Exkluzív: először adott tévéinterjút Kondor Vilmos, a rejtőzködő magyar krimiíró

Rengetegen vagyunk, akik fiatal korunkban írnak naplón túl, meg leveken túl verseket és egyéb történeteket. Nekem volt annyi eszem, hogy az összegyűjtött műveim jelenleg egy ötliteres befőttesüvegben pernye alakjában vannak jelen.

– Elégette?

– El, mind az összeset. Ez még régen történt.

Szondi Vanda, a Híradó és a XXI. század szerkesztő-riportere 2019-ben kereste meg az írót, hogy filmjéhez interjút kérjen tőle. Kondor elzárkózott. Néhány kivételtől eltekintve soha nem ad interjút, azt sem lehet tudni, hogy kit rejt írói álneve – ha ugyan álnév a Kondor –, hány éves és m is a foglalkozása. A sikerek ellenére nem változtatott azon az elhatározásán, hogy nem fedi fel magát, titokban marad.

– Miért egy rejtőzködő alak írja ezeket a regényeket?

– Amit a világról gondolok, az mind benne van a könyvekben. Ez az egyik és a legfontosabb arra vonatkozóan, hogy így és ilyen formában beszélgetünk. A másik az, hogy én nagyon-nagyon nem szeretem a szerzői kultuszt vagy a személyi kultuszt, a kettő akár össze is csúszhat. Ezen felül nagyon félénken és nagyon erőteljesen őrzöm a magánéletemet, nem akarok látni átjárhatóságot egymás között, mert a kettőnek nincsen semmi köze egymáshoz.

Szondi Vanda az első interjúkérés után kapcsolatban maradt az íróval, aki megígérte: ha egyszer tévéinterjút ad, akkor azt neki adja, és a XXI. században mutathatjuk be. 2023 szeptemberében Kondor úgy érezte, eljött az idő. Elkezdődött a szervezés és a megvalósítás megtervezése, amiben a film két operatőre Balassa László és Vojtahovszky Miklós sokat segített. A feladat nem volt egyszerű, ki kellett találni, hogyan lehet felvenni egy több órás interjút úgy, hogy az interjúalany személye titokban maradjon. Ráadásul Szondi Vanda nem egy bevilágított stúdióban, hanem Kondor számára fontos helyszíneken akarta felvenni a beszélgetéseket. Nehéz feladat volt, ráadásul figyelni kellett arra is, hogy ne csak a képekről, de a hangjáról se lehessen felismerni az írót. Ebben a film hangmérnöke, Horváth Máté segített.

– Maga vágyódna Gordon Zsigmond bőrébe bújni 1934-ben?

– Boldogan! Nem tudom, hogy kit kellene megvesztegetnem, vagy hol kellene varázspálcát vennem, természetesen.

– Magát írta meg Gordon Zsigmondnak?

– Nem, nem. Én nem szerettem Gordont az első regényben. Egy kifejezetten kekec alaknak tartom.

– Hogy lehet valaki olyanról írni, akit nem szeret? Olyan főhőst választani?

– Hát, főhős volt. Csak így adta magát. Rögtön az első jelenettel. Sokan mondják, hogy a könyv rárakja magát egy sínre és onnéttól kezdve nagyon nehéz lelökni onnan. És Gordon az első jelenettől rákerült egy olyan sínpárra, ahonnét nem tudtam, de aztán rájöttem, hogy nem is nagyon akartam lelökni.

Az 50 perces filmet, melyet a XXI. század különkiadásában láthatnak a nézők, Szentkirályi Vajk vágta, az inkognitó megőrzése miatt szükséges utómunkákat is ő végezte el. Évekkel az első interjúkérelem és hónapokkal a film elkészítésének kezdete után állt össze a portré, amiből nemcsak Kondor Vilmosról, de Budapestről és Magyarországról is sokat megtudhatnak a nézők. Az is kiderül, hogy most miért nem Budapesten Kondor imádott városában él az író.

Személyes körülményeim hozták úgy, hogy már nem ebben a városban élek. Ez az egyik, a másik meg – és ezt gyengeségnek is felfoghatja, simán belefér –, hogy ez a város számomra legszebb, legérdekesebb és legvonzóbb időszaka körülbelül 15 évvel ezelőtt lezárult.

Szondi Vanda filmjét a XXI. század különkiadásában, december 29-én késő este vetíti az RTL.