Molnár Áron: Rácz Jenő is baltafejű, mint én, lehet ütni, nem kell félteni

Papírforma szerint alakult a meccs vasárnap, Frohner Fecó után Józan Laci ellen is idő előtt nyertél. Ez volt a cél?

Beszélünk a papírformáról, de a hét hónap felkészülési idő után bármi történhet: egy lucky punch, vagyis egy szerencsés ütés is véget vethetett volna Laci javára ennek a meccsnek. Nagyon fontos, hogy véletlenül se becsüljük le az ellenfelünket. Ugyanúgy kell készülni mindenki ellen, mindig a győzelmet kell szem előtt tartani, és iszonyatosan fontos odafigyelni az óvatlan helyzetekre. Bármi történhetett volna, Laci erős srác. Arra nem számítottam, hogy ennyire gyorsan véget ér, szerettem volna több időt a ringben tölteni, jó érzés ott lenni, de rettenetesen magányos is. Az edzőim – Törteli Ferenc és Treuer Gábor – azt mondják, hogy a boksz az egyik legmagányosabb sport. Bemész a ringbe, egyedül vagy és az ellenfelednek az a célja, hogy megverjen téged. Nagyon kemény sport, mégis van benne valami egészen fantasztikus és gyönyörű ettől a magánytól, fókusztól, alázattól és tisztelettől, amit a boksztól lehet tanulni.  

Azért kívülről nézve úgy tűnik, hogy ez a fajta magányos harcos szerep eléggé felspannol téged.

Igen, az a helyzet, hogy mentálisan is fel kell készülni egy ilyen mérkőzésre. Picit olyan, mintha harcba mennél, amiben teljesen egyedül vagy, viszont ez számomra nem szokatlan, az életem nagy része erről szól. Érdekes módon az én ringbe kerülésem olyan, mintha az elmúlt öt évem leképezése lenne, amit aktivizmussal töltöttem. Nagyon jó érzés egy picit megélni azt, hogy mik a korlátaim, mik a félelmeim, amire nem is gondoltam volna, és ez szépen kijön ebben a sportban. Jól látod, van egy másik üzemmód, egy másik tudatállapot a ringben, de Laci ellen nem volt.  

Visszafogtad magad Józan Lacival szemben?

Laci ellen ezt a tudatállapotot mérsékeltem, mert Laci a barátom és a kollégám volt hat éven keresztül a Vígszínházban. A legutolsó szándékom az volt, hogy neki komolyabb sérülést okozzak, ezért visszafogottabban, óvatosabban bokszoltam, nem húztam meg az ütéseket. Rácz Jenőnél nem ez lesz, mert ő egy képzettebb harcos, az ő edzője, Dobrádi Zsolt is a KSI-ben edzett, ahol én is edzek, ismeri ezt az iskolát, ő is kiemelkedő edző, tudatosan készülnek ellenem. Mi is készülünk a Jenő ellen, ott nem érdemes semmilyen agarat visszafogni, ki kell ereszteni mindent. Ez egy kőkemény összecsapás lesz, nagyon-nagyon várom, Jenő méltó ellenfelem lesz a szuperdöntőben.

Amikor bedobta a törölközőt Laci edzője, megkönnyebbültél?

Azt nem mondanám, azt gondoltam, hogy több időm lesz a ringben. Nekem jó élmény bent lenni, mert ott tudom kipróbálni, amit a felkészülési időszakban tanultam. Most erre nem volt lehetőségem, ahogy Fecónál sem. Én vágyom arra, hogy éles helyzetben tudjam kamatoztatni a tudásomat.  

Rácz Jenő egy egészen másfajta ellenfél lesz, mint akiket eddig kaptál. Ami közös Frohner Fecóban és Józan Laciban, hogy mindketten érzékeny, jószívű srácok, akik nem tűnnek „verekedős” típusnak. Jenőnél viszont már kétszer is láthattuk, hogy kőkeményen küzd a ringben.

A Jenőből vagy belőlem kinézte volna valaki, még mielőtt elkezdtük volna a Sztárboxot? Jenő is meg én is lehetünk mély érzésű és szép lelkű emberek. Jenő a művészetével, amit a konyhában séfként elért, én a színházban, a filmekben mint színész. Az nagyon más lelkület, mint ami a bokszhoz kell. Ez egy vadabb ügy. Amit láttak tőlem a nézők, az a két mérkőzés, az két ünnep volt. Ünnepe annak a befektetett, brutális mennyiségű munkának, pofonnak, ütésnek, zúzódásnak és sérülésnek, amit a Sztárbox hét hónapja alatt kaptam. Ugyanis a KSI iskolában az edzőim finoman szólva nem kíméltek. 

Ringbe mentem több mint 100 kilós versenyzőkkel, olyan 16-18 éves srácokkal, akiknek 70-100 meccse volt már, ez olyan ringrutin, amit soha az életben nem fogok megtapasztalni. Reggelire ettek meg. 

Ezért van az, hogy egy ilyen ringbe szállás sokszor egy ünneppé avanzsálódik, és a koronája annak az irdatlan mennyiségű pofonnak, amiket kapok és amiket a nézők nem láthattak. Soha nem volt olyan edzésem, hogy négy menetnél hamarabb befejeződött volna. Ilyen csak a Sztárboxban fordult elő velem. Az edzéseken nemhogy négyszer kettőt, hatszor hármat kell végigbokszolnom, és versenyzőkkel, váltott ellenféllel. Ez azt jelenti, hogy egy menetet végigbokszolok eggyel, utána a másodikra kapok egy új ellenfelet, aki még friss, én viszont már egy menettel fáradtabb vagyok. Megrángatnak, megzúznak, ott nincs tisztelet, nincs kegyelem. Azért ütnek, hogy tanuljam a védekezést és a támadást, azok az óriási küzdelmek!

Többször elmesélted interjúkban, hogy téged a lakótelepi gyerekkor felkészített a bunyóra. Pontosan miben előny ez most neked a ringben?

Aki lakótelepen nőtt föl, az pontosan tudja, milyen ez. Az egyik kedves barátom, Táskai Zsolti mindig ott van a nézőtéren, akinek azt köszönhetem, hogy gyerekkoromban nem mindig vertek péppé. Vele nőttem fel a telepen, az nagyon más attitűd, ha valaki egy békésebb környéken és gazdagabb közegben nő fel, vagy egy olyan közegben, ahol vigyáznak rá, mint a hímes tojásra. És más a telep, ahol nem tudod, hogy ki, hol és hogyan fog elkapni, megverni, megtépni. Ez benne volt a mindennapjainkban, ennek megvan a maga betonromantikája. Aki ebben nő fel, annak pusztíthatja is a jellemét, maradandó kárt is tud okozni, de nagyon meg is tud erősíteni, engem megerősített. Nekem nem újdonság egy ütés, egy pofon vagy hogy a földre kerülök. Az az újdonság, hogy valaki ebben a helyzetben mellettem áll és szurkol nekem, mint ahogy most a csodálatos közönség teszi. 

Jenő ellen mire számítasz? Végigmegy a négy menet?

Nehéz ezt megjósolni, erősek vagyunk mind a ketten, gyorsak és szívósak. Ennek bármi lehet a kimenetele, lehet, hogy pontozásos győzelem lesz, lehet, hogy kiütéses, vagy több rászámolás lesz. Kemény küzdelemre számítok, de jóslatokba nem bocsátkoznék, mert nagyon sok összetevője van a döntőnek. Itt két igazán kemény és szívós harcos fog összecsapni, én tiszta szívemből nagyon várom ezt a küzdelmet.  

Mi lehet a te erősséged Jenővel szemben?

Azt nagyon nagy bolondság lenne kiadni. Az edzőimmel és Zsiga Melindával nézzük a mérkőzéseket, az Istenes Bencével és a Kabát Petivel vívott mérkőzést is, nézzük Jenő mozgását, a védekezését, a támadását, és ebből főzünk. Lemodellezzük, hogy mi az, ami történhet, mire kell figyelni, hogy győzni tudjak. Az övet el akarom hozni, ez a cél, és el is fogom hozni!

Szerinted számodra előny az, hogy mindkét meccsed nagyon rövid volt, így keveset lehetett látni abból, amit tudsz?  

Semmit nem lehetett látni abból, amit tudok. Esetleg egy kis terelgetéstechnikát, meg azt, hogy támadólag tudok fellépni, de ez semmi, még egy kombinációm sem volt. Sok olyan dolog van bennem, amit december 10-én, a döntőn akarok megmutatni, hogy el tudjam hozni az övet. Amit sajnálok egy picit, hogy nagyon szerettem volna bokszolni minden ellenfelemmel, aki a kategóriámban volt. Jó lett volna körmérkőzés, amikor mindenki mindenkivel bunyózik. 

Istenes Bencével nagyon szeretnék egyszer kesztyűzni, akár kamerák előtt, akár nélkülük. Engem ez nagyon érdekelne, kíváncsi vagyok erre a történetre, remélem összejön. De az igazi küzdelmet a Sztárbox eleje óta Rácz Jenővel várom. 

Ő is a KSI-be járt régen, ahova most én is, tudom, hogy az edzői felkészültek. Fiatalabb nálam, de ő is baltafejű, akárcsak én: lehet ütni, bírja, nem kell félteni.  

Mit jelentene neked, ha megkapnád az övet?

A legnagyobb elismerést az edzőim felé, meg azok felé az emberek felé, akik mellém álltak. Nem is a magamnak való bizonyítás hajt, ez inkább egy tisztelet azoknak, akik a felkészülésemet segítették. Továbbá azért, mert akkor lesz lehetőségem elmondani, mennyire tisztelem az élsportolókat, mert egészen elképesztő és felbecsülhetetlen az a mennyiségű munka és alázat, amit beleraknak a sportba, és én ezt csak hét hónapon keresztül tapasztalhattam meg.  

Elmondtad egy interjúban, hogy azért vállaltad el ezt a felkérést, mert szeretnéd, ha a mai fiatalok is átélhetnék azt, amit régen Kokó mérkőzései alatt éreztek a nézők. Miért tartod éppen a bokszot ennyire fontosnak?

Nekem mindig reményt és erőt adott, amikor gyerekként néztük Kokó meccseit. Nem fizikálisan, hanem mentálisan. Csodáltam azt, hogy mennyire jó lehet ilyen magabiztosnak lenni a ringben. Szerintem a boksz a komplexitását tekintve egészen lenyűgöző: olyan, mint a tánc keverve a sakkal, csak közben ütnek. Szeretek táncolni és nagyon szeretek sakkozni, az ütést is bírom. Amikor kell, akkor adok is. Varázslatos sport, biztosan folytatni fogom a Sztárbox után is.