Tóth Krisztina: Amióta az eszemet tudom, én mindig a következő könyvön gondolkodtam
2022. június 13. 14:48
Tóth Krisztina kétgyermekes anyuka, író, költő, műfordító, üvegművész, első mestersége szerint szobrász. 35 év alatt 35 könyvet publikált. Kétszer is beválogatták a Libri irodalmi díj tíz döntőse közé. 2020-ban Fehér farkas című novelláskötetével, idén pedig Bálnadal című verseskötetével került a top tízbe.
Az író életében fontos szerepe van az utazásnak. A közelmúltban járt Erdélyben, Olaszországban, legutóbb pedig Wealesbe látogatott el az egyik legnagyobb irodalmi fesztiválra. Tóth Krisztina a Portrében arról mesélt, hogy introvertált szerzőként nem könnyű részt vennie különböző pódiumbeszélgetéseken, de nagyon érdekesnek tartja, hogy új emberekkel találkozik és új élményeket szerez, mert ahogy ő fogalmaz
minden lehet alapanyag, ezért az ember elrakja az apró benyomásokat.
Vonalkód című könyvében az egyik novella éppen egy ilyen utazáson szerzett benyomás miatt játszódik Anglia helyett Tokióban.
Erdélyi körútjára nagyfia is elkísérte. Míg ő felolvasott Bálnadal című verseskötetéből, addig fia a megzenésített verseket adta elő. Ez utóbbit egyébként Tóth Krisztina egy nagyon érzékeny műfajnak tarja, de némi elfogultsággal úgy gondolja, fiának jó érzéke van hozzá.
Nagyon vigyázni kell, hogy a zene ne távolodjék el és ne is telepedjék rá a szövegre.
Véleménye szerint minden vers valójában egy kotta, amit az előadóművész megszólaltat. A Libri irodalmi díj átadóján Tenki Réka mondta el Bálnadal című versét. Arra kérdésre, hogy milyen érzés hallani, hogy valaki más adja elő a művét, azt válaszolta:
mindig izgalmas más vonásait megpillantani a saját szövegemen keresztül.
Tóth Krisztina költőként kezdte a pályafutását. Úgy véli, a lírának alapvetően szűkebb közönsége van, mint a prózai műfajoknak, éppen ezért lehet, hogy sokan csak most, prózai műveit megismerve fedezik fel korábbi versesköteteit. Az olvasó és író feladatát illetően is határozott elképzelése van, szerinte
nem az író dolga, hogy azon aggodalmaskodjék, vajon olvasnak-e.
A Portréban azt mondta, neki alkotóként az a dolga, hogy a lehető legpontosabban rögzítse mindazt, amit arra érdemesnek tart. Ha ezt a feladatát jól végzi, úgy gondolja, lesznek olvasói.
Nagyon nem szereti az írónő megnevezést, mert ezáltal még inkább ki van hangsúlyozva a nők és férfiak közötti különbségtétel.
Nem hiszem, hogy férfi és női problémák vannak. Emberi problémák vannak. Közös történeteink vannak, és ezeket együtt kel megoldanunk.
Egy ilyen aktuális és megoldásra váró probléma szerinte a családon belüli erőszak. Angliai útja alatt történt az aszódi kettős gyerekgyilkosság. Az apa láthatás alkalmával végzett lányaival, majd a vonat elé vette magát. Az írót nagyon megérintette az eset:
hány tragédiának kell még történnie ahhoz, hogy felkapjuk a fejünket?
A témával a Házon kívül is foglalkozott a héten. Tóth Krisztina szerint ez egy társadalmi szintű probléma, aminek vizsgálata során nem lehet szétválasztva beszélni férfiakról és nőkről, hanem az egész rendszert kell alapjaitól véve átvizsgálni. Íróként úgy érzi, neki is feladata reagálni ezekre a történésekre, felfedve a mögöttük álló struktúrát és felmutatni egy esetleges jövőképet.
A hónap elején megjelent A majom szeme című könyve is borús képet fest, ami a közeli jövőben játszódik. A könyv gondolatkísérletként született arról, hova vezet az, amit jelenleg tapasztalunk magunk körül Közép-Kelet-Európában. Azt mondta, számos olyan dolgot írt bele a történetbe, amit fikciónak gondolt, de időközben valósággá vált.
Rémisztő volt tapasztalni, hogy az ember elkezd mondatokban gondolkodni valamiről, aztán a valóság hirtelen futólépésre vált és megpróbálja beérni a könyv történeteit.
Bálnadal című művében is egy pusztító emberi tulajdonságra, a gőgre hívja fel a figyelmet. Szerinte a pandémiának meg kellett volna tanítani az embereket arra, hogy sokkal nagyobb alázattal forduljanak a világhoz.
Azt hisszük, hogy minden felett állunk, miközben kiszolgáltatottak és nyomorultak vagyunk.
A Libri irodalmi díj tíz döntőse közé idén ezzel a művével került be. Szerinte ez az elismerés amellett, hogy komoly presztízst jelent, segít tájékozódni az olvasóknak a könyvek rengetegében.
Ha valaki jó szándékkal bemegy egy könyvesboltba, hogy kortárs műveket szeretne olvasni, nagyon nehezen tud kiválasztani.
A díjra jelölt művek közül bármelyiket jó szívvel ajánlja a friss művek iránt érdeklődőknek, kiemelten Keresztury Tibor Hűlt helyem és Szvoren Edina Mondatok a csodálkozásról című műveit.