„Bárkit megrendítene a hitében, ha hátrakötnék a kezét” – ezt mondják az érettségizők, akik azért is tanárok szeretnének lenni

Már csak azok jelentkeznek tanári szakra, akiknek betonkemény hivatástudatuk van – derült ki a tanári szakot első helyen megjelölő érettségizőkkel folytatott beszélgetéseinkből.

Az Eduline szerint 3357 fő jelentkezett idén valamelyik osztatlan tanári képzésre, de ennek csak a töredékét teszik ki azok a diákok, akik ténylegesen arra vágynak, hogy tanárok legyenek – 

ez a szám mindössze 1595 fő. Tavaly közel 6500 leendő pedagógushallgató volt, ennyi diákot vettek fel tanárszakra, a visszaesés hihetetlenül nagy.

Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője szerint a fő oka mindennek, hogy nem túl vonzó garantált bérminimumért plusz 30 százalékos ágazati szakmai pótlékért elhelyezkedni. Mégis vannak, akik tanárnak jelentkeztek, igaz, nem volt könnyű találni ilyen érettségizőket.

Jellemzően persze bölcsészkarra jelentkezőket találtunk, Gábor (akinek nem ez az igazi neve, mert anonimitást kért) a Pécsi Tudományegyetemre készül francia –történelem szakos tanár szakpárra. Ő úgy fogalmazta meg a céljait, hogy mindig érzett magában elhivatottságot arra, hogy másokat tanítson, és hogy másoknak segítsen elérni a céljaikat. 

Szerintem tanárnak lenni egy kicsit önfeláldozás is, mert a sikerélményt számomra az okozza, hogy mások az én segítségemmel érnek célba, hozzájárulok a jövőjükhöz. Tehát igazából mások sikerét kísérem szemmel 

– mondta. A pécsi Katona Csanád, aki a PTE-re jelentkezett angol–magyar szakra, úgy fogalmazta meg pályája kijelölését, hogy szeret újat mondani az embereknek, és szeretne „akár a legkisebb mértékben is hozzájárulni az itthoni oktatás helyzetének javításához”.

Az ELTE-BTK-n magyar–angol szakpárra készülő Simor Noémi is a segítést emelte ki. Mint mondta, „tanárként szerintem csodálatos végigkísérni, hogy a diákok felnőtté válnak, megérnek, és lassan kilépnek a nagyvilágba.

Aki ezt felismeri, nagy szerepet játszik ebben a folyamatban, hatalmas ráhatással van a diákok fejlődésére, gondolkodására, arra is, hogy miként látják a világot, mennyire nyitottak a felnőtt életre, amibe elkerülhetetlenül belecsöppennek. Úgy éreztem, szeretnék részt venni ebben a folyamatban.

Azt is hozzátette, szeretné felvállalni azt a segítő szerepet a jövő generációi életében, ami sokszor hiányzott az övéből.

Tudják, mire vállalkoznak

Persze megkerülhetetlen a kérdés, hogy őket az alacsony fizetések, illetve a kormány által belengetett státusztörvény mennyire aggasztja. Gábor szerint a tanári pálya sosem a fizetésről, hanem a diákokról szólt.

Megértem azokat, akik elégedetlenek a bérezéssel, és a státusztörvény valóban egy módszer arra, hogy megpróbáljanak elnyomni pedagógusokat

– mondta. Őt azonban egy státusztörvény nem fogja meggátolni abban, hogy tanár legyen.

Csanád már erősebben fogalmazott: úgy vélte, hogy a jelenlegi politikai helyzetben irtózatosan kevés esély van akár a bérek, akár a támogatás értékelhető növelésére. Megjegyezte: „nem hiszem, hogy egy 21. századi európai országban túl nagy kérés lenne egy olyan fizetés, amivel az ember nem csak a hónap elejét várja”.

Noémi azt emelte ki, hogy sokan azt állítják, a pedagógusoknak „könnyű dolguk van”, viszont ez egyáltalán nem igaz. Személyes példával is illusztrálta, szerinte milyen a pedagóguspálya realitása:

édesanyám, egy egyedülálló nő pedagógusfizetéssel különösen nehezen tud boldogulni Magyarországon. Így sokszor a saját bőrömön érzem, hogy milyen nehézségekkel jár most, ha valaki ezt az utat választja magának.

Többeknek a korosztályomból van hasonló tapasztalata, és szerintem ez az, ami rengeteg fiatalt elriaszt ettől a pályától” – tette hozzá.

A státusztörvényről azt mondta, hogy ha élesedik a jogszabály, valószínűleg elgondolkodna más lehetőségeken. „Szerintem bárkit megrendítene az elképzeléseibe vetett hitben az, ha hátrakötnék a kezét, főleg egy olyan pályán, ahol a diákot kézen fogva, vállveregetve kellene kikísérni a saját útjára” – mondta.

Ami az Eduline adataiban megmutatkozott, az visszaköszönt a diákok beszámolójában is. A vidéki gimnáziumba járó Gábor és Csanád is arról beszélt, hogy az évfolyamjukból mindössze ketten jelentkeztek első helyen tanárnak, amiből lemérhető, hogy mennyire vonzó a pálya.

Olyan diákról nem tudnak, aki matematika-, kémia- vagy biológiaszakra menne, vagyis nem reprezentatív mintánkban a természettudományi karokat még kevésbé célozták be az érettségizők. Csanádtól azt is megtudtuk, hogy évfolyamtársai közül a legtöbben a közgázt választották, de a jogi karokra is sokan szeretnének bekerülni. Tud olyan iskolatársról is, aki a szabad bölcsészetre készül – még az is vonzóbb, mint a tanári pálya.

Nyitókép: Résztvevők a pedagógusok előkészítés alatt lévő státusztörvénye ellen tartott budapesti tüntetésen 2023. április 24-én. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd.