Felgyújtom a szüleim házát, elrepülök, majd kiesik az összes fogam – miért álmodjuk pont azt, amit?
2024. augusztus 25. 16:29
A kutatók még mindig meglepően keveset tudnak az emberi agy működéséről, és az álmok tudománya is fehér foltnak számít. Azonban egyre érdekesebb teóriák, és egyre megkapóbb bizonyítékok akadnak az egyik legfontosabb kutatási területen: miért álmodjuk pont azt, amit álmodunk? Zsákutca vagy evolúciós előny? És mit tehetünk az éberálomért?
Halál, kegyetlenség, megcsalás, árulás, zuhanás, repülés: gyakran képes az ember olyanokat álmodni, amin reggel, a felkelés után maga is meglepődik. Ismerjük a klasszikus viccet a nőről, aki mérges a férjére, mert azt álmodta, hogy az megcsalta: a Guardian szerzője nemrég arról írt, hogy ilyesmi nem csak a viccben történik. Sam Pyrah azzal kezdte a cikkét: az efféle álmok valódi érzelmeket szabadítanak fel, amelyek ébrenlétünkre is kihatnak.
A megoldás persze nem az, hogy megsértődünk, vagy megijedünk attól, amit álmainkban látunk. Érdemesebb megismerkedni az álmok mibenlétével, illetve azzal a bevallottan hiányos ismerethalommal, amelyet a tudomány összeszedett a témában.
Jelentenek-e valamit az álmaink? Valóban itt kerülnek felszínre a tudatalatti, elnyomott érzelmeink? Vagy igazuk van azoknak a tudósoknak, akik szerint az álmok valójában jelentéktelen „zajok”, amik különböző agyi folyamatok melléktermékei? Cikkünkben összeszedtük, mi az, amit biztos tudunk az álmok jelentéséről, és melyek a válaszra váró legfontosabb kérdések.
Nincs félelmetesebb az álmoknál
Azt már Oscar Wilde is leírta, hogy a legfélelmetesebb mondat az angol nyelven a következő: „I had a dream last night”, azaz „volt egy álmom az éjjel”. A jungi iskolát követő pszichoterápiák nagyrészt valóban egyetértenek azzal, hogy az álmok nem teljesen jelentéktelenek. Jane Haynes szakértő a Guardiannak például arról beszélt: „Az álmoknak üzenetük van”, azonban ezt egy olyan „nyelven” kommunikálják, amit nem biztos, hogy még értünk.
A szakértő hangsúlyozta: a fogkiesős, repülős, meztelen álmok jelentését nem lehet röviden, egyszerűen összefoglalni, és mindenki számára érvényes „értelmező szótárt” készíteni róluk. Szerinte az álmok megfejtése helyett érdemesebb az álmodóval foglalkozni: megérteni, milyen kontextusban jelennek meg az álmok, és a személyiségéből kiindulva beszélgetni róluk. Ő úgy véli: „ha valaki elmagyarázza az álmaidat, azzal megfoszt a cselekvőképességedtől”, azaz attól, hogy nyíltan, a személyes fejlődés útján értelmezze az ember, amit éjjel lát.
Haynes azt tanácsolja, hogy próbáljunk „tudatosan álmodni”. De mit is jelent ez? Haynes szerint az „álmok elképesztően fontos részei az életünknek” – hiszen földi létünk nagyjából harmadát alvással töltjük, amelynek nagyjából 20 százalékában álmodunk is. Azért is nehéz viszont odafigyelni az álmainkra, mert amíg alszunk, lelassul az agyunk azon része, amely a racionális döntéshozatalt vezérli. Több agyi terület viszont felélénkül, és egy teória szerint az álmokon keresztül vezeti le azokat a „működési energiákat”, amelyek azonnal felébresztenének minket, ha nem tudnánk álmodni.
Érdemes viszont a felkelés után visszagondolni arra, milyen érzelmek vezéreltek minket álmainkban: a kutatások szerint főként negatív benyomások érnek minket ilyenkor. Az elmúlt 40 év több tanulmánya is azt mutatta ki, hogy a szorongás a leggyakoribb érzelem, ami álmainkban ér minket. Ez azonban hasznos lehet. Dr. Rosalind Cartwright neves álomtudós kutatása, amelyet a hatvanas években kezdett, például arra jutott:
Azok, akik való életbéli problémáikról vagy stresszhelyzeteikről álmodnak, könnyebben, higgadtabban tudják kezelni ezeket az ügyeket a valóságban.
A szakértők szerint hasznos is lehet, ha olyan álmaink vannak, amely valamely erős érzelmet, akár szomorúságot, dühöt, vagy csalódottságot okoznak. Ez azért van így, mert ilyen esetekben könnyebb kezelni ezeket a negatív érzelmeket: hiszen tudjuk pontosan, mi a forrásuk. Ez az alapvetés pedig az utóbbi évek során az álmok tudományát is előrelendítette.
Cikkajánló: Álmomban lefeküdtem a főnökömmel, és az egészet végignézte az anyám – mi baj van velem? A szexuális töltetű álmok sokszor furcsák, és még többször zavarba ejtőek: előfordul, hogy olyasmi történik bennük, ami kifejezetten taszító a számunkra, és a való életben eszünk ágában sem lenne megvalósítani. De akkor miért álmodunk mégis effélét? Tények, kutatások és pszichológus segít az álomfejtésben.
Az a fontos, hogy mit kezdünk az álmainkkal
Mára már számos tanulmány és kutatás foglalkozott az úgynevezett „érzelmi regulációval”, amely arról szól, hogy az REM-es alvás milyen módon hat a mentális állapotunkra.
A REM a rapid eye movement, vagyis gyors szemmozgás rövidítése. Az alvásnak ezt a ciklusát gyors szemmozgásos alvásnak is nevezik, ilyenkor szoktunk álmodni.
Az egyikben például az alanyoknak érzelmileg felkavaró képeket mutattak, mindegyiküknek kétszer: az egyik csoport egy nap leforgása alatt két alkalommal, reggel és este is szembesült a felkavaró anyagokkal. A másik csoport viszont először este látta őket, majd másnap reggel, alvás után. Kiderült, hogy az alvás és az álmok hatására a második csoport tagjait kevésbé kavarták fel a képek, amikor másodszor látták őket, és ezt műszerekkel is mérni lehetett az agyukban.
Ezen kutatási terület folyamodványa az úgynevezett „szimulációelmélet”, amely szerint az álmoknak komoly evolúciós jelentősége van. Az elmélet szerint az agyunk arra használja fel az álmodással töltött időt, hogy begyakoroljon, elpróbáljon különböző stresszes, vagy felkavaró, kitalált helyzeteket, hogy azokra az agy már kevesebb szorongással és nagyobb tettrekészséggel tudjon reagálni a való életben. Emellett létezik olyan elmélet is, amely szerint a felkészülés helyett a feldolgozás az álmok elsődleges szerepe. Eszerint a valóságban történő nehézségeket segítenek feldolgozni alvás közben.
Bármelyik elmélet is igaz, jól tesszük, ha odafigyelünk az álmainkra. Ha nem is tudjuk mindig száz százalékban, hogy miért találtak meg minket, vagy hogy mit kéne kezdeni velük, az általuk kiváltott érzelmekből és a rájuk adott zsigeri reakcióinkat megfigyelve még jobban megismerhetjük magunkat.
Lehetséges az éberálom?
Aki többet akar foglalkozni a témával, az éberálmodás lehetősége is érdekelheti: ez a tanulható kognitív képesség azt jelenti, hogy az ember képes észrevenni, tudatában lenni annak, hogy álmodik, és formálni saját álmát. Ez rövid távon is hasznos képesség: a rendszeres rémálmoktól szenvedők számára különösen nagy segítségül szolgálhat a pszichológusok szerint.
Emellett folynak kutatások arról is, hogy az éberálom hogyan növelheti kreativitásunkat, illetve hogyan segíthet megküzdeni mindennapi problémáinkkal, például a szorongással, vagy a depresszióval. De ahogy az álmok jelentésének a megfejtésénél, ezen a területen is gyerekcipőben jár még csak a tudomány.
A neurológiával és az agy feltérképezésének nehézségeivel korábban az rtl.hu-n több cikkben is foglalkoztunk:
- Írtunk például az autizmus és az ADHD keverékeként jellemzett kondícióról, az AuDHD-ról, és arról, hogy ennek kutatása mennyire forgathatja fel azt, amit a pszichiátria és a neurológia eddig tudni vélt az emberi agy működéséről.
- Írtunk az élet és a halál közötti vékony vonalról is. Egy idei kutatás most ezt az időszakot vizsgálja, és teljesen új megvilágításba helyezheti, mi játszódik le az agyban a halál pillanatában és a halálközeli élmények alatt.
- Emellett foglalkoztunk azzal a jelenséggel is, amikor a demens és Alzheimer-kórban szenvedő betegek mentális tisztasága és emlékezete visszatér a haláluk előtt. Erre a jelenségre nincs magyarázat egyelőre, ám érdekes elméletek itt is akadnak.
- Arról is beszámolntunk: egy új kutatás szerint a rémálmok és a nappali hallucinációk autoimmun betegségeket is jelezhetnek, például a Dr. House-ból névről jól ismert lupuszt. A lupusz egy olyan betegség, amely során az immunrendszer a test saját szervei ellen fordul, mert nem tud különbséget tenni az egészséges sejtek és szövetek közt.
Korábban a Reggeliben számos celeb mesélte el, mik voltak legérdekesebb, vagy épp legfélelmetesebb, legfurcsább álmaik. Dér Marus, Peller Mariann, Kovács Dóri, Jákli Mónika, Jakupcsek Gabriella, Miló Viktória, Szabados Ági, Molnár Áron, Frohner Fecó és Józan Laci is elárulták, miféléket láttak és éreztek lehunyt szemekkel.
Nyitókép: Getty Images