2026. január 22. 9:40
Hiába próbálunk visszaemlékezni, az életünk első éveiről nincsenek konkrét emlékeink, ezt a jelenséget csecsemőkori amnéziának nevezik. Sokáig úgy hitték, ez azért van, mert a babák agya, különösen a memóriáért felelős hippokampusz még éretlen, ám egy friss, a Science folyóiratban megjelent kutatás szerint elképzelhető, hogy az élmények már ekkor rögzülnek, csak később nem férünk hozzájuk.
Így vizsgálták, „bekapcsol-e” babák memóriája
A Yale és más amerikai egyetemek kutatói 26, 4–25 hónapos csecsemővel dolgoztak, méghozzá úgy, hogy a babák ébren voltak az fMRI-vizsgálat közben. Ez azért különleges, mert ilyen kicsi gyerekeknél az agyi képalkotás technikailag is kihívás, és sok kutatás inkább alvás közben mér.
A feladat egyszerűnek tűnt: a babáknak képeket mutattak (arcokat, tárgyakat, tájakat). Később jött a „teszt”: két képet láttak egymás mellett, az egyik ismerős volt, a másik új. A kutatók pedig azt figyelték, melyikre néz tovább a baba. A csecsemőknél ez bevett módszer: ha „felismer” valamit, a tekintete gyakran másképp viselkedik, mint egy teljesen új ingernél.
A kulcs: mi történik a hippokampuszban, amikor a baba „először látja” a képet?
A kutatók azt keresték, hogy az agyban, különösen a hippokampuszban mi különbözteti meg azokat a pillanatokat, amikor később a baba „emlékezés-szerűen” reagál (például hosszabban nézi az ismerős képet), azoktól a pillanatoktól, amikor ez nem történik meg.
Az eredmény: minél erősebb volt a hippokampusz aktivitása a kép első megtekintésekor, annál valószínűbb volt, hogy a baba később a memóriára utaló nézési mintázatot mutatja. Ez a hatás különösen 12 hónapos kor felett lett egyértelmű.
Ráadásul a hippokampuszon belül főleg a hátsó (posterior) rész tűnt „hangosabbnak” az emlékezet szempontjából, ez felnőtteknél is gyakran az epizodikus emlékezettel kapcsolódik össze.
Akkor mégis miért van „vakfolt” a legelső évekről?
A kutatók szerint a felfedezés egyik legizgalmasabb következménye, hogy az infantilis amnéziát nem feltétlenül az magyarázza, hogy nincs is mit eltárolni. Lehet, hogy a baba agya kódol bizonyos egyedi élményeket, csak később, az agy fejlődése, a nyelv megjelenése, a memória „átszerveződése” és egyéb utólagos folyamatok miatt, ezek az emléknyomok nem hozzáférhetők úgy, ahogy felnőttként az önéletrajzi emlékeinket előhívjuk.
Magyarán: nem biztos, hogy az emlék nem létezik lehet, hogy a kulcs hiányzik hozzá
Mit jelent ez a szülőknek?
Fontos: a kutatás nem azt állítja, hogy a babák úgy emlékeznek, mint mi. Inkább azt, hogy az agyukban már megjelenhet az a mechanizmus, ami az egyedi élmények rögzítéséhez kell, még ha ezek az emlékek később nem is lesznek „felidézhető történetekké”.
A mindennapok szintjén ez azt üzeni: amit a baba átél, az nyomot hagyhat, ha nem is úgy, hogy 20 év múlva fel tudja idézni képekben és mondatokban. A biztonság, a rutin, a gondoskodó kapcsolódás ettől még beépül a fejlődésébe.
Nyitókép forrása: Pexels