Aki nemet mert mondani Kádárnak – így szerezte mesés vagyonát Demján Sándor

Egy anekdota szerint egy szovjet párttitkár is ellátogatott a Skálába. Demján Sándor büszkélkedett az ing és a farmer kínálattal, mire a kommunista vezető azt kérdezte: és mi lesz az ideológiával? Erre Demján válasza: a semminek nincs ideológiája. Persze a magyar pártfőtitkár, Kádár János is megnézte a Skálát.

Kádár nagy cigarettás volt és az áruházban rá akart gyújtani és a Sándor rászólt, hogy itt pedig nem szabad dohányozni. Azért nem volt szabad ott dohányozni, mert a ház olyan korszerű gépészettel volt ellátva, hogy füstérzékelő volt, hogy ha elkezdett volna cigarettázni, akkor 2 percen belül beindult volna a vízzuhany

– mesélte Brückner István, aki korábban Demján helyetteseként dolgozott.

De ő rá mert szólni Kádár Jánosra. Rászólt, és a Kádár nem sértődött meg. Tudomásul vette, és eltette a cigarettát

– tette hozzá.

Bele mert vágni az egykori szovjet gigavállalat, a Kamaz privatizálásának levezénylésébe is. Teljesen újjászervezte a céget, részvénytársasággá alakította, ráadásul mindenkit megcáfolva néhány hónap alatt. A tatárföldi ügylet a 90-es évek elején dollármilliókat hozott Demján Sándor cégének, és ezzel alapozta meg az igazi gazdagságát.

Adtunk egy javaslatot az orosz vagyonügynökségnek, egyben a tatár vagyonügynökségnek, hogy privatizációs tanácsadóként sikerdíjért elvégezzük. Maguk nem kérnek fix díjat? Nem, köszönjük szépen. Az eladandó részvényeknek a valamilyen jutalékát kérjük. Nagyon meglepődtek

– mondta Muszbek Mihály a XXI. századnak. Muszbek később a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke is volt.

Demján zsenialitásának köszönhetően ez a jutalék 5 millió dollárra rúgott ezért az egy munkáért. Sőt, a Kamaz sikere megnyitotta előttük egész Baskíriát. Úgy voltak vele az oroszok, ha a Kamazt privatizálni tudták, akkor mindenre képesek.

Addig maradhattunk volna Oroszországban, ameddig akarunk, annyi pénzt kereshettünk volna, amennyit akarunk

– mondta Muszbek, aki szerint végül azért nem maradtak, mert túlságosan mostohák voltak a körülmények.

Egyszer a szállodai szoba bejárati ajtaját géppisztollyal átlőtték, mert összetévesztették az én szobámat egy körözött valakivel

– emlegette fel a régi megrázkódtatást Muszbek.

Persze sok más nehézség is volt a Kamaz privatizálása során. A nemzetközi piacokon is meg kellett jelenni a részvényekkel, de alig találtak befektetőket, hiszen először reménytelennek tartották az üzletet. Aztán nagy nehezen találtak egy osztrák üzletembert, aki  úton a megegyezés felé gondolta meg magát.

Moszkváig nem is volt semmi baj, de onnantól egy Jak40-es kicsi repülőgéppel mentünk és képzeljétek el, hogy túlbookolták a repülőt, és állva kellett utazni. Egy osztrák bankárt képzelj el, azt a nagyon szögletes embert, aki áll a repülőn és azt mondja, hogy well, ilyen nincsen, hogy egy repülőn álljon, mellette egy tyúk, egy kacsa meg egy gyezsurnájá, szóval valami botrányos volt. És így nem jött össze az üzlet. Egy darabot se vettek

– mesélte Muszbek hitetlenkedve.

Később vettek viszont mások részvényt a nemzetközi piacon. Demján Sándor nélkül a Kamaz nem lehetett volna eredményes a Párizs-Dakar-ralin sem, ami meghozta a világsikert, a részvények pedig még értékesebbek lettek.

Rábai Balázs filmjét megnézhetik a XXI. század következő adásában hétfőn, a késő esti Híradó után.