe.

A kormány korábban azt ígérte, hogy a szakmai szempontok figyelembevételével döntenek a koncesszióról. Mi pedig most szakértőket kérdeztünk, hogyan vélekednek arról, hogy egy kézbe kerülhetnek az intézeti patikák, mi állhat a kiszervezés hátterében, és hogyan fogja mindez érinteni a gyógyszertárakat és a betegeket. Valamint eljátszottunk a gondolattal: megoldást jelentene-e az egyre súlyosbodó gyógyszerhiányra a piac újbóli liberalizációja?

Sem a szakmai, sem a gazdasági racionalitását nem látni

Hankó Zoltán szerint a gyógyszerészkamara három dologra koncentrál ebben az ügyben. Az egyik, hogy a kórházban fekvő betegek gyógyszerellátásának biztonsága ne sérüljön, ez alapvető kritérium. Továbbra is úgy látják, hogy a gyógyszerellátás most jó kezekben van, a kórházak főigazgatói és főgyógyszerészei ezt a kérdéskört szakmailag jól menedzselik. 

Emellett azért is felléptek, hogy megmaradjon a patikusok egészségügyi szolgálati jogviszonya – erre elmondása szerint van ígéret a kormányzat részéről is –, és az intézeti főgyógyszerésznek egy főnöke legyen, a kórház főigazgatója, így biztosítható a szakmai működés integritása. A harmadik szempont pedig, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint az érintett intézeti gyógyszertárakhoz országosan közel 80 olyan részleg is tartozik, amelyik vényforgalmas lakossági gyógyszerellátást is biztosít, így ezek lényegében a közforgalmú gyógyszertárak versenytársai lehetnek. 

Ahogy a Híradónak korábban nyilatkozó gyógyszerész is elmondta: a hatályos jogszabályok azt is lehetővé teszik, hogy a kiválasztott cég a már működő kórházi gyógyszertár mellett, vagy akár az intézményen kívül is új patikát nyithasson. Ráadásul ezeket nem érintik azok a piaci korlátozások, amelyek a lakossági gyógyszerellátást biztosító patikák engedélyezését és működtetését szabályozzák. Nem kellene betartaniuk sem szakszemélyzetre, sem az alapterületre és helyiségekre, sem a lakosságszámra vagy a más patikától való távolságra vonatkozó előírásokat sem.

Az MGYK elnöke szerint ez diszkriminatív helyzetet eredményezhet, amit mindenképpen el kellene kerülni, emiatt további egyeztetéseket szeretnének a kormánnyal. Megjegyezte, a felsorolt szempontokon túl más aggályok is felmerülnek a kiszervezésnél: egyelőre sem a szakmai, sem a gazdasági racionalitását nem látják. Hankó Zoltán szerint jó, ha a gyógyszerbeszerzést országosan egységesítik, mert olcsóbbá teheti megrendeléseket, de erre szerinte alkalmas lenne az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) is, ehhez nem kell egy projekttársasággal szerződni.

Az MGYK elnöke felidézte HospInvest Zrt. történetét, ami a magyar egészségügy legnagyobb kórházprivatizációs-kiszervezős kísérleteként híresült el. A csúcspontján öt kórházat működtető HospInvest sajátos szimbiózisban volt egy másik céggel, az Ispotály Kft.-vel (későbbi nevén HungaroCare Kft.-vel). Az egykoron 22 intézeti gyógyszertárat üzemeltető cég tört utat a később egész kórházak működtetési jogát megszerző HospInvest Zrt.-nek, ami még a baloldali kormány alatt csődöt mondott. Az Ispotály történetének pedig az vetett véget, hogy a Fidesz a kormányváltás után jogszabályban írta elő a kórházi patikák visszavételét a magánbefektetőktől – emlékezett vissza cikkében a Válasz Online.

Van tehát Magyarországon tapasztalat a kiszervezésre, mégpedig a hospinvestes/ispotályos modell, de ez nem jött be

– fogalmazott Hankó Zoltán. Hozzátette, ennek a modellnek nemcsak a már említett gazdasági és szakmai csőd volt a következménye, hanem az is, hogy ez idő alatt a kórházi főgyógyszerészeknek lényegében két munkáltatójuk volt. Így nekik nemcsak a kórházak, hanem a kiszervezést végrehajtó cégek szempontjait is figyelembe kellett, vagy kellett volna venniük. „Ez egy skizofrén, meghasonlott állapotot jelentett. Nem kéne még egyszer olyan helyzetet teremteni, amelyben a kórházi főgyógyszerésznek két különböző szempontrendszerrel rendelkező főnök adja az utasításokat” – szögezte le.

Szakmaiatlan politikai döntés?

Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász szerint szakmaiatlan politikai döntés születhet, túlzott államosításnak és központosításnak látja a kormány tervét, amivel megszűnne a verseny az intézmények vagy a szolgáltatók között. „Sajnos attól félek, hogy a közfinanszírozott egészségügy modernizációja és reformja szempontjából vannak olyan politikai szereplők, akik azt nézik, hogy hol és miként szerezhetnek ebből az egészből anyagi előnyt” – fejtette ki az rtl.hu-nak.

Mint mondta, ilyen területnek indult a kórházi laborvizsgálatok központosításának ötlete is, amit később lefújtak. Megemlítette még a nagy értékű képalkotó diagnosztikai szolgáltatások szintén állami központosítását, ahol viszont egyéves haladékot adtak a megvalósításra, „de ott sem látszik, hogy ettől miért lenne jobb az államnak”. Hozzátette, a kórházi gyógyszerpiac tekintetében sem igazán világos, hogy milyen szakmai előny származna belőle.

A kórházi patikák emellett jelenleg egy plusz bevételforrást jelentenek, amivel az intézmények a fennálló hiányaikat, veszteségeiket is valamelyest csökkentik. 

Ha mondjuk a János Kórházban működik egy olyan patika, amely ellátja a kórházi gyógyszerigényeket, akkor mellette a járóbetegek vagy a távozó páciensek szükségleteit is kiszolgálja. Ha ezt mostantól egy központi projekttársaság végzi, akkor ez a pluszforrás megszűnik. A támogatott gyógyszereken az árrés szabályozott, így a profitábilis patikák igazából a járóbeteg-forgalomból élnek, az eladott vény nélkül kapható készítményekből vagy egyéb kozmetikumokból. Az átalakítás így végeredményében azzal jár majd, hogy az egyéb közforgalmú patikák forgalma, bevétele csökkenni fog – magyarázta Rékassy Balázs.

Liberalizálható-e újra a gyógyszerpiac?

A gyógyszer-kereskedelmi piacot 2007-ben liberalizálta a Gyurcsány-kormány. Innentől szabadon lehetett patikát alapítani, vásárolni és eladni. Megjelentek a nemzetközi és hazai gyógyszer-nagykereskedők, akik patikatulajdonosként is beléptek a kiskereskedelmi piacra, hasonlóan a globális trendekhez.

A patikaliberalizáció azért volt jó a fogyasztóknak, mert javult a szolgáltatások színvonala és a gyógyszerekhez való hozzáférés a városokban, ugyanakkor az ára az volt, hogy bezárt egy csomó vidéki gyógyszertár, és fokozódott a piaci koncentráció is. Orbán Viktor és a Fidesz egyik első dolga volt felszámolni a patikaliberalizációt a 2011-es Semmelweis Tervvel.

Időről időre hallani arról, hogy milyen gyógyszerekből van éppen hiány. Tavaly februárban már arról szóltak a hírek, hogy 30 éve nem volt akkora gyógyszerhiány Magyarországon. Megírtuk, hogy augusztusban az alkoholbetegek egyik fontos gyógyszere lett hiánycikk, amit csak külföldről, borsos áron lehetett beszerezni. Az RTL Híradó pedig tavaly júliusban arról tudósított: hónapok óta bizonytalan több epilepszia-gyógyszer beszerzése, az őket képviselő egyesületnél azt mondták, ez több száz beteget érint, köztük sok gyereket. Legutóbb idén áprilisban pedig a Híradónak egy beteg arról számolt be, hogy hónapok óta nem lehet kapni a patikákban az egyik vérnyomáscsökkentőt, aminek nincs helyettesítő készítménye.

Takács Péter egészségügyi államtitkár a múlt hónapban arról beszélt: újszerű módszer kell ahhoz, hogy Magyarországra juthassanak a szükséges gyógyszerek. Május közepén várhatóan egy új rendelkezés lép életbe, amelynek keretében hazánkban kijelöltek 313 olyan hatóanyagot, amelyekből kötelező raktározniuk a nagykereskedelemben jelenlévő gyógyszercégeknek, így kezelné a kormány az egyre súlyosbodó hiányt.

A fentiek fényében eljátszottunk a gondolattal: vajon nem lenne-e időszerű liberalizálni a gyógyszer-kereskedelmi piacot és újra megengedni, hogy a vényköteles szereken kívül szinte bármit lehessen kapni bárhol, mint számos országban? Mi lenne a betegek, a korházak és a gyógyszerészek érdeke? Az általunk megkérdezett szakértő úgy látja, a kormánynak nem áll szándékában újra liberalizálni a gyógyszerpiacot, amit pont amiatt állítottak le, mert számtalan negatív gazdasági, szakmai és morális következménye volt.  

„Magyarországon csak a hátrányait láttam, és nagyon súlyosakat. Ne felejtsük el, hogy itt gyógyszerekről beszélünk, nem egyszerű fogyasztási cikkekről. Ez nem olyan, mint parizert vásárolni. Még egy egyszerű fájdalomcsillapítót is sokszor kontroll nélkül szednek a betegek, uniós szinten évente több százezer ember halálában játszik szerepet a helytelen gyógyszerhasználat. Ilyen körülmények között felelőtlenség lenne a patikaliberalizáció” – magyarázta Hankó Zoltán.

Mint a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke kifejtette, a fejlett világban alapvetően kétfajta gyógyszerészeti modell létezik. Az egyik a kontinentális, ebbe tartoznak az olyan európai országok, mint például Ausztria, Magyarország, Olaszország vagy Németország, ahol szabályozott körülmények között forgalmaznak gyógyszereket. Ezzel ellentétes a liberalizált angolszász modell, mint ami az Egyesült Államokban van. „Azt gondolom, hogy a kettő közelít ugyan egymáshoz, de az elsődleges célnak a beteg objektív érdekének kell lennie. Hogy hozzájusson ahhoz, amire szüksége van, és azt helyesen használja, valamint ne kapjon olyat, amire nincsen szüksége.”

Nyitókép: MTVA / Bizományosi / Róka László