Hitler szobalánya

Anna – így mesél magáról – cserfes volt, szeretett takarítás közben énekelni, de délelőttönként mukkanni sem lehetett. A ház lakói késő éjszakáig ébren voltak, ha meg Hitler fenn volt a hegyen, akkor már délelőtt dolgozni kellett.

A kényszerű némaságért kárpótlást az adta a lánynak, hogy tudta, sokan cserélnének vele. No meg a titkos szórakozásai: bonbont csent a Führer dolgozóasztaláról – nem volt jó, régi volt, kiszáradt –, no meg a titkos játékok. Felvette a diktátor kalapját, papucsát, abban mórikálta magát a tükör előtt. Bárcsak látnák a szomszéd lányok – gondolta.

Amikor felvették, lelkére kötötték, hogy amit lát, hall, az mind államtitok, senkinek nem mondhatja el, nem írhatja meg haza. Anna már az első nap komoly titkok tudója lett akkor, amikor az unokanővére még csak megmutatta a szobákat. Egy átjáró volt Hitler és Eva Braun szobája között! Nem volt szabad kiderülnie, hogy Eva Braun, aki hivatalosan csak a titkárnője volt Hitlernek, a rezidencián él. A titkos kapcsolatot takargatták szemérmesen a külvilág előtt.

Eva ekkor már túl volt két öngyilkossági kísérleten. Korábban úgy érezte, hogy elhanyagolja, csak arra kell neki, hiszen a nyilvánosság előtt nem vállalja, állami eseményeken, fogadásokon háttérbe kell húzódnia. Hitler úgy gondolta, mennél jelentősebb a férfi, annál jelentéktelenebb mellette a nő. No meg azt a látszatot akarta kelteni, hogy a házas életről is lemond, első az ország, és ő tulajdonképpen minden német nőé.

Hitler szenvedélyek nélküli férfi volt - mondja Anna - nem ivott alkoholt, nem dohányzott, nem evett húst, háza volt, de nem volt otthona. Ám ekkor még mindenki hitt benne, mindezt a nagyember különcségének látták. Aztán a háború után lemállott a máz – az addigi erények hibának látszottak.

Mit látott Anna Plaim a berghofi rezidencián? Mit gondol Hitlerről, mit Evaról?