„Én sütni jöttem, nem a Mónika Show-ba” – Katát sokkolta Jelly kiborulása, és a forgatás utáni telefonbeszélgetésükben sem volt köszönet

Honnan ered a Jelly és közted kialakult rossz viszony?

A feszültség köztünk Jellyvel akkor kezdődött, amikor a koktélos feladatban előnyt kaptam, és őt hátráltattam. Az volt az előnyöm, hogy áthívhatok magamhoz valakit – aki ugye a Jelly volt –, és 15 percen keresztül segít elkészíteni a sütihez a dekorációt. Amikor Jelly átjött a pultomba, igazából nem tudtam, hogy mit bízzak rá. Egy kicsit határozatlan voltam, amit bánok is, de nem volt annyi időm, hogy felmérjem, hogy ő valóban segíteni fog-e vagy sem. Etikátlannak tartom, hogyha valaki ilyenkor egyáltalán nem segít, csak hátráltatja a másikat. Nálunk sajnos ezt történt: Jelly nem segítette a munkámat, inkább rengeteget kérdezett, amivel teljesen összezavart, és összevissza futkározott, egy maratont lefutott.

Bármit kértem, nem hallgatott rám, és mindenbe belekötött.

Addig húzta az időt, míg végül csak egy darab izomalt gömböt készített el, viszont engem annyira kizökkentett a sütésből, hogy nagyon megcsúsztam. De másoknál is ugyanezt csinálta. Azt, hogy ő alapból ilyen személyiség, vagy tudatosan csinálta, hogy mindenkit hátráltasson, nem tudom. De akárhonnan is nézzük, ez nem szép dolog.

A középdöntő hét első napján csak fokozódott a feszültség köztetek. Akkor te voltál a főcukrász, viszont nem igazán tudtál hatni rá, ami miatt eléggé ki is készültél. Mi történt akkor?

A hétfő számomra lelkiekben katasztrófa volt. Ott nagyon-nagyon megtörtem.

Engem életemben ember még nem készített ki annyira, mint a Jelly.

A kezdetektől fogva pozitívan álltam ehhez a versenyhez, és nagyon jól éreztem magam, azokat a pillanatokat leszámítva, amikor ő velem volt. Olyankor teljesen más ember voltam. Annyira kizökkentett a stílusával, hogy nem tudtam mit kezdeni vele, és konstans feszültséget éreztem. Tehetetlenségemben végül elsírtam magam.

Gyakorlatilag folyamatosan sírtam, amikor a közelemben volt.

Szerettem volna, ha Jelly hallgat rám, mivel ő volt a kukta, ez lett volna a feladata. Gyakorlatilag neki azt kellett volna csinálnia, amit mondok neki, ehhez képest ennek a szöges ellentéte történt, semmiben sem hallgatott rám.

Szerinted miért nem találtátok meg a közös hangot egymással?

Én egy eléggé alkalmazkodó embernek tartom magam, aki általánosságban mindenkivel megtalálja a közös hangot. Nem nagyon van olyan, hogy valakivel ilyen jellegű nézeteltérésem legyen, sőt igazából nincs is ilyen az életemben. Ha valakivel nem kedveljük egymást, akkor tovább állunk. Felnőtt emberek az ilyen szituációkat intelligensen szokták kezelni. Nem kell nekünk imádni egymást, de attól függetlenül meg lehetünk békességben egymás mellett. Nem tudom, hogy Jellynek volt-e valamilyen személyes problémája velem, de én ezt annak tudom be, hogy neki egyszerűen ilyen a személyisége. Ő nem egy alkalmazkodó típus, nagyon szeret irányítani, és hogyha valami nem úgy van, ahogy azt ő elképzelte, akkor kiborul.

Ha már szóba hoztad az irányítást, szerdán Jelly főcukrászként megszerezte a hatalmat a csapatotokban, és ezután szabadult el a pokol a konyhában. Milyen volt mindezt vele egy pultban átélni? Úgy tűnt, hogy ezúttal sokkal nyugodtabb voltál, mint hétfőn.

Hétfőn azért is rázott meg ennyire, ami történt, mert nem tudtam, hogy mire számíthatok vele kapcsolatban. Kedden viszont kipihentem magam – akkor a másik két csapat versenyzett –, átgondoltam, hogy nem hagyhatom, hogy az érzéseim és az indulataim ennyire eluralkodjanak rajtam, és bármi is történjen később, igyekszem higgadtan kezelni a szituációt, és nem megülni azt a hullámot, amit ő kínál.

Gondoltad volna, hogy ennyire eldurvulhat a helyzet?

Azt éreztem Jellyn, hogy az első pillanattól kezdve iszonyatosan feszült és ideges volt. Folyamatosan ordibált velem és Szabival, egyáltalán nem hallgatta meg a véleményünket.

Hiába próbáltuk szépen, finoman befolyásolni, annyira nem lehetett vele bírni, hogy úgy voltunk vele, bár ez egy verseny és nyerni jöttünk ide, legyen az, amit ő mond.

Inkább ráhagytuk, mást nem tudunk csinálni. Aztán a másik csapatból Gerire is ráüvöltött, amikor rászólt, hogy legyen egy kicsit csendesebb, majd az édesanyámat is elkezdte emlegetni, és azt mondta, hogy kussoljak. Úgy voltam vele, hogy eddig csendben, viszonylag higgadtan tűrtem és nem szóltam vissza, de amikor ilyen undorító dolgokat kezdett el mondani, akkor mondtam neki, hogy „tűnés kifelé”. Arra gondoltam, hogy üljön le a kanapéra, higgadjon le egy kicsit és utána jöjjön vissza, de ő úgy vette, hogy kizavarom őt az ő konyhájából.

Jelly azt mondta az eset után, hogy ti provokáltátok ki belőle a viselkedését. Mit gondolsz erről?

Szerintem Szabival a lehető leghiggadtabban kezeltük az ámokfutását. Ő az első perctől kezdve minősíthetetlen stílusban beszélt velünk, a séfekkel, Claudiával, és igazából mindenkivel. Nem gondolom, hogy ezt ilyen higgadtan kezelte volna más a helyünkben. A szerdai adás magáért beszél, és mindenki láthatja, hogy az nem igaz, hogy mi provokáltuk ki.

Szerinted mi válthatta ki ezt a viselkedést Jellynél?

Ha valaki hatalmat kap, akkor általánosságban kijön az, hogy ő valójában milyen személyiség. De az is lehet, hogy ezzel a feladattal kapcsolatban neki voltak hiányosságai, és ezzel a stílussal próbálta leplezni ezt. Ezt csak azért nem értem, mert szerintem nincs olyan cukrász, aki mindenben 100 százalékosan teljesít. Van, aki a vajkrémezésben jó, van, aki a tükörglazúrt és a mousse tortákat csinálja gyönyörűen, van, aki a tányérdesszertekhez ért. Szerintem nem probléma, ha valamihez nem értünk, legyen szó az élet bármely területéről. Ott voltunk mi is, hogy segítsünk. Mondhatta volna, hogy „Szabi, Kata, én ehhez annyira nem értek, nektek mi a véleményetek”. De szerintem ő nem az a típusú ember, aki beismeri a hiányosságait.

Milyen volt visszanézni a történteket?

Nemcsak ezt az adást, az összeset érdekes visszanézni. Furcsa, hogy külső szemlélőként láthatom az egészet, bár nyilván az érzéseimtől nem tudok elvonatkoztatni. A tévén keresztül nem is jött át annyira, amit akkor éreztem, amikor elindult felém. Abban a pillanatban teljesen lesokkolódtam, és lehetett is látni, hogy lefagytam. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Úgy voltam vele, hogy én sütni jöttem, nem a Mónika Show-ba.

Mit szólsz ahhoz, hogy kizárás lett a vége?

Ez nagyon durva volt! Arra nem gondoltam, hogy ki fogják tiltani. Azt hittem, hogy egy kicsit kiküldik, hogy lehiggadjon, megmossa az arcát, esetleg elbeszélget vele valaki. Úgy gondolom, hogy abszolút jogos döntést hozott a zsűri, mert ilyet nem csinálunk. A tapasztalataim azt mutatják, hogyha egyszer egy ilyen dolgot ráhagynak valakire, akkor azt utána még egyszer meg fogja csinálni, mert nem volt következménye az első próbálkozásának.

Nagyon megnyugodtam, hogy ez így alakult, és hogy nem fog visszajönni a konyhába azzal a stílussal, amit ő képvisel.

Bár ketten maradtunk Szabival – amitől nagyon megijedtem, hogy hogyan fogjuk megcsinálni három ember munkáját –, de úgy voltam vele, hogy vele jó volt együtt dolgozni, jól megtaláltuk a közös hangot, és higgadtan le tudtuk nyomni a hátralévő időt. Persze jó lett volna az a harmadik segítő kéz, de nekünk erre sajnos nem volt lehetőségünk. Az mondjuk jó dolog volt, hogy Claudia odajött segíteni a mézeskalácsház összerakásánál, azért nagyon-nagyon hálásak voltunk Szabival.  

A forgatás után beszéltél Jellyvel?  

Egyszer keresett engem azóta, írt egy üzenetet, hogy majd hívjam fel. Felhívtam, és azt hittem, hogy bocsánatot fog kérni tőlem, vagy megmagyarázza, hogy ő ezt nem úgy gondolta, de egyáltalán nem ez történt.

Összevissza beszélt, de bocsánatkérés az sehol nem volt.

Amikor realizáltam, hogy nem is lesz, és hogy teljesen felesleges ez a beszélgetés, akkor el is köszöntem tőle.

Te mit tapasztaltál, milyen a visszhangja a történteknek? Kaptál üzeneteket, vagy olvastál kommenteket ezzel kapcsolatban?

Rengeteg üzenetet kaptam, konkrétan szétrobbant az Instagramom. A privát fiókomat a szerdai adás után egyszerre ezren jelölték be. Összességében nagyon kedvesek azok, akik írnak. Nem kaptam olyan üzenet, ami negatív hangvételű lett volna, ami nagyon jól esett. Kommenteket nem olvasok, mert tudom, hogy abból semmi jó nem sülne ki. Emberek vagyunk, nyilván mindenkinek más a véleménye egy adott dologról. Sokan szeretnek rossz dolgokat mondani másokról, ami – hogyha valaki egy kicsit lelkisebb – rosszul érinti az embert. Én nem akarok ebbe belemenni, nem akarom egy percig sem rosszul érezni magam a negatív kommentek miatt, de azt jó volt látni, hogy nekem szurkoltak. 

Hogy Jelly miként élte meg a történteket, azt itt lehet megnézni, a Szabival készült interjúnk pedig ide kattintva olvasható.