Lázs Sándor

A Kádár-korszakban szocializálódtam. A gimnáziumi történelemórán azt sulykolták, hogy a tömegek hozzák létre a változásokat. Nehezen hittem el, hogy az egyén nem számít, hogy nem fontos az az ember, akinek víziója van, aki tudja, merre akarja vezetni a tömegeket. A rendszerváltáskor már újságíróként dolgoztam, és egyre inkább azt láttam, hogy mennyire fontos az, aki sokak nevében fellép. De rögtön kiderült, hogy ők egy interjúban – akarva akaratlanul – többnyire saját „szobrukat építik”. Úgyhogy amikor a XXI. század című műsorhoz kerültem, filmjeim szereplői már a kisemberek lettek, akik részese a történelemnek, de nem aktív alakítói. Az utóbbi időben központi témám lett az, hogyan teszi tönkre a propaganda az életünket.