„Mint egy sebtapasz, amit súlyosan vérző sebbe nyomnak” – semmire sem jó a kormány gyerekvédelmi intézkedése

Látszatintézkedés, vagy valós segítség a kormány intézkedése, hogy pszichológiai alkalmassági vizsgálatot rendelnek el a gyermekotthonok vezetőinél? Rétvári Bence államtitkár csütörtökön a Facebookon jelentette be a szerdai kormányülésen hozott döntést, amelynek értelmében a gyermekvédelmi intézményvezetők és helyetteseik kinevezését és foglalkoztatását szigorú pszichológiai alkalmassági vizsgálathoz kötik. Ennek keretében szexuális devianciákat és függőségeket is vizsgálnak.

A rendelkezésről az RTL Híradó Herczog Mária szociológust, a gyermekvédelem egyik legismertebb hazai kutatóját kérdezte. Ő arról beszélt: az alkalmassági vizsgálatok elrendelése 

egy sebtapaszszerű intézkedés, amelyet ráadásul egy olyan súlyosan vérző sebbe nyomnak, hogy csak fokozni tudja a fájdalmat. 

A szakértő úgy véli, hogy önmagában ezek az alkalmassági vizsgálatok „semmit sem oldanak meg”.

A szakértőket senki sem kérdezte

Herczog szerint a Gyermekjogi Civil Koalíció tagszervezetei és más gyermekvédelmi szervezetek is örömmel állnak a szaktárcák és a kormány rendelkezésére, ha egyeztetni szeretnének gyerekvédelmi kérdésekben. „Szívesen elmondanánk, milyen módszerek, technikák működnek, mik azok a jó hazai és külföldi tapasztalatok, amikből tanulni lehet.” Szerinte a mostanihoz hasonló „ad hoc ötletelős intézkedések egyáltalán nem fognak segíteni, megoldást nyújtani, helyette további szenvedést okozhatnak a gyerekeknek, amit senki sem szeretne”.

Azonban elmondása szerint a kormány a bicskei zaklatási botrány kirobbanása óta „egyszer sem kérdezte meg a szakértőket”. Herczog már február 3-án, a kegyelmi botrány kirobbanása után nem sokkal úgy fogalmazott az RTL Híradónak, hogy a kegyelmi döntés „elfogadhatatlan és védhetetlen”. Novák Katalin ezután egy héttel le is mondott.

Mire jó egyáltalán az új rendelkezés?

Érdemes részletesebben is megvizsgálni, pontosan milyen változásokat hozhat, és miben nem segít a legújabb kormányrendelkezés. Például: mit ért Rétvári Bence „szexuális devianca” alatt? Herczog szerint a jogalkotók ezalatt olyan embereket értenek, akik ellen már korábban is felmerült a szexuális visszaélés gyanúja. „Már a jelenlegi jogszabályokban is egyértelműen szabályozzák, hogy ha korábban bárki elkövetett bármilyen zaklatást, benne kellene lennie az úgynevezett pedofilregisztrációban, amiről pont nemrég derült ki, hogy nem működik.”

Herczog emlékeztetett: sok országban létezik a szexuális visszaélések elkövetői nyilvántartó rendszer, és az abban szereplőket eltiltják a gyerekekkel való közvetlen vagy közvetett kapcsolattartástól. „Nyilván az ilyen adatbázisok létrehozása sok személyiségi jogi kérdést is felvet, így mindenhol komoly vita folyik róluk. Egy ilyen adatbázist tehát nagyon körültekintően kell létrehozni. Több hosszú megfontolást igénylő szempont is van, nem kéne egy-két nap alatt dönteni az efféle adatbázisokról, hanem egy gondosan kimunkált, átgondolt rendszerre lenne szükség” – fogalmazott. A szociológus szerint a mostani rendezéssel kapcsolatban mindenek előtt 

azt kellene tisztázni szakértő pszichológusokkal, hogy egyáltalán létezik-e olyan vizsgálat, amely maradéktalanul bizonyítja az intézményvezetők és helyetteseik alkalmasságát.

„Amit gyerekvédelmi szakemberként fontosnak tartok, a következő: bármilyen felmérésre, előzetes vizsgálatra kerül sor, az ki kell hogy terjedjen minden gyermekvédelemben dolgozóra, nemcsak az igazgatókra és a helyetteseseikre. Akár a gépkocsivezetőkre, akár a portásokra, akár a konyhásokra, akik mindenképp kapcsolatba kerülnek a gyerekekkel.”

Szerinte olyan szabályzatot kellen érvényesíteni, amely részletesen leírja a feltételeket a gyerekekkel való foglalkozással kapcsolatban, és taglalja a tilalmakat is. „Például arról. hogy egy gyerek nem maradhat egyedül alapesetben, vagy nyitott ajtónál kell hogy beszéljen a felnőttel. Fontos, hogy mindenképp elkerülhetők legyenek azok a helyzetek, amik félreérthetők lehetnének, vagy problémát jelentenének a gyerek számára” – tette hozzá. Azt is hangsúlyozta:

Ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetői túlnyomórészt heteroszexuális férfiak, semmi köze az elkövetéseknek a homoszexualitáshoz. Éppen ezért azt is nagyon fontos leszögezni a rendelkezésekben, milyen veszélyes és stigmatizáló, ha összefüggésbe hozzuk a homoszexualitást a pedofíliával.

Korábban Pál Márton LMBTQ-aktivista a Reggeliben arról beszélt: „a hatalom részéről olyan cinizmussal néznek szembe, ami teljesen kikészíti az embert”. Felrótta a kormánynak, hogy valódi gyermekvédelem helyett az elmúlt években könyvek lefóliázásával, valamint a pedofília és a homoszexualitás összemosásával foglalkozott. Pál Márton attól tart, hogy a következő hetekben is célkeresztbe kerülhetnek az LMBTQ-emberek.

A gyerekeket részletesebben tájékoztatni, a dolgozókat jobban megbecsülni

Fontos, hogy a gyerekeket minden módon felvilágosítsuk, segítsük abban, hogy értsék és tudják, mi az, ami az ilyen intézményekben ártalmas lehet számukra, tudják, hogy bizonyos esetekben szabad nemet mondani, és kell is, véli a szakértő. Azt is hangsúlyozta: „Ez nemcsak a szexuális visszaélésekre vonatkozik, hanem a szóbeli vagy fizikai bántalmazásra, elhanyagolásra, és megalázó bánásmódra.”

A jogszabályokban is olyan lehetőségeket kell biztosítani a gyerekeknek, amik által hozzáférnek a leghatékonyabb panasztevési mechanizmusokhoz. Biztosítani kell a hozzáférést segélyvonalakhoz vagy olyan kijelölt, „bizalmi felnőttekhez” az intézményen kívül és belül, akik akár telefonon, akár emailben bármikor a rendelkezésükre tudnak állni. Bennük a gyerek megbízhat, ők pedig tagjai a jelzőrendszernek, tehát tudják, hogy bármilyen bántalmazást, panaszt kötelesek jelenteni.

„Amikor pedig olyan esetek történnek, mint a mostani, és elkezdenek hullani a csontvázak a szekrényből, akkor biztosítani kell, hogy mindenképp megtörténjenek a megfelelő lépések. 

Nemcsak az elkövetők megbüntetéséről van szó, hanem segíteni kell az áldozatokat és a néma szemtanúkat, hogy fel tudják dolgozni az esetet. Segítenünk kell abban, hogy minimális legyen az újbóli elkövetés lehetősége

– tette hozzá a szakértő. 

A gyermekvédelemben dolgozók és a nevelőszülőnek jelentkezők száma egyre esik, mert az ágazatban a fizetések sem túl magas. Herczogot arról is kérdeztük, hogy ha a Rétvári által bejelentett vizsgálathoz hasonlókhoz kötnék a munkavégzést, akkor nem fog-e még súlyosabbá válni a munkaerőhiány. A szakértő szerint a jelenlegi rendszerben „azt sem sikerül elérni, hogy szakképzettsége legyen azoknak, akiket felvesznek dolgozni. 

Lassan ott tart a gyerekvédelmi szakma, hogy bárkit beengednek a rendszerbe, bármilyen végzettséggel is rendelkezzen. 

Felidézte, hogy a nevelőszülői körön belül is manapság az alacsony végzettségűek száma nő a leggyorsabban, akik sok esetben elláthatatlan kistelepüléseken élnek. „Ez nem őket minősíti, hanem azt, hogy a rendszer nem képes megadni azt az anyagi megbecsülést és szakmai presztízst, amit megérdemelnének a gyermekvédelmi dolgozók. „El kell ismerni a tényt, hogy akik itt dolgoznak, azok nagyon fontos, de megterhelő munkát végeznek, és a rendes fizetés mellett a megfelelő körülményeket is biztosítani kell számukra” – tette hozzá.

A nevelőszülők helyzetéről Herczog korábban a Reggeliben is beszélt. Itt azt mondta: „sokan elfelejtik, hogy a nevelőszülőhöz kerülő gyerekek nagyon traumatizáltak, magatartási, egészségügyi, érzelmi problémákkal küszködnek. A nevelőszülők pedig nem kapnak elegendő segítséget ahhoz, hogy megfelelően tudják a náluk élő gyerekeket támogatni.” Szerinte olyan háttérszolgáltatásokra lenne szükség, amelyek a nevelőszülőt és a gyermeket is támogatják.

Nyitókép: Reggeli / Getty Images