„Nagyon jól össze tudtam mosni a cukrászatot a bűnmegelőzéssel” – interjú Verussal, a Mestercukrász első győztesével

Megismernek az utcán a Mestercukrász óta? Volt ezzel kapcsolatban kellemes tapasztalásod?

Itt Zalaszentgróton, ahol élek, mindenki ismer. Szóvivő koromban rengeteget szerepeltem az újságban, a tévében, úgyhogy mindenki tudta, hogy ki vagyok. Pont emiatt hihetetlenül szurkoltak. Az adás alatt konkrétan nem tudtam elmenni a pékségbe, mert rájöttem, nem kifizetődő, hogy elmegyek három zsemléért, és három óra múlva fogok hazajönni. Mindenki megállított, és mindenkinek volt hozzám egy kedves szava. 

A verseny után nem is csináltam mást, csak az emberek szeretetével töltődtem.

A győzelmed után azt mondtad, hogy az 5 millió forintos nyeremény egy részéből elutaztok a férjeddel egy fehér homokos, egzotikus tengerparti nyaralásra – annak ellenére is, hogy irtózik a repüléstől. Merre jártatok?

Tavaly augusztus végén elutaztam Ciprusra. Nagyon élveztem minden percét. Ide még a férjem nélkül mentem, mert nem igazán volt bátorsága elkísérni. Aztán amikor elmeséltem neki, hogy semmitől nem kell tartania, ott lesznek a barátai, akkor simán jött velem a következő utazásra. A barátaim szerint annyira belejöttem a nyaralásba, hogy most már le sem bírom magam állítani. Két héttel ezelőtt érkeztem haza Máltáról, és még idén július végén vár rám egy másik családi nyaralás is – szintén egy fehér homokos tengerparton.

A másik álmod egy olyan műhely kialakítása volt, ahol workshopokat tarthatsz. Hol tart ez a projekt?

Nekem nem csak a Mestercukrász cím elnyerése volt a nagy álmom, nagyon szeretnék tanítani. Az eredeti szakmám is pedagógus, és szeretném átadni a cukrászattal kapcsolatos tudásomat az érdeklődő embereknek. Ez az álmom még nem vált valóra, de gőzerővel dolgozom rajta.

Amikor elindultál a Mestercukrászban, rendőrként dolgoztál. Azóta felváltotta a cukrászat a főállásodat?

Most is rendőr vagyok. A két szenvedélyemnek párhuzamosan hódolok. Bűnmegelőzéssel foglalkozom a rendőrségen. Nagyon sokat beszélgetek gyerekekkel és nyugdíjasokkal, rendezvényekre járok. Nagyon szeretem a munkámat. Emellett a választott hobbiszakmámnak is szentelek időt. Készülnek sorra a Csodás Tortavilág termékei, amiket aztán fel is töltögetek az oldalamra, hogy meg tudják nézni az emberek, mi minden készül a konyhámban.

Tervben van, hogy idővel már csak a tortákkal foglalkozz?

Ameddig csak bírom, addig szeretném párhuzamosan csinálni a kettőt. Nagyon jól össze tudtam mosni a cukrászatot a prevencióval, hiszen most lakásotthonokban élő gyerekekhez járok, és őket tanítom sütni, miközben bűnmegelőzési foglalkozáson is részt vesznek. Nagyon nagy sikere van, és ez tényleg feltölt engem energiával. Fantasztikus látni, hogy a gyerekek várják, hogy újra menjünk, és izgatottak, hogy mit fogunk készíteni. Közben pedig kortárs segítőként önkéntes rendőrségi munkába is be tudjuk vonni őket. Ezért gondolom azt, hogy jelen pillanatban nem szeretnék választani a két szakma között.

Egy év távlatából hogyan emlékszel vissza a Mestercukrászra?

A mai napig mindennap újraélem a pillanatot, amikor megnyertem a versenyt. Még mindig érzem azt a fantasztikus érzést, ami átfutott a testemen-lelkemen. 

Soha nem fogom elfelejteni a gyerekem arcát, azt az örömöt, amit akkor érzett, amikor az én nevemet mondta ki Claudia. 

Minden anyukának azt kívánom, hogy úgy tudjon példát mutatni a gyerekének, ahogy nekem sikerült a verseny által. Ezért a pillanatért vagyok a leghálásabb a Mestercukrásznak.

Szoktál együtt sütni a fiaddal?

Nem, a gyerekem és a férjem is abszolút elkerüli a konyhát. A férjemet egyetlen egyszer engedtem be a konyhába, akkor is felgyújtotta, de így legalább kaptam egy új konyhabútort. (nevet)

Volt olyan a Mestercukrászban, amiről sohasem gondoltad volna, hogy egyszer meg tudod majd csinálni, mégis sikerült a verseny által?

Olyan tortákat szeretek készíteni, amik elsőre lehetetlennek tűnnek, és nagyon extravagánsak. Dolgozott már lakatos és bádogos is az itthon készített tortáimon, és a férjem fizika- és mérnöki tudását is rendszeresen igénybe szoktam venni. A Mestercukrászban is a legelképesztőbb, kreatív alkotásokat igyekeztem a séfek elé vinni. Ezek közül talán az Oscar-szobrocskát emelném ki, amiről azt gondoltam, ki van zárva, hogy mindenféle szilikonforma nélkül ott lesz a tortámon. Nagyon büszke voltam, hogy aztán mégiscsak felkerült.

Mit adott neked az, hogy a séfek a zsűriszerepükön túl is mentoráltak titeket?

Nagyon nagy dolog, hogy Enzsöl Balázstól és Juhos Jocitól tanulhat az ember, még ha közben versenyzik is. 

Engem az vitt el a célba, hogy próbáltam minden egyes szavukra nagyon odafigyelni, és az elvárásaiknak megfelelni. Jocival a mai napig tartom a kapcsolatot, most is feltehetem neki a kérdéseimet, ha esetleg elakadok valamiben. Nemcsak tanulhattam tőlük, hanem mondhatom, hogy barátok lettünk.

Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy az egyik kedvenc feladatod az volt, amikor Joci séf újragondolt dobostortáját kellett elkészítenetek. Akkor azt mondtad, hogy biztosan újra el fogod készíteni. Elővetted azóta ezt a receptet?

Tavaly augusztus 20-án kaptam a városban egy nagyon szép elismerést, és oda készítettem el Joci séf dobostortáját. Azzal kínáltam meg az ünnepség vendégeit, és hozzáteszem, egy perc alatt elfogyott az összes.

Vannak olyan versenyzők, akikkel a mai napig jóban vagytok?

Többekkel is tartom a kapcsolatot, például Zsizsivel és Kopek Jankával is. Az is a Mestercukrász hozadéka, hogy sok új barátom lett. Rendszeresen szoktam velük beszélni, nyomon követem, hogyan alakul az életük.

Ha jól láttam, Kopek Janka például ott volt veled és a családoddal, barátaiddal amikor a Finálét néztétek.

Igen, és nem szóltam senkinek, hogy Jankát is el fogom hívni a bulira. Egyszer csak besétált Janka, és mindenki nagyon örült neki. Erre az estére is örök életemben emlékezni fogok. Még egy vörös szőnyeget is leterítettek elém a barátaim, amin végig kellett vonulnom, és a végén egy Oscar-szobor várt. Hozzáteszem, senki nem tudta, hogy mi lesz a végeredmény. Óriás kivetítőn néztük az utolsó részt, és végigszurkolták az egészet. Így én is újra tudtam élni a konyhában átélt pillanatokat.

Liptai Claudia azt mondta, hogy szerinte az tudja megnyerni a Mestercukrászt, aki a legnehezebb helyzetekből is képes felállni. Te már az első napon, a bemutatkozó desszerted készítésekor mélypontra kerültél, amikor dekorelemek nélkül vitted ki a tortádat. Mi az, ami segített a verseny során, hogy újra és újra felállj?

A bizonyítási vágyam és a maximalizmusom vitt előre. Próbáltam a lehető legjobban koncentrálni, az összes kreativitásomat belevinni. Végig hittem és bíztam abban, hogy elérhetem az álmaimat. Amikor mélyponton voltam, akkor is azt gondoltam, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy órákig keseregjek, ha valami nem sikerült. Tudtam, hogy össze kell szednem magamat, mert vannak céljaim, amiket el akarok érni, és az önsajnálattal nem megyek semmire. Szerintem az új évadban is az nyerheti meg a Mestercukrászt, aki eléggé hisz saját magában, nagyon gyorsan fel tud állni a padlóról, nem téveszti szem elől a céljait, és folyamatosan küzd az álmaiért.

Ezen kívül milyen tanácsot adnál a második évad versenyzőinek? Mi az, amit feltétlenül tudniuk kell, mielőtt belevágnak a versenybe?

Nagyon fontosnak tartom, hogy sose becsüljék alá a versenytársaik képességeit. Lehet, hogy valaki éppen csak egy mélyponton van, de aztán összeszedi magát, és a következő alkalommal egy elképesztő desszertet fog letenni a zsűri elé. És nagyon figyeljenek oda az időbeosztásra! Soknak tűnik az a 3 óra egy-egy alkotásra, közben viszont kevés, és nagyon összeszedetten, koncentráltan kell dolgozni.

Nézni fogod az új évadot?

Természetesen! Én június 20-tól ott fogok ülni minden este. Az a jó, hogy újraélhetem az egészet, és velük együtt izgulhatom végig. Próbálok nem kiválasztani egy kedvencet, hanem mindenkinek küldöm majd az energiát, és nagyon sok sikert kívánok nekik.