Íme Sámán, a putyini rezsim nácikra hajazó popénekese, aki véletlenül LMBTQ-himnuszt csinált a Harcomból

„Emelkedjünk fel, és emlékezzünk azokra, akik elvesztek ebben a tűzben,
Akik a szabadságért haltak meg, és nem kitüntetésekért,
Tudom, hogy még látni fogjuk egymást,
Emelkedjünk fel, és erősödjünk meg!” 

– ez a részlet az orosz rapper/popzenész, Shaman/Sámán dalából származik, amelyet 2022 februárjában, Ukrajna inváziójának első napjaiban jelentetett meg.

Az orosz hadsereget ajnározó himnusz azóta az invázió egyik jelképévé vált Oroszországban, addig alig ismert előadóját pedig szupersztárrá tette. Pontosabban fogalmazva: a dal meggyőzte az orosz vezetést, hogy tegye szupersztárrá Sámánt. Az előadó szavait és dalait ugyanis már két éve orrba-szájba sulykolja az orosz propaganda, Sámán pedig állami díjakat vesz át, befolyásos politikusoknak koncertezik, illetve írja újabb és újabb csatadalait a háborús lelkesedés fenntartására. Azonban nem arat ebben teljes sikert, gyakorlatilag napi szinten űznek gúnyt belőle az internetezők tömegei.

De vajon mennyire fáj ez Sámánnak (polgári nevén: Jaroszlav Dronov), aki januárban az Emelkedjünk fel című nótáját már az orosz vezetés krémje előtt, a Kremlben adhatta elő, nemrég pedig szinte egyszerre sújtottak le rá a nyugati szankciók, és vehette át Oroszország legmagasabb művészeti kitüntetését?

Orosz nemzeti hip-hopot!

„Csak szeretni és lélegezni akarok, semmi mást
Én ilyen vagyok, nem törhetsz meg
Orosz vagyok, a végsőkig harcolok!”

Ez már Dronov szintén 2022-es, Orosz vagyok című dalából származik, amelyet úgy jellemzett Mihail Hodorkovszkij ellenzéki vezető, mint a „Z-hazafiság” és a putyinizmus nem hivatalos indulóját. A zenészt ekkorra már az állami tévé is bőven futtatta, de háborús influenszerek, valamint befolyásos politikusok is elkezdtek felfigyelni rá. Az év végére Sámán dalait összesen több mint 100 milliószor hallgatták meg a streamingfelületeken.

Ám Hodorkovszkij nemrég arról írt, hogy Sámán nézettségi számait valószínűleg manipulálták: annyi bizonyos, hogy az átlag oroszok nem igazán haraptak rá az államilag támogatott háborús popzenére. Az Orosz vagyokhoz hamarosan paródia is készült, az internetezők pedig egy idő után csak nevetni tudtak Sámán nyálas szövegein, valamint „olyan rossz, hogy az már jó” klipjein. Az ellenzéki vezető azt írta:

Sámán koncertjeire nagyrészt középkorú nők kíváncsiak, az orosz katonák előtti fellépései pedig a zenész szándéka ellenére komikusak: nagyon kevés katonát érdekel a műsor.

Szerinte a Sámán-jelenség jól mutatja, hogy ahogy a zenésznek, úgy a háborúnak sincs széleskörű támogatottsága az országban, csupán a rezsim szeretné elhitetni a világgal, hogy ez a helyzet. Az organikus siker hiányát az is mutatja, hogy Sámán zenéi a Spotify-on például már messze nem teljesítenek olyan jól, mint az állami média által hájpolt háborús nóták (igaz, ez a streamingoldal pont nem elérhető Oroszországban). Nemcsak világviszonylatban, de még az orosz zenei szcéna szereplői közül sem emelkedik ki.

Hodorkoviszkij hozzátette: „a Kreml Ukrajna invázióját a nép háborújaként akarja beállítani, amit mindenki támogat. De az, hogy mesterségesen előállított kulturális ikonokra van szükségük, bizonyítja, hogy hiány van az oroszok körében az organikus lelkesedésből.”

Az Orosz vagyok paródiája viszont annyira jól sikerült, hogy még politikusok is beszóltak rá: Szergej Szolovjov képviselő a Dumában beszélt arról, hogy a viccvideó „egy vulgáris trükk, amelyet a felháborításra terveztek”, illetve „kreténizmus és szánalmas show, amely undort vált ki a nézőből”. Elena Drapeko, az orosz parlament kulturális bizottságának helyettese pedig még nála is keményebben fogalmazott. Ő az előadót egy kecskének nevezte, és kilátásba helyezte, hogy „pofán ütjük, majd a kukába dobjuk őt”.

A tényleg népszerű előadók nem kaphatóak ilyesmire

Az orosz internetezőket azonban még az sem hatotta meg, hogy az ország vezető politikusai gyakorlatilag pszichózisba esnek Sámán bevédése során. A gúnyáradat még nagyobb erőre kapott, amikor Sámán elkezdett náci szimbolikára hasonlító képi elemeket is mutatni. A zenész tavaly megjelentetett egy Harcom című dalt (ugyanez a címe Adolf Hitler önéletrajzának), amelynek klipjében lebombázott ukrán városokat mutogat, illetve bőrkabátban, orosz karszalaggal pózol, a Hitlerjugend tagjaira hajazva.

A politikusok ideges, őrjöngő Sámán-pártisága mellett ezen dal szövege is bizonyítja, hogy mennyire látványosan felölről erőltetett, valódi tartalom nélküli, uszító politikai termékről van szó. Az elhúzódó harcokhoz ilyen dacos, kétségbeesett dalszövegek dukáltak:

„Nem fogom feladni! Tovább, egy lépést sem hátra
Minden nap egyre jobban fáj a szívem,
De ezek a sebek csak erősebbé tesznek,
Győztesként térek majd haza hozzád.
Ez az én harcom – az utolsó leheletig
Az én harcom – még ha nagyon rossz is!”

A már-már Office-szintű szégyenkomédiára hajazó előadás mellett az internetezők azért is röhögték körbe hangosan ezt a szerzeményt, mert oroszul a „harcom” szó kiejtése nagyon hasonló a „fiúm” szóéhoz. A hírhedten homofób orosz rezsimmel szemben így adta magát a további viccelődés lehetősége: számos olyan klip jelent meg a megosztókon, amelyeken melegpárok összebújva, szándékosan túltolt elérzékenyüléssel ringatóznak a dalra.

De miért kell egyáltalán ilyen Sámán-féle, közepesen tehetséges, kevésbé ismert előadók futtatásához nyúlnia Vlagyimir Putyin rendszerének? Hát azért, mert a valamirevaló orosz popsztárok már vagy külföldre menekültek, vagy kínosan ügyelnek arra, hogy ne osszák meg közönségüket azzal, hogy hangos háborúpárti szólamokba kezdenek. A rendszer korábban rávett pár népszerű énekest – például Philip Kirkorovot, vagy Dima Bilant – hogy nyilvánosan támogassák az inváziót, de ők ezt kelletlenül tették meg, és túlságosan proaktívak sem voltak – Sámánnal ellentétben.

A Eurozine azt írja, hogy a legtöbb orosz popzenét már Ukrajnában veszik fel, ahol jobb infrastruktúra épült ki a zenegyártásra. Emellett maguk az ukrán zenészek is kiestek az orosz szórakoztatóiparból, amely a háború előtt a közös nyelv és kulturális örökségek miatt még bőven számított rájuk.

Cikkajánló: „Éjjel a kakas ahány kukoricaszemet talál, annyi napod legyen hátra, míg érted jön a halál” – így vérezte össze a háború az ukrán popzenét. A lassan két éve tartó totális háború szinte teljesen rányomta a bélyegét az Ukrajnában születő zenékre. A zenészek, énekesek egy része bevonult a hadseregbe a hazájáért harcolni, míg mások kreatív munkájukkal segítik a honvédőket. Összeválogattunk 21 ukrán könnyűzenei alkotást az elmúlt két évből, amik nem születtek volna meg, ha Oroszország nem rohanja le Ukrajnát.

Nyitókép: Twitter