„Kádár elvtárs, nem kell idegeskedni, mi úgyis mindig olcsón fogjuk kapni az olajat a Szovjetuniótól”

A boldog tudatlanságról szól a XXI. század riportja. Arról az állapotról, amikor a szükséges információ hiányában a többség úgy érezte és hitte, hogy munkájára szükség van, fizetése megengedi, hogy gyarapodjon az állam pedig minden szükségletet képes és tud biztosítani. Nem úgy, mint a románoknál, a lengyeleknél, vagy az NDK-ban. Nálunk jobban éltek az emberek. Legalábbis azt hitték, hogy jobban élnek, mint a többi szocialista országban. Sőt! Még arra is szólt a propaganda, hogy bizony az egyesek által irigyelt Nyugat is megsínyli az olajválságot. Gyárak mennek tönkre, emberek vesztik el a munkájukat, az árak pedig emelkedtek. Az olajé a négyszeresére. De nem nálunk!

Az orosz kőolaj biztonságot ad, vélték akkor az ország vezetői, hiszen nem vagyunk kiszolgáltatva az arab országoknak, amelyek a jom kippuri háború miatt leállították a szállítást az Izraellel szövetséges államok felé. Hiába ígérték, hogy az olajválság „hozzánk nem fog begyűrűzni!” Begyűrűzött.

A Magyar Népköztársaság vezetői azonban nem voltak hajlandóak tudomásul venni, hogy a kapitalizmus válsága hatással van a szocialista országok gazdaságára is.

Az, hogy áremelés, vagy költségvetési megszorítás történjen, szóba se jöhetett. Az életszínvonalat tartani kellett, a magyar emberek nem szűkölködhettek. Nem maradt más lehetőség, mint hiteleket vett fel az állam, eladósította magát azért, hogy a jólét látszata fennmaradjon. A következményeket aztán évtizedeken át nyögték a magyar emberek.

Lázs Sándor az 50 évvel ezelőtt történt olajválság történetét dolgozza fel a XXI. században, a teljes adást itt nézheti meg.

• Ajánlat:
  Szó sincs kedvezményről, Vlagyimir Putyin tőzsdei áron adja a gázt Magyarországnak
• Orbán korábban hallani sem akart róla, mégis gigantikus hitelt vett fel a kormány