Ezeket a riportokat sosem feledik a XXI. század alkotói – válogatás a 700. adás alkalmából

Hogy lehet 22 év filmjeiből válogatni? Hogy lehet egy kedvencet kiválasztani?? – Így fogadták a XXI. Század alkotói kérésünket, hogy a 700. adás alkalmából beszéljenek kedvenc riportjukról, a forgatás körülményeiről, következményeiről. Kétségbeestek, hisz hogy lehetne válogatni a külföldi forgatások, a színházi vagy filmes kulisszák, esetleg a sosem látott felvételek fölött érzett izgalmak között? Néhányuk mégis vállalta…

Lázs Sándor a XXI. század első, alapító felelős szerkesztője

Lázs Sándor szerkesztő-riporter, a műsor első, alapító felelős szerkesztője a 700 adásnak bő kétharmadát szerkesztette, így nemcsak a saját filmjei kedvesek a számára, hanem a többieké is.

Emlékszem Moskovics Judit filmjére Elbert János haláláról, amelyben ez hangzott el: Még el sem mosogatták a siófoki kapitányságon a nőnapi pezsgős poharakat, amikor megszólalt a telefon – egy egész korszak egy mondatban! Ahogy Veress Kriszta összeállítása az otthonkákról is az volt. Vagy Póth Attilának a Keletnémet titkosszolgálat Balaton melletti tevékenységéről szóló filmje, amelyből kiderült, hogy Walter bácsi egyre gyakrabban mondta, hogy Na, tyja! – a STASI minden esetre feljegyezte. Vagy Velti László filmje, Kádár János utolsó beszédéről, megrázó volt, akárcsak Borsody Istváné a nyilasperről. És Wagner Bea vidámnak induló filmje a mozgalmi dalokról, amely végül komoly korszakelemzés lett. Egytől-egyig kiváló munkák.

Faludy György feladta a leckét

Saját munkáim közül szerettem a Faludy-filmet, amikor négyszer kellett visszamenni egy interjúért, mert Faludy György valamilyen ürüggyel elküldött az ajtóból a megbeszélt időpontokon. Nem akarta elmondani, feltárni az életét. Csak a kitartás segített.

És itt van Kollár Róberttel készült filmünk egy Olaszországban született asszonyról, aki felnőttként tudta meg, hogy öccsét tizenötévesen koncentrációs táborba hurcolták. Nem tudok válogatni, mert itt van még Hitler szobalányáról, ás itt van Schwarzenegger gyerekkoráról szóló filmem.

Szép időszak volt. Minden kollégámnak kívánom, nekik is jusson ennyi élvezet a munkában, mint nekem!

Veress Krisztina szerkesztő-riporter, felelős szerkesztő

Veress Krisztina 2007 óta az RTL munkatársa. Hégető Honorka- és többszörös Kamera Korrektúra-díjas. Borsody Istvántól tavaly vette át a XXI. század felelős szerkesztő posztját.

Csinálhattam 18 év alatt bármilyen filmet, legtöbben mégis az otthonkáról szólót említik.. Most „csakazértis” mást említek: Volt egy ének-zene tanárom a gimnáziumban, aki lelkesen filmezett kis kamerájával minden eseményt a mi kis falunkban, majd városunkban, Biharkeresztesen. Bíró János tanár úr halála után a fia digitalizálta a felvételeket és kiderült, kincsek láthatóak a filmeken: Kenyérgyár, vegyesbolt, háztáji, úttörők, akadályversenyek, üzemek… a vidékfejlesztés 70-es – 80-as évekbeli állomásai és eredményei voltak a képeken. Miután film készült belőle, a nézők is ámultak rajta. Hisz mindenkinek a gyerekkorát hozta vissza, egy eltűnt világot. És hogy miért ez az egyik legkedvesebb riportom? Mert pár hónappal később a biharkeresztesi moziban, ahol szerintem az összes filmet megnéztem a 80-as években (igen, még a 16 éven felülieknek szólókra is beengedtek, pedig gyerek voltam…) levetítették ezt a riportot is. 

Ültem a zsúfolásig telt nézőtéren, bámultam azt a nagy vásznat és arra gondoltam, ez biztos nem is igaz. Pedig az volt.

Szondi Vanda  szerkesztő-riporter

Számomra a legemlékezetesebb 21. század filmem a Kondor Vilmos különkiadás. Ez a történet 2019-ben indult, amikor a Híradó konyhájában gyűrögettem a viaszosvászon terítő sarkát. Mellém lépett a műsor akkori vezetője, Borsody István, hogy nem csinálnék-e egy filmet a 21. Századba? Azt hittem, leesek a székről, annyira meglepődtem, hiszen a műsor indulása óta az egyik legnagyobb vágyam volt dolgozni benne. Ráadásul szabadkezet kaptam és így a magyar James Bond, a Hód fedőnevű kémelhárító tisztről íródott könyvsorozatot dolgoztam fel. Ehhez kerestem meg e-mailben Kondor Vilmost, aki akkor nemet mondott. De én nem adtam fel. Évekig leveleztünk, mígnem 2023 augusztusában kaptam tőle egy emailt, amiben azt írta, hogy eljött az idő. 

Úgy döntött életében először és utoljára televíziós interjút ad, méghozzá nekem, de továbbra is titokban szeretné tartani kilétét. 

Embert próbáló feladat volt, de négy csodás kollégámmal (Balassa László, és Vojtahovszky Miklós operatőrökkel, Horváth Máté hangmérnökkel és Szentkirályi Vajk vágóval) megoldottuk. Azt találtam ki, hogy Kondort átszűröm Budapesten. Az ő szemével néztük meg a várost, miközben sokkal többet tudtunk meg róla, mintha megmutattuk volna az arcát. Ez a film szintlépés volt az életemben és nemcsak az előbb felvázolt sportszerű nehezítésért vagy mert végül egy 50 perces különkiadás lett belőle, hanem azért is mert ez volt az első narráció nélküli filmem- és az egészen más szerkesztést kíván. Boldog vagyok, hogy Kondor Vilmos engem tisztelt meg a bizalmával és amennyire tudom, a végeredményt a nézők is szerették.

Velti László szerkesztő-riporter

Az egyik legelső anyagban, amely középületeket díszítő államszocialista (realista) művekről, festményekről, mozaikokról készült, bemutattuk Bernáth Aurél képét, mely a sakkozó Kádár Jánost is megörökítette. 

A kép ma is a Magyar Országgyűlés Képviselői Irodaházának falát díszíti, de 22 éve még egy hatalmas függönnyel takargatták. 

A parlament főtitkára ennek tisztítása ürügyén ment bele a forgatásba, ha álljuk a mosatás költségeit. Kifizettük, és miután lehullt a lepel, akkora botrány lett a művészeti alkotás takargatásából, hogy soha többé nem rakták vissza a függönyt.

Szikszai Ottilia szerkesztő-riporter

Derzsi János egy Trabantban utazott, amikor egy platós teherautóval ütközött. 

A baleset következtében a fél arca teljesen összezúzódott, 9 és fél hónapot töltött kórházban. 

Egy fiatal színész életében egy ilyen baleset a pálya végét is jelenthette volna. Hogy szerencsére nem így történt, és végül Derzsi János az egyik legtöbbet foglalkoztatott filmszínész lett, az nemcsak az orvostudománynak, és eltökélt gyógyulni akarásának, hanem az akkori színházi és filmes szakmának is köszönhető. Székely Gábor színházi rendező megüzente, hogy ha meggyógyul, az Isten hozta őrnagy úrban az őrnagy szerepe várja. Fehér György lemondta a már indulóban lévő Bűn és bűnhődés forgatását. Úgy döntött, hogy Derzsi nélkül nem csinálja meg. Bódy Gábor filmrendező a Kutya éji dalával várt rá. A sors úgy hozta, hogy a súlyos látási problémákkal küzdő Major Tamás akkoriban szintén hosszabb kórházi kezelésre szorult, és a két alig látó ember összefogódzva támogatták egymást. Derzsi elbeszélése szerint, ezek az emberek töltötték fel erővel. 

Teljes egészében átéreztem, hogy életet mentett ez a néhány valódi emberi gesztus.

– foglalta össze a film mondanivalóját Szikszai Ottilia szerkesztő-riporter.

Moskovics Judit szerkesztő-riporter

A Hungária együttesről szóló riportot egy régi amerikai autóban konferáltam fel. Épp régi autók kiállítása volt a közeli bevásárlóközpontban, onnan kaptuk kölcsön.

Családi legenda: 

Gyermekem édesapja azt állítja, hogy ez volt az a riport, amelyben ő életében először látott engem a TV-ben. Nézte, ahogy fújja a sálamat a szél egy régi nyitott tetejű autóban, és megnyomta a vhs magnó felvevő gombját. Csak, hogy vissza tudja nézni a riportot, többször is akár. Ja! Nem engem, hanem a zenekart. Valamiért rajong értük. A fiunk 16 éves.

Balassa László operatőr

Nekem ugyan koromnál fogva lassan az archív felvételeken lenne a helyem, éppen ezért nagy élvezet számomra a frissen felvett anyagok mellett a kész filmeken látni a tárgyi és időbeli kontrasztot. Elsősorban a még élő "nagy idők tanúi" figurák a legizgalmasabbak, nagyon érdekes volt látni pl. az egykori idők hatalmasságait (pl. Pozsgai Imre vagy Berecz János) megszelídült szőre hullatott oroszlánként. De a farmotoros Ikarusz láttán is azonnal felkavarodott a gyomrom, mint gyerekkoromban. És persze találkozni olyan ikonokkal, akiket anno messziről csodáltam (Presser Gábor pl.) és élvezni a múlt és a jelen összefonódását mindig élvezetes archív felvételek segítségével.

W. Kerekes Borbála szerkesztő-riporter

Sándor, legyen szíves! Ezt mondta nagymamám, Adélka Dobi Sándornak, az első magyar fiúcsapat oszlopos tagjának 1991-ben, miközben átnyújtott neki egy repi labdát, hogy írja alá a kisunokájának. Vagyis nekem. Nyolc éves voltam és halálosan szerelmes a Dobisanyiba. Nem egyszer üldögéltem ábrándos tekintettel a Manhattan poszterem előtt és azt számolgattam, hogy lesz-e az életemben olyan időszak, amikor a köztünk lévő korkülönbség ellenére feleségül mehetek hozzá.

Rengeteg forgatást szerveztem már le, készítettem interjút nagytudású professzorokkal, politikusokkal, különféle ismert, zavarba ejtően prominens szakemberekkel, de 

sosem voltam annyira zavarban, mint akkor amikor a fiúcsapatokról szóló XXI. századot forgattam. 

Mielőtt felhívtam a Dobisanyit, rá kellett készülnöm. Járkáltam egy kicsit a szobában, nagy levegőt vettem és tárcsáztam. Azt terveztem, hogy a forgatáson majd elmondom neki, hogy mennyire őrülten szerelmes voltam belé, de most már családom van, úgyhogy ne izguljon, nem akarok hozzá feleségül menni. Nem mertem. Hát most tessék. Kerekes Borbála filmjét az RTL+-on lehet visszanézni.

Polcz Alaine története két alkotó számára is emlékezetes marad 

Kerekes Borbála szerkesztő-riportert személyes történet köti Polcz Alaine-hez:

„Alig múlt kéthónapos a kislányom, mikor egy súlyos vírusfertőzéssel a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára került. Embert próbáló egy hetet töltöttünk a kórház pulmonológiájának üvegfalú kórtermében. Töltöttünk, merthogy én is bent lehettem vele. Azt, hogy ezt megtehessem, megtehessük mi szülők, Polcz Alaine harcolta ki Magyarországon. Sikerült felvennem a kapcsolatot Alaine és Mészöly Miklós szomszédjával, aki egykori Városmajor utcai lakásukba is beengedett. Ezt a lakást gyújtották fel véletlenül Alainék, mikor a függöny alatt hagytak égve egy gyertyát. Itt próbálta eldugaszolni Mészöly Miklós a teraszt, hogy medencét csináljon belőle és Alaine itt feküdt bele fél évig minden este a koporsójába, hogy saját halálára készüljön. Alainnek különleges kapcsolata volt a halállal. Ha lehet ilyet mondani, szerette a halált. Engem pedig teljesen rabul rejtett a története.

Megtaláltam Mészöly Miklós egyik szeretőjét is a sok közül.

Miközben a hétköznapinak semmiképp sem mondható szerelmi viszony részleteit mesélte könnyek között a saját kertjében, a szék, amin ültem egyszer csak megadta magát és összedőlt alattam. Akkor már én is a könnyeimmel küzdöttem, csak én a nevetéstől. Pigniczki István operatőr és Pályi Kiss Tamás technikus kollégám nem különben. A fotón is ők láthatóak a szekszárdi Mészöly Miklós Emlékházban, Mészöly Miklós statisztaként az író saját köntösében.”

Pásztó Panka vágó

Az egyik kedvenc könyvem Polcz Alaine Asszony a fronton c. könyve. Az Élet nagy könyvében az egyik kedvenc hősnőm Polcz Alaine. 

Ha megkérdezné valaki ki a példaképem, azt válaszolnám Polcz Alaine. 

És a XXI. század sorozatban a kedvenc részem, amely Polcz Alainről szól. Szórakoztató, megrázó, elgondolkodtató, meglepő, sírós, de azt nagyon, szép, valódi. Ihletett pillanat volt a készítése. A szerkesztő, az operatőr és én, a vágó egy csillag alatt álltunk egy kis időre.

Wagner Bea szerkesztő-riporter

Hihetetlen, hogy már 22 év telt el a műsor indulása óta! Az akkori induló csapatból Lázs Sanyi és én vagyunk azok, akik kis kihagyásokkal ugyan, de még ma is készítünk riportokat a műsornak.

Számomra az egyik legemlékezetesebb történet egy véletlenül előkerült amatőr filmhez kapcsolódik. A műsor állandó archív szerkesztője, a Filmarchívumban dolgozó Varga János (Jajó) hívott különleges felvétel miatt. Az alig kétperces filmrészleten azt láttuk, hogy egy pincében zsidó közösségnek oszt áldást egy katolikus pap. Nem tudtuk, mi történik, azt sem, hogy ki és mikor készíthette a filmet. Többhetes kutatás után derült ki, Herczog József fodrászmester kamerája rögzítette a páratlan képsorokat, aki megszállott amatőr filmes volt. A felvétel Rákóczi úti otthonának óvóhelyén készült. Az időközben megtalált rokonok, szomszédok, történész és rabbi segítségével azt derítettük ki, hogy a képsorokat 1944-ben rögzíthették, amikor zsidók tömegesen vették fel a katolikus vallást. A keresztény menlevéllel egy darabig el lehetett kerülni a deportálást, később azonban a vallás már nem számított, csak a származás. Azt is megtudtuk, hogy a felvétel a fodrász a háza alatti óvóhelyen készült, ahol a háború alatt valószínűleg sok zsidót bújtatott a nyilasok elől. Egészen megrázó volt most újranézni a 2006. áprilisában készült riportot.

A 2 perces filmrészletről egyébként a leszármazottak is tőlünk értesültek. Ezután a család kutakodni kezdett a padláson, és rengeteg filmtekercset találtak még, ezeket a Filmarchívum digitalizálta. Herczog József a háború után még sok különleges felvételt készített munkájáról, ünnepekről, családi eseményekről. Ezek alapján később több riportot is készítettem a XXI. Századnak.

Juhász Mátyás szerkesztő-riporter

Tinédzserkorom egyik kedvenc magyar filmjéről, a Roncsfilmről forgattam a műsorban. Józsefváros utcáit jártuk Badár Sándorral és Szőke Andrással, az 1992-ben készült mozi főszereplőivel (meg persze bekapcsolt kamerával), és a film forgatásának helyszínét kerestük. Egy régi, klasszikus bérházat. Csakhogy megváltozott a környék, ezeket a kopott bérházakat sok helyen már felváltották a modern irodaházak, így sehogy sem találtuk a helyszínt. Badár és Szőke - miközben jobbnál jobb történeteket meséltek a forgatásról - kicsit össze is vesztek emiatt, aztán döbbenten jöttek rá, hogy éppen egy ilyen csillogó irodaház áll a keresett bérház helyén. 

Ahogy ott, a tipikus 21. századi helyszínen megmutatták és eljátszották nekünk a 20. századi film jeleneteit, az szerintem ennek műsornak a lényege. Hogy gyönyörűen találkozik benne a múlt és a jelen. 

Neked melyik volt a kedvenc alkotásod a XXI. századból? Írd meg a műsor Facebook oldalán!