Új szintet ért el a közösségi oldalak rögtönítélő bírósága

A közösségi média csupán egy felület, mi töltjük meg tartalommal. Egyre többféle viselkedés és ember kap helyet, köztük azok az igazságosztók is, akik úgy érzik, a nyilvánosság erejét kell használniuk ahhoz, hogy megbüntessenek másokat.

Maga a vétek sokféle lehet manapság: az illető nem vesz maszkot ott, ahol kötelező lenne, megaláz másokat, ledéren öltözik, azonos nemű partnerével mutatkozik, más politikai nézeteket vall, másik országból származik, szakított, tanított, viccet sütött el. Az igazságosztók szubjektív megítélése alapján büntetést érdemelhet az is, aki túl sok meztelen bőrfelületet mutat, de az is, aki nem. Az is, aki beoltatja magát – ahogy az is, aki nem. Aki szexuális bűncselekményt követett el, az is, aki tudott róla, de nem szólt, és az is, aki hamisított adatokkal vádol ártatlanokat. Az épp aktuális ideológiától függően bárkiből lehet tettes és áldozat is nagyon rövid idő alatt. Az önjelölt igazságosztók bűnbakká tesznek bárkit, elég hozzá egy félreértelmezett mondat vagy az épp bennük felgyűlt harag, amit le szeretnének vezetni. Az úgynevezett büntetés pedig nemcsak igazságtalan és jogtalan, de széles körben okozhat károkat.

Ha nekem maszkot kell húznom, neki miért nem?

Tegyük fel, hogy valaki a villamoson utazik maszk nélkül. Mit tesz az ember? Megkéri az illetőt, hogy vegyen maszkot, vagy szó nélkül hagyja az esetet? Esetleg jelez a hatóságoknak? A járvány éveiben bizonyos társadalmakban elterjedtté vált módszer hívei inkább lefényképezik a szabálysértőt, és felteszik a képet a közösségi médiára. Számos alkalmazás és csoport kínál ehhez platformot szerte a világon.

A lakosság éber képviselői Szingapúrban vannak a legtöbben, talán a drákói szabályairól híres társadalom tagjai viselik a legnehezebben, hogy mások nem tartják be a közegészégügyi előírásokat. Az online megszégyenítés indítéka lehet, hogy a normaszegők ezzel a járvány terjedését segítik elő, de az is, hogy sokan így fejezik ki indulataikat amiatt, hogy néhányan nem tartják be azokat a szabályokat, amiket mindenki másnak követnie kell.

Ez a fajta bosszúállás, a „covidióták” megszégyenítése azonban egyelőre semmilyen pozitív végeredményhez nem vezetett. Sokakat egyszerűen tévesen azonosítanak, mások pedig idegengyűlölők céltábláivá válnak. Az online düh néha odáig megy, hogy a kipellengérezett szabályszegőknek a kommentelők már az egész családjukat ki akarják irtani. Ez a fajta gyűlölködés nem visz előbbre, viszont mély sebeket ejthet, ráadásul nemcsak az áldozaton, de mindenki máson is, aki olvassa ezeket a szövegeket, és maga is beszáll a buliba.

Az elvileg jó céllal létrejött csoport tagjai egymást túllicitálva tartják fent a feszültséget ahelyett, hogy valódi segítséget kérnének vagy nyújtanának. A gyűlöletbeszéd és a zaklatás maga is szabályellenes, így az igazság bajnokai olyan eszközzel harcolnak vélt igazukért, amely több kárt okozhat, mint hasznot.

Lányokra utazó erkölcscsőszök

A netes igazságszolgáltatás és bosszúállás azonban messze nem csupán a járvány területét érinti. A TikTokon több olyan csoport létezik, amelynek tagjai azokra a nőkre vadásznak, akik a kelleténél (a mértéket persze mindig maga a vádló szabja meg) több csupasz bőrfelületet mutatnak meg az oldalukon, vagy elsütnek egy szexuális töltetű viccet. Ezeket a tartalmakat a bosszúállók lementik, és elküldik az illető gondosan felkutatott családtagjainak, így szégyenítve meg az áldozatokat.

A nőt „leleplező” tartalmat gyakran az Ez a te barátnőd? Ez a te lányod? kérdés kíséretében küldik el. Meggyőződésük szerint a nőt el kellene takarítani – gyakran még seprű ikont is biggyesztenek a szöveg mellé. A közösségi médiás erkölcscsőszök zömmel férfiak, akik azt képzelik, hogy ezzel Isten munkáját végzik el.

A 17 éves, kelet-londoni Laila Tucker is áldozatul esett már egy ilyen „tisztogató akciónak”. Egyik videóján elsütött egy tréfát barátaival arról, hogy hármasban fogják csinálni, a felvételt pedig pár óra múlva egy ismeretlen elküldte az apjának. Laila ezen csak nevetett, mert tudta, apja érti a viccet, de szerinte ez a söprögetés számos nőt és családot sodorhat valódi veszélybe.

A TikTok nem törli az összes ilyen „igazságosztói” megnyilvánulást, így több millióan nézik és kommentelik azokat. A #cleaningthestreets hashtaget összesen 5,6 millióan nézték meg, mielőtt a TikTok eltávolított volna egy sor videót, bár mások továbbra is fent maradtak. Lindsay Moran, a Centre for Countering Digital Hate (a Digitális Gyűlölet Elleni Központ) kommunikációs vezetője szerint ezeket a csoportokat és profilokat a TikToknak azonnal törölnie kellene, mégsem teszi, ezzel pedig kvázi normalizálja a fiatalok zaklatását és megszégyenítését. A gyűlölködő, uszító tartalmak hatalmas népszerűségnek örvendenek, így nagy reklámbevételt jelentenek, ezért több cég vonakodik eltávolítani azokat, mit sem törődve a veszélyekkel.

Rebecca Hitchen, az End Violence Against Women Coalition (a Nők Elleni Erőszak Megszüntetése Koalíció) kampányfőnökének elmondása szerint az online bántalmazás megrázó hatással van a nők életére. Már az azzal való fenyegetés is öncenzúrázással, félelemmel jár. A fiatal lányok olyan vétek miatt bűnhődnek, amit egy bizonyos csoport tagjai találtak ki.

Trollvadászok

Épp a közösségi oldalak érdektelensége hívott életre olyan mozgalmakat, amelyeknek tagjai az internetes zaklatókra, trollokra és uszítókra vadásznak. Egyesek akár bizonyítékokat is hamisítanak a cél érdekében, vagy rasszista támadásokat intéznek teljesen ártatlan férfiak és nők ellen.  

„Visszavesszük a közösségi médiát a zaklatóktól, pedofiloktól, csalóktól és trolloktól” – ígéri egy tavalyi videón egy maszkos, fekete kapucnis férfi torzított hangon. A Great Londini online mozgalmat képviseli, amelynek katonai, kiberbiztonsági, illetve etikus hackelési tapasztalattal felvértezett tagjai néhány hónap alatt több millió követőt szereztek. Állítják, 7-8 kattintással szinte minden trollt be tudnak azonosítani. Céljuk pedig az, hogy megelőzzenek olyan tragédiákat, mint ami az egyikük barátjának 14 éves, autisztikus fiával megtörtént: öngyilkos lett, elkeseredésének egyik oka pedig a közösségi médiában elszenvedett zaklatás volt. Az apa kérésére felkutatták a fiút gyötrő névtelen zaklatókat, az információt átadták a gyászoló apának, aki pedig felvette a kapcsolatot a zaklató gyerekek szüleivel. A Great Londini tagjai azóta is idejüket és energiáikat nem kímélve buktatják le a gyűlölködőket, illetve az alábbihoz hasonló videókkal is igyekeznek felhívni a figyelmet a netes zaklatás veszélyeire.

A mozgalom működése ugyanakkor sok kérdést vet fel. Hasznos, hogy arra biztatják a gyerekeket, hogy ha bántják őket a közösségi oldalakon, szóljanak a szüleiknek. Ugyanakkor ha felnőtt elkövetőt nyomoznak le, a csapat tagjai értesítik az illető netes tevékenységéről a főnökét és a családját. Azaz kvázi igazságot szolgáltatnak – csakhogy senki sem hatalmazta fel őket erre, ez pedig így már önbíráskodás. Honnan veszik hozzá a jogosultságot? Ki dönti el, mi számít trollkodásnak, és mit érdemel az elkövető?

Kinek a feladata valójában az online közösségek védelme?

A TikTok sem fogadta tárt karokkal az igazság legújabb bajnokait. A Great Londini kilenc fiókját törölték, a tizediket pedig többször felfüggesztették. A csapat szószólóját a platformszabályok megszegésével, online zaklatással, erőszakos, szélsőséges viselkedéssel vádolják. Ő maga viszont azt mondja, nem megy sehová, amíg minden zaklató, rasszista és csaló le nem lép erről az alkalmazásról.

A Great Londini azzal érvel, hogy ők hiába jelentik szabályosan a zaklatásokat, a TikTok soha nem tesz semmit, ezért kell kezükbe venniük a felhasználók védelmét. A TikTok ezzel szemben azt állítja, hogy nagy erőfeszítéseket tesz a felhasználók biztonsága érdekében, új funkciókat vezetnek be, például lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy megválasszák, ki fűzhet megjegyzést a videójukhoz, és kiszűrhetnek bizonyos szavakat a megjegyzéseikből. Ugyanakkor maga az igazságosztó csapat létrejötte és működése bizonyítja, hogy nem végzik tökéletesen a feladatukat.

Fontos lenne tisztázni, kinek a feladata az online élet felügyelete. Gyerekek esetében a szülőké, ám gyakran ők az utolsók, akik megtudják, fiuk vagy lányuk mit művel az interneten. A felnőttek pedig maguk felelnek az általuk közölt tartalomért, és részvételükkel vállalják a trolloknak és önjelölt igazságosztóknak való kitettséget.

Meddig terjed a felelőssége a platformnak, amit emberek milliói töltenek meg tartalommal? Ki áll ki az áldozatokért? Azokért, akik a gúnyolódás miatt sérültek, és azokért, akiket éppen az önjelölt igazságosztók hurcoltak meg? Olyan kérdések ezek, amelyekre még egyik oldalról sem kaptunk választ.

Nyitókép: YouTube/The Great Londini