„Minden segítséget jó szándékból tettem” – Völner Pál szerint képviselőként nem fordíthat hátat a hozzá fordulóknak

Jelentős bűncselekmények elkövetésével vádolja az ügyészség Schadl Györgyöt, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökét, valamint Völner Pált, Varga Judit igazságügyi miniszter korábbi helyettesét, ám az ügy első- és másodrendű vádlottja – legalábbis a tavaly tavaszi és nyári vallomástétel során – nem próbálta a másikra hárítani a felelősséget – tudta meg az rtl.hu.  

Völner Pál végrehajtók kinevezésével kapcsolatos védekezését itt ismertettük, de a vádirat alapján két másik ügyben is felelnie kell majd a bíróságon. Tizenöt oldalas írásbeli vallomását tavaly márciusban tette, azóta a Központi Nyomozó Főügyészség korrupciós és vagyon elleni bűncselekmények, valamint pénzmosás miatt nyújtott be vádiratot.

Ennek egyik pontja szerint Schadl György Völner Pál segítségével próbált pályázati pénzeket szerezni egy találmány fejlesztésére. 

Ez az eszköz a hivatalos álláspont szerint vízből állít elő mechanikai, illetve villamos generátorhoz kapcsolva villamos energiát. A lehallgatások alapján valamennyire működőképesnek tartották a találmányt (sőt az egyik feltaláló sértetten beszélt egy telefonhívás során arról, hogy a tavaly megjelent cikkek szerint kamu az egész), ugyanakkor volt, aki többször is aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy nagy mennyiségű energia előállítására is alkalmas-e.

Völner Pál a vádirat szerint azt felelte, hogy ha már megnyerték a pályázatot, senki sem fogja ellenőrizni, valójában volt-e reális esély a pályázatban megjelölt cél elérésére.

A szükséges pályázati pénz nagyságát a lehallgatási jegyzőkönyvek szerint egymilliárd forintra becsülték, Völner Pál szerint ebből 600 millió forint lett volna a fejlesztés költsége, a többit pedig a fejlesztő mérnököknek kellett volna fizetni egyebek mellett a szellemi tulajdon megváltásáért.

A motort egy cégnél akarták hőtermelésre hasznosítani, Völner Pál pedig a vádirat szerint azt vállalta Schadl Györggyel egyeztetve, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkáránál eléri, írjanak ki pályázatot csökkentett széndioxid kibocsátásával járó építőanyag gyártására, amelyre majd ezzel a céggel pályáztak volna.

Völner Pál vallomásában a következőképpen idézte fel a történteket: 

Néhány évvel ezelőtt Schadl György beszámolt egy személyes ügyéről is, egy találmányról, amelyet általa ismert mérnökök hoztak létre. 

Ez egy energiafejlesztő berendezés volt, amelynek működését nekem is bemutatta, és én is felkértem több energetikában dolgozó szakembert, hogy tekintsék meg a berendezést, illetve a későbbiek során a berendezéseket.”

A járvány azonban megakasztotta a projektet, ezért Völner Pál azt tanácsolta Schadl Györgynek, hogy a fejlesztést az állammal, vagy egy állami céggel közösen hajtsa végre. Vallomása szerint ezt úgy képzelte, hogy Schadl György „az ellenőrzés biztosítása érdekében” a fejlesztésbe beveszi társtulajdonosnak az államot vagy egy állami céget, ráadásul opciós jog biztosításával. Ez „lehetővé tette volna siker esetén az államnak a szellemi tulajdon megszerzését”.

Völner Pál hozzátette: „Az állam sajnos nem elég rugalmas ezekben a kérdésekben, ezért nem haladt előre, bár elismert szakemberek nyilatkoztak úgy, hogy ezt a fejlesztést végig kellene vinni.”

Az eszközt több kormánytagnak is megmutatták: 

Megtekintette Törökbálinton a cég telephelyén Süli János miniszter úr és Kovács Pál államtitkár, akik az atomenergia területén jártas szakemberek, és úgy nyilatkoztak, hogy a berendezés további fejlesztése indokolt, azt valamilyen formában hasznosítani kellene. Ugyancsak megtekintette a berendezést Steiner Attila államtitkár úr is, 

aki, akárcsak én, nem szakember, de fontosnak tartottam, hogy lássa működés közben, azért, hogy legyen fogalma arról, amit említettem neki. Hangsúlyoznám, hogy őket azért hívtam oda, hogy én is egyfajta bizonyosságot nyerjek arról, komoly emberek szerint ez nem egy szemfényvesztés, hanem egy lehetséges találmány”.

Völner Pál szavainak alátámasztása érdekében indítványozta Süli János volt miniszter és Kovács Pál államtitkár tanúkénti meghallgatását, 

az ügyészség pedig az rtl.hu információi szerint eleget is tett ennek a kérésnek, tavaly pedig Steiner Attila államtitkárt is behívták.

Völner Pál azt állította, hogy egy műszaki mérőállomáson bemérették az eszközt, amiről jegyzőkönyv is készült. Ennek ellenére továbbra sem haladt az ügy, ezért azt javasolta Schadl Györgynek, hogy tárgyaljanak egy magáncéggel, amellyel közösen pályázva karbonszegény technológiát hozhatnának létre, „természetesen ebben az esetben is biztosítva az állam opciós jogát”.

Semmiféle jogtalan előnyt nem kaptam azért, hogy kértem az ITM államtitkárát, Steiner Attilát, ha lehet segítse a pályázati lehetőségek ismertetésével a fejlesztés útját. A pályázati rendszerek az Unió által jóváhagyott külön szabályok szerint működnek, azok befolyásolására senkinek nincs lehetősége. 

Semmiféle jogosulatlan állami pályázati pénzhez nem kívántam juttatni senkit, a gyanúsítás ezen részét is visszautasítom” – írta.

Egy másik ponton úgy fogalmazott: „Soha nem vállaltam, hogy pályázatokat, vagy más hatósági eljárásokat jogellenesen befolyásoljak”.

„Javasoltam, hogy írják le az eszközt és az elérni kívánt célt ahhoz, hogy meg lehessen vizsgálni, hogy beleférhet-e a futó pályázati keretek közé, vagy a célkitűzések beilleszthetők lehetnek-e a későbbi pályázati keretekbe. Mindvégig olyan konstrukciót gondoltam, amelyben az állam opciós jogot kap és megvásárolhatja a szellemi terméket, ha sikeres a fejlesztés. Egyszerűen össze akartam hozni a feleket, hogy egy lehetséges felfedezés, amelynek hatalmas hasznai lehetnének, megvalósulhasson” – jegyezte meg Völner Pál.

A volt államtitkár szerint helytelen, hogy számon kérik őt ezért a tettéért. „Ha ebben az országban azt büntetni kívánják, hogy valaki egy lehetséges találmány fejlesztéséhez javaslatot ad, akkor meg fogják akadályozni, hogy bárki közvetlen hivatali feladatain túlmenően bármilyen pozitív kezdeményezést támogasson. (…) Személyesen nagyon szerettem volna, ha ez a dolog beválik, vagy beválna a jövőben, mivel mérhetetlenül pozitív kihatása lenne az ország gazdaságára” – jegyezte meg, azt is hozzátéve: 

Minden segítséget, amit tettem, jó szándékból tettem, hogy egy olyan eredmény születhessen, amely az országnak a javára válik. 

Nekem mint képviselőnek, mint politikusnak akár személyes szerepem elismerése nélkül is minden eredmény, akár a legkisebb is mindig örömömre szolgál”.

Segítség egy iskolának is

A vádiratban (noha kimaradtak belőle olyan fontos részek, mint például az egyetemi vizsgák lehetséges befolyásolása) szerepel egy harmadik ügy is. E szerint a harmadrendű vádlott R. Róbert (Schadl György jó barátja) megpróbálta a végrehajtói kar elnöke és Völner Pál kapcsolatait felhasználni arra, hogy működési engedélyt szerezzen egy iskolának.

Az állam ugyanis elszámolási hibák miatt 90 millió forint és járulékainak visszafizetését követelte egy olyan oktatási intézménytől, amely az egész országban nyújt képzéseket. Az ügyészségi papírok szerint ráadásul az is felmerült, hogy visszavonják az iskola engedélyeit.

Mint megírtuk, itt jött a képbe Schadl György barátja, R., aki legalább 150 millió forintért azt vállalta, hogy felhasználja kapcsolatait és elsimítja a problémákat. A pénzen a vád szerint megosztozott volna a végrehajtói kar vezetőjével, valamint Völner Pállal is. Vagy ahogyan R. ezt megfogalmazta a lehallgatási jegyzőkönyvek szerint:

Megy egy kis gyorssegély föntre is.

Az egyik telefonbeszélgetést így írja le a birtokunkba került nyomozati irat.

„A beszélgetés az iskolával kapcsolatosan indul, melynek során a probléma megoldása esetén R.-nek járó pénzre terelődik a szó. R. ezen tisztán – úgy hogy mindenkit kielégít, mindenki boldog, mert ő azt szereti – nettó egy százaskát gondolt magának. (…) R. Pestre is küld, ide is küld, oda is küld, mindenkit kielégít, R. bácsinak egy kilónak maradni kell rajta”.

Az nem derült ki egyértelműen, hogy végül pontosan mennyi pénzt kapott a „szolgáltatásaiért”, de az ügyészi papírok szerint a tervezettnél jóval kevesebbet kerestek ezen.

A lehallgatási jegyzőkönyvek szerint Völner Pál az iskola ügyében rendszeresen egyeztetett az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériumának több, „ismeretlenül maradt” beosztottjával is, amiről rendszeresen tájékoztatta Schadl Györgyöt. (Később házkutatást is tartottak több tárcánál.)

Az exállamtitkár az iskola engedélykérelmével kapcsolatban azt írta a vallomásában:

„Megígértem neki (Schadl Györgynek – a szerk.), hogy utánakérdezek a dolognak, mindebben semmilyen szabálytalanság nem történt. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy adjanak be új kérelmet. (…)

Arról a tényről, hogy azért nem kaphattak engedélyt, mert nem számoltak el egy nagyobb összeggel, nem kaptam tájékoztatást. Ha ezt tudom, még az érdeklődést sem vállaltam volna. 

A cég végül nem kapta meg az engedélyt tudomásom szerint, így azt az állítást, hogy bármilyen befolyást gyakoroltam volna a döntéshozókra a tények cáfolják meg”.

Völner Pál később hozzáteszi: „Országgyűlési képviselőként mindig kötelességemnek éreztem a hozzám fordulók kérésének intézését. (…) Mindegy, hogy önkormányzatokról, intézményekről, cégekről, civil szervezetekről vagy magánszemélyekről volt szó. Minden jó ügyet igyekeztem felkarolni és megoldásokat keresni”.

Az iskolaügy érdemi részével kapcsolatban mindent tagadott, állítása szerint nem is tudott a háttérben zajló egyeztetésekről, valamint arról hogy pénzt kérnek az iskola vezetőjétől az ígért segítségért cserébe.

A volt igazságügyi államtitkár ugyanakkor megfogalmazta azt is, hogyan áll a képviselői munkájához. „A képviselőknek sokkal tágabban kell értelmeznie a hivatását. Minden jogi lehetőséget meg kell ragadnia arra, hogy akár több terület komplex értelmezésével megoldást találjon a hozzá fordulók problémáira. 

Mindig bizonyítania kell a segítőkészségét, hiszen e nélkül nem lehet méltó sem ő, sem politikai közössége a választók bizalmára. Talán ez a gondolatmenet segít megérteni, miért igyekeztem a terhemre róni szándékozott ügyekben segíteni. 

(…) Én mint képviselő nem fordíthatok hátat a hozzám fordulóknak, akkor sem, ha egy olyan partner keres meg, akivel egyébként más hivatalos ügyekben együttműködésre vagyok ítélve” – írta.

Nyitókép: Marjai János/MTI