Ha így folytatjuk, elfogy a homok is, annak pedig nagyon komoly következményei lesznek

Mintha másból sem állna a világ, csak válságokból: gazdasági válság, klímaválság, menekültválság, járvány, háború, élelmezési válság, energetikai válság. 

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja nemrégiben a kialakulóban levő homokválságra hívta fel a figyelmet. Ez első hallásra nagyon furcsának tűnhet, hiszen magától értetődőnek vesszük, hogy homok mindenhol van, az pedig fel sem merül a legtöbbekben, hogy el is fogyhat. 

Akkor minek riogatnak ezzel?

Amikor válságot emlegetnek a különböző szervezetek, nem öncélú ijesztgetésből teszik, sokkal inkább azért, hogy felhívják a figyelmet egy tarthatatlan helyzetre, amit a döntéshozók inkább a szőnyeg alá söpörnének, mert áldozatokat kellene hozni a megoldás érdekében. Ez a helyzet most is. Pontos adatok ugyan nincsenek arról, hogy mennyi homokot használnak fel a világon évente, de Pascal Peduzzi, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának munkatársa szerint nyugodtan számolhatunk a felhasznált cementmennyiség tízszeresével. 

Az ENSZ becslése szerint 4,1 milliárd tonna cementet állítanak elő a világon évente, ebből adódóan 40-50 milliárd tonna lehet az építkezési célra évente felhasznált homok és sóder mennyisége. Ennyiből egy 27 méter magas és 27 méter széles falat lehetne felhúzni, ami körbeéri a Földet – állítja a világszervezet.

Évi ötvenmilliárd tonnát semmilyen anyagból nem termelhetünk ki évente úgy, hogy annak ne legyen komoly hatása a bolygóra, és ezáltal az emberek életére

– nyilatkozta a BBC-nek Pascal Peduzzi. 

Hiába vannak a Földön homokkal borított hatalmas sivatagok, ezzel sem vagyunk kisegítve. Dubaj hiába van egy sivatag szélén, nagy mennyiségben importál homokot Ausztráliából. A sivatagi homokot a szél túl sima felületűre, túl finomra csiszolta ahhoz, hogy betonná álljon össze. Az építkezésekhez jól használható durvább homokot jellemzően a hegyvidéki területekről a folyók szállítják, így a folyópartokon, folyómedrekben, árterekben, tengerpartokon lehet megtalálni. A keletkezése azonban sok ezer éves folyamat, a felhasználása pedig jóval nagyobb ütemben zajlik. 

De ez csak homok, kinek hiányzik?

Amikor a tengerpartokról termelik ki a homokot, többről van szó annál, hogy kellemes strandokat tesznek tönkre. A homok védi a partokat a hullámzás okozta eróziótól, élőhelyet jelent állat- és növényfajoknak, a kitermelés pedig olyan gondokat okozhat, mint a víztartó rétegek szikesedése. Hogy az igényekkel lépést tartsanak, folyómedrekből kotorják ki a homokot, erdőket vágnak ki, termőföldeket túrnak fel. 

Mindez azért történik, mert nemcsak a Föld lakossága nő nagy ütemben, de az urbanizáció is, különösen a fejlődő világban, Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. A homokkitermelés fenntarthatatlanságával foglalkozó újságíró, Vince Beiser cikke szerint 1950 óta megnégyszereződött a városokban élő emberek száma, már 4,2 milliárdan vannak, és a következő három évtizedben még két és félmilliárddal nőhet a számuk. Ahhoz, hogy ezeknek az embereknek legyen hol lakniuk, és a szükséges infrastruktúra is rendelkezésre álljon, irdatlan mennyiségű homokot használnak fel. Kína csak az elmúlt egy évtizedben többet, mint az Amerikai Egyesült Államok az egész huszadik században.

Jórészt homokot használnak akkor is, amikor mesterséges szárazföldeket hoznak létre. Legelőször a dubaji Pálma-szigetek juthatnak eszünkbe példaként, de az óriási népsűrűségű Szingapúr is a partjai feltöltésével igyekszik növelni területét. Ehhez olyan mennyiségű homokra volt szükség, hogy a kitermelés természeti következményei miatt a szomszédos országok korlátozták a homok kivitelét Szingapúrba. Becslések szerint 1985 óta akkora területű új szárazföldet hoztak létre mesterségesen, mint Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megye együttvéve.

A homokkitermelésben a gyerekmunka és a bűnszervezetek is megjelentek. Az illegális kitermelők lefizetik a rendőröket és az állami tisztviselőket, aki pedig az útjukban áll, azt bántalmazzák, vagy meg is ölik. A dél-mexikói Chiapas államban egy környezetvédőt lőttek agyon, aki az illegális homokbányászat ellen tiltakozott, Indiában rendőrökre lőttek, akik a homokot szállító vontatókat próbálták megállítani, Dél-Afrikában pedig az illegális kitermelők keveredtek lövöldözésig fajuló vitába – mindez pár hónap leforgása alatt történt. Az illegális homokkereskedelmet övező erőszak emberéleteket követelt Kenyában, Gambiában, Indonéziában, Indiában is.

Mit lehet tenni?

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint a homokválság elkerüléséhez be kell árazni a homok társadalmi és környezeti szerepét, meg kell tiltani a tengerparti homok kitermelését és nemzetközi szabályozást kell alkotni arra, ahogyan a tengerekből termelik ki a homokot – mert ennek is vannak természeti következményei.

Az építőiparban a homok pótlására számos megoldás van, de a kőzúzalékkal például az a gond, hogy nem olyan jó erre a célra, mint a természetes homok, viszont drágább. Ösztönözhetnék az építési törmelék újrahasznosítását is, de Vince Beiser szerint ez nem olyan egyszerű, mint az üveg vagy a papír esetében. Míg az újságot megvesszük, elolvassuk és a szelektív gyűjtőbe dobjuk, egy betonépülettől nem szabadulunk meg egy nap után: legalább évtizedekre ott marad, az alapanyaga pedig addig is kikerül a körforgásból.

A fenntartható fejlődéshez azonban elengedhetetlen a szemléletváltás, annak tudomásul vétele, hogy a tartalékaink homokból sem végtelenek.

Nyitókép: Homokot bányásznak a folyómederből Indiában – Fotó: STR/NurPhoto via Getty Images