2025. július 21. 8:16
Van egy különös, mégis hatékony pszichológiai trükk, amivel azonnal szimpatikusabbá válhatsz mások szemében. Nem arról szól, hogy adj – hanem hogy kérj. A tudomány szerint ez a Benjamin-Franklin-effektus, és meglepően jól működik a való életben is.
Van egy különös, elsőre teljesen ellentmondásos emberi működés, amit ha egyszer megértesz, másként fogsz tekinteni az emberi kapcsolatokra. Nem arról szól, hogyan lehetsz kedvesebb vagy hasznosabb – hanem arról, hogy hogyan válsz szimpatikusabbá mások szemében azáltal, hogy tőlük kérsz valamit.
A legszokatlanabb út a szimpátiához: segítséget kérni
Valld be: te is érezted már, hogy kínos szívességet kérni. Mintha teher lennél. Pedig lehet, hogy pont ezzel építhetnél kapcsolatot – olyan emberekkel is, akikkel eddig nem találtad a hangot.
Például az a kolléganőd, aki mindig sietve sétál el melletted, rezzenéstelen arccal – mit szólnál, ha legközelebb tőle kérnél segítséget, mondjuk a céges kávéfőző rejtélyes hibájához? Talán nemcsak a kávéfoltok tűnnek el – hanem a távolság köztetek is.
Franklin tudta: akitől kérsz, az hajlamos megszeretni
Benjamin Franklin, a felvilágosodás egyik zsenije, nemcsak villámhárítót talált fel, hanem egy társas érintkezési trükköt is, amit ma róla neveztek el.
A Benjamin-Franklin-effektus legklasszikusabb példája maga Benjamin Franklin önéletrajzából származik. A történet szerint Franklin egy törvényhozói riválisával akart jobb viszonyba kerülni, akiről megtudta, hogy ritka könyvek gyűjtője. Írt neki egy udvarias levelet, amelyben megkérte, hogy kölcsönözze ki számára az egyik különleges kötetét. A rivális megtisztelve érezte magát, és kölcsönadta. Franklin egy héttel később visszaküldte a könyvet, egy hálás, dicsérő levél kíséretében. Legközelebb, amikor találkoztak, az egykori ellenség már barátságosan beszélt vele – sőt, a kapcsolatuk később valódi barátsággá mélyült. Franklin ezt így foglalta össze:
„Aki már tett neked egy szívességet, az valószínűbb, hogy újra megteszi, mint az, akinek te tettél szívességet.”
A tudomány is alátámasztja
A történet anekdotikus, de a hatás, amit leír, nagyon is valós. 1969-ben két pszichológus, Jon Jecker és David Landy kísérletet végzett: a résztvevők pénznyereményt kaptak, majd háromféleképpen kérték vissza tőlük. Az egyik csoporttól maga a kutató, személyesen kérte a pénz visszaadását.
Az eredmény meglepő volt: épp azok találták a kutatót legszimpatikusabbnak, akiknek vissza kellett adniuk a pénzt. Akik megtarthatták, kevésbé kedvelték őt.
Miért? Mert agyunk nem szeret ellentmondásos érzéseket tárolni: ha segítünk valakinek, akkor „nem lehet rossz ember”, gondoljuk – így tudattalanul is elkezdjük kedvelni.
Használd bölcsen – nem manipuláció, hanem kapcsolódás
Ez nem trükközés vagy manipuláció. Ez egy mélyen emberi mechanizmus, amely lehetőséget ad arra, hogy átlépjük a távolságokat – egyszerű, hétköznapi gesztusokon keresztül. Ha valakitől kérsz, azt is közvetíted:
„Értékellek, bízom benned, fontos vagy számomra.”
És ezt az emberek érzik. Legközelebb, amikor azt érzed, hogy valakihez szeretnél közelebb kerülni – legyen az munkatárs, szomszéd vagy akár egy távolságtartó rokon – ne próbálj tökéletesen viselkedni. Ehelyett kérj tőle valami apróságot. Egy tanácsot. Egy véleményt. Egy szívességet. Lehet, hogy ezzel nemcsak egy problémát oldasz meg – hanem egy kapcsolatot is elindítasz.
Kapcsolódó tartalom:
Fotók: Freepik