Megvan, mikor léphet magyar ember a Holdra, de addig is Magyarország elkészíti a NASA holdbázisának egyik kulcsfontosságú műszerét

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA november 16-án újabb kísérletet tesz, hogy útnak indítsa a személyzet nélküli rakétáját. A nemzetközi összefogással megvalósuló Artemis-I küldetés az új amerikai holdprogram első próbarepülése lesz a Holdig és vissza, amivel a gigászi Space Launch System (SLS) rakétát, az Orion űrhajót és a földi irányítórendszereket (Exploration Ground Systems) teszteli a NASA.

A 98 méter magas holdrakéta startját idén már többször elhalasztották, műszaki okokból és a kedvezőtlen időjárás miatt is, és elképzelhető, hogy a jövő szerdára tervezett indítást is lefújják, mivel csütörtökön egy trópusi vihar vonult át Floridán, ahol a Kennedy Űrközpont is található. A NASA figyelte a Nicole hurrikán útját és erejét, de végül nem adtak parancsot a pár nappal ezelőtt a 39B startállásra vitt rakéta biztonságba helyezésére (azaz a holdat becélzó monstrumot nem szállították vissza az űrközpont összeszerelő csarnokába, a VAB-ba). Annak megállapítása érdekében, hogy a trópusi vihart a szabad ég alatt átvészelő rakéta szenvedett-e valamiféle károsodást a viharos széllökésektől, a NASA csütörtökön és pénteken alaposan átvizsgálta a rakétát és az indítóállást, de nem találtak olyan komoly sérülést, ami miatt el kellene állni a szerdai indítástól.

Bő egy héttel az Artemis-I misszió új startidőpontja előtt a Magyar Tudományos Akadémián „Magyar sugárzásmérő rendszer a Gateway űrállomás védelmében a Hold körül” címmel tartott előadást a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat részeként Zábori Balázs fizikus, űrkutatási rendszermérnök. Az első hallásra nem túl érdekfeszítő cím izgalmas összefoglalót takart arról, hogy hol tart ma az emberes űrhajózás, és hogy miképp vállal egyre nagyobb szerepet Magyarország a Hold és a Mars felfedezésében.

Zábori Balázs 2009 óta dolgozik az Energiatudományi Kutatóközpont Űrkutatási Laboratóriumában, ahol annak idején egyebek mellett a kozmikus sugárzás űrhajósokra gyakorolt hatásával kezdett foglalkozni. A 33 éves fizikus a magyar űrkutatás egyik kulcsfigurája: űrkutatási rendszermérnökként ő az Európai Űrügynökséggel (ESA) közösen végzett hazai fejlesztések műszaki vezetője, tagja a magyar ESA-delegációnak, űripari szaktanácsadóként segíti a Külgazdasági és Külügyminisztérium űrkutatási tevékenységét, tagja az ESA emberes Hold-programját előkészítő szakmai tanácsadó testületnek és nem mellesleg ő a HUNOR, azaz a leendő magyar asztronautákat kiválasztó és kiképző magyar űrhajósprogram projektvezetője is.

Nem science-fiction

Zábori bevezetőjében arra helyezte a hangsúlyt, hogy a 2020-as évekre az űrkutatás, az űrhajózás, a kereskedelmi célú űrtevékenység rohamléptekkel kezdett fejlődni, csupa olyan fejlesztés vált már valósággá, amikkel 1-2 évtizeddel ezelőtt még csak a tudományos-fantasztikus regények és filmek világában lehetett találkozni. Újrahasznosítható rakéták, menetrend szerinti magáncélú űrutazások, szerződéses magánűrhajók és épülő magánűrállomások – mindezek tanúsítják, hogy gyökeresen megváltozott a XXI. század elejére az emberi űrtevékenység, ami a múlt században még alapvetően versengő kormányok, államok ellenőrzése, befolyása alatt állt.

Az a történelem különös fricskája, hogy a Nemzetközi Űrállomás békés évtizedei után az államok közti versengés az utóbbi években ismét kiéleződőben van. A Holdat, a Marsot, az aszteroidákat megcélzó Artemis-program az Egyesült Államok vezetésével, az európai, a japán, a kanadai űrügynökségek, valamint magáncégek bevonásával igyekszik Kína és Oroszország, sőt India előtt kitágítani az emberes űrkutatás, a Naprendszer felfedezésének határait.

Az emberiség visszamegy a Holdra (...) ez nem science-fiction, a rakéta készen áll, ott van a kilövőálláson, a megfelelő pillanatot várjuk, és az Artemis el fog indulni – magyar eszközökkel a fedélzetén

– mondta Zábori Balázs, rátérve a megvalósulás küszöbére érkezett Artemis-programra, és az abban vállalt magyar szerepre.

Az Artemis-program egyik legfontosabb eleme a Gateway névre keresztelt űrállomás, ami a tervek szerint a Hold körül kering majd, és a fenti képeken látható részekből épül majd fel. Lényege, hogy sokkal egyszerűbb és könnyebb a Holdon tartósan emberi bázist építeni és üzemeltetni, ha a hozzá szükséges eszközöket, felszereléseket és űrhajósokat először egy űrállomásra juttatják el. A 30 napos holdi éjszakát túlélni ugyanis a napelemeket leváltó, megbízható, folyamatos energiaforrás híján, egyelőre még leküzdhetetlen kihívás. Rövid távon feltétlenül szükség van egy űrállomásra, ahová a 30 napi nappali fényben végzett munka után „felliftezhetnek” az űrhajósok, és ahol biztonságban kibekkelhetik a holdi éjszakát.

Magyar vezetésű konzorcium lett a nyerő

A Gateway első eleme, a HALO (Habitation and Logistics Outpost) már épül. Az űrhajósok lakhelyéül szolgáló modult a Northrop-Grumman cég fejleszti a NASA-val kötött szerződés szerint, és elvileg 2025-ben áll majd pályára. És a magyar űrmérnököknek, kutatóknak kulcsszerepe van a HALO-ban.

Mint azt Zábori elmondta, a fenti kép jobb oldalán látható panel nyolc fontos kísérletet rejt majd, amiktől azt várják az Artemis program legelején, hogy létfontosságú információkkal szolgálnak majd arra nézve, hogy képes-e az ember hosszú távon mélyűri körülmények között létezni, dolgozni. 

És ebből egy csak egyetlen egy kísérlet lesz a fedélzeten, ami már induláskor ott lesz, és 11 évig, végig az üzemidő alatt. Az pedig egy magyar kísérlet, ott abban a jobb legalsó dobozban, kijelölve nekünk

– mondta Zábori a magyar kozmikus sugárzási dozimetriai kísérletről.

Hogy miért olyan fontos ez a magyar kutatók által kifejlesztett kísérlet, hogy minden mást megelőzően már induláskor helyet kap a HALO-modulban? A jobb alsó rekeszbe bezsúfolt műszercsomagnak az lesz a feladata, hogy már a kezdetektől vizsgálja azt a sugárdózist, amit az űrhajósok az állomáson belül kapnának. Az űr emberi meghódításának ugyanis egyik legfőbb korlátja a kozmikus sugárzás. A Napból és a világűrből érkező nagy energiájú részecskék ellen a Föld légköre és mágneses mezeje remek védelmet nyújt, jobbára még alacsony Föld körüli pályán is, de a Hold, majd a Mars felé vezető úton már csak az űrhajók védelmi rendszereiben bízhatnak az űrhajósok.

A leendő holdi és marsi telepeseket a hosszú úton érő kozmikus sugárzást már az Artemis-I küldetés alatt vizsgálják. Az Orion űrhajó fedélzetén a Holdat megkerülő próbababákat ugyanis alaposan megpakolják különféle műszerekkel, így magyar fejlesztésű doziméterek is gyűjtik majd az adatokat a 25 napos út alatt. De az igazán nagy dobás a HALO fedélzetén működő kísérlet lesz, ugyanis soha korábban nem volt még mód arra, hogy ennyi ideig (11 évig), ilyen távol a Földtől (a Hold körül keringve), ilyen összetett módon (4 külön műszerrel, köztük egy magyarral) mérjék és vizsgálják a kutatók a kozmikus sugárzást.

Valószínűleg a magyar űrdozimetriai kutatások nagy hagyományainak köszönhető, hogy a HALO-modulban elhelyezendő kísérletre kiírt nyílt versenypályázatot Magyarország nyerte el.

Tulajdonképpen az történt, hogy a nagy űrügynökségek, akik a Gateway állomást építik, elhatározták, hogy kell egy dozimetriai kísérlet a fedélzetre. (…) Az európai ügynökség kiírta a pályázatot, és ezt a versenypályázatot Magyarország el tudta nyerni (…) ráadásul úgy, hogy bejelentkezett az Airbus alvállalkozónak. (…) Azt mondta, hogy ő nem akar elindulni Magyarország ellenében, mert szerinte nem nyerne. 

Így történt, hogy fölállt egy olyan nemzetközi konzorcium, amelyben Magyarország beszállítója az Airbus, a német űrügynökség, Csehország, a japán űrügynökség, és ez a konzorcium most egy olyan kísérleti modult fejleszt magyar vezetéssel, ami világelső űripari berendezéseket integrál, magyarázta Zábori Balázs.

Nagy lépés a magyaroknak?

Az előadás végén nem úszta meg a magyar űrhajósprogram projektvezetője, hogy ne tegyék fel neki a kérdést:

Mikor fog magyar űrhajós a Hold felszínére lépni?

A kérdésfelvetés lehet, hogy nem túl reális sokak szerint, de Zábori szerint nem kizárt, hogy pár évtizeden belül sor kerülhet erre is.

Ne felejtsük el azt, hogy Magyarország az Európai Űrügynökség tagja és az Európai Űrügynökség párhuzamosan Magyarországgal épp most csinálta az űrhajós válogatását, ahol lehet, hogy lesz magyar

– válaszolta Zábori, a HUNOR-program projektvezetője. Az ESA november 23-án jelenti be, hogy a 22 523 jelentkezőből, a második körös szűrés után végül kik kerülnek be az új európai űrhajósosztály soraiba. A jelentkezés Magyarország számára is nyitott volt (149-en jelentkeztek is), és az ESA alapvetően azt tűzte ki célul, hogy 2030-ig legalább egy, de akár három európai űrhajós is a Holdra lépjen.

Én azt gondolom, hogy 2036 jelenleg most a legreálisabb dátum

 – mondta Zábori Balázs azzal kapcsolatban, hogy mikor léphet szerencsés esetben leghamarabb magyar űrhajós a Holdra.

A YouTube-on élőben közvetített előadás teljes terjedelmében az alábbiakban visszanézhető:

Nyitókép: Nagy Attila Károly / rtl.hu