A bizonyítási vágya vitte halálba az első női hegymászócsapatot vezető felfedezőt

1959 szeptemberében Claude Kogan mindenképp fel akart érni a 8188 méter magas, Himalája hegységrendszerben elterülő, a világ hatodik legmagasabb hegycsúcsaként számontartott Cso-Oju tetejére. A francia divattervező- és hegymászó egy csak nőkből álló csapatot gyűjtött maga köré, ezzel ő lett a világ első női hegymászócsapatának vezetője. 

Meglehetősen kalandos út vezetett idáig. Claude Kogan 1919-ben született Párizsban egy szegény család tagjaként. 15 évesen abbahagyta az iskolát és varrónőnek állt, hogy segítsen a szüleinek, de hamarosan Nizzába kellett menekülniük a náci megszállás miatt.

Claude Kogan fiatal korában rendszeresen túrázott, a család alkalmanként eljutott Belgiumba is, ahol az Ardenneket járták be.

Nizzában ismerkedett meg Georges Kogan hegymászóval, akivel gyorsan megtalálták a közös hangot: mindketten szenvedélyesen imádták a magaslatokat, a természetet és a felfedezést. Georges megkérte Claude kezét, majd a háború után együtt csatlakoztak a Groupe de Haute Montagne nevű hegymászó szervezethez. Koganék együtt hódították meg a Cotti-alpok nyugati részét és a Mont Blanc-t. A házaspár minden csúcsra együtt ért fel, végig együtt másztak, sőt többnyire Claude vezetett, mivel könnyebb volt, mint a férje, így baj esetén volt rá esély, hogy el tudja kapni és ne sodorja magával a férfit a mélybe.

Koganék 1951-ben csatlakoztak egy francia-belga expedícióhoz, amely a perui Blanca-hegység meghódítására készült. A Kogan házaspár és Raymond Leininger hegymászó femászott az Alpamayo 5947 méter magas csúcsára, majd pár nap múlva a Quitaraju 6036 méteres csúcsa következett, de ide már csak Claude és Leininger mentek. Georges a perui út után hat hónappal megbetgedett és tragikus hirtelenséggel meghalt. A megözvegyült Claude Kogan úgy döntött, hogy betljesíti a férje álmát és feljut Peru legmagasabb pontjára, a 6271 méteres Salcantay csúcsra. Az expdíción elkísérte Bernard Pierre francia hegymászó, akivel együtt jutott fel a dél-amerikai ország tetejére.

Claude Kogan 1953-ban csatlakozott Pierre ambiciózus expedíciójához, ami a Himalája részét képző, 7135 méter magas Nun Kun meghódítására irányult. Amikor a csapat júliusban megérkezett Kasmírba, Pierre azt mondta a Reuters újságírójának, hogy Kogan teljesen megérdemelten van itt, valószínűleg ő Franciaország legjobb hegymászója.

Kogan kemény munkával és ragyogó elszántsággal viszonozta a bizalmat, teljes jogú csapattag volt egy olyan, szinte kizárólag férfiakból álló szcénában, ami jellemzően nem tartotta sokra a nőket – írja az Adventure Journal cikke.

Koganre komolyabb feladatok is hárultak, miután egy lavina megsebesítette Pierre-t és még két másik hegymászót. Nem vallott kudarcot, vezetőként felvitte a csúcsra az expedíciót. , először köteleket rögzített és lépcsőket vágott a meredek fekete jégbe a táborok között, majd felvezette az utat a csúcsra. A sikerről szóló híradások rendre azzal foglalkoztak, hogy egy nő állt a kötél elején és nem azzal, hogy milyen teljesítményt vittek véghez. 

Kogan, hogy bizonyítsa a rátermettségét, a csúcsok meghódításának megszállottja lett. Egyre magasabbra és egyre nehezebb terepen akart mászni, így 1954-ben összeállt Raymond Lambert svájci hegymászóval, akivel célba vették a Himalájában található, Cso-Oju nevű, 8188 méter magas csúcsot. A csapatból összesen hatan érték el a IV. tábort, de csak Kogannak és Lambertnek maradt ereje a csúcstámadásra.

Azonban 500 méterrel a csúcs előtt megálltak és elindultak visszafelé, mert belátták, hogy kész öngyilkosság lett volna tovább menni.

Franciaországban mégis szenzációként kezelték a küldetést, nagyrészt Kogan miatt, akiről az újságok azt írták

ő lett a legmagasabbra jutott francia nő.

Claude Kogan meglovagolta a hirtelen jött népszerűségét és elkezdett azért lobbizni, hogy indítsanak a vezetésével egy csak női hegymászókból álló csapatot a Cso-Oju meghódítására. Kogan új expedíciójához a népszerű Paris-Match magazin nyújtott pénzügyi támogatást. A Cso-Ojura induló csapat tizenkét női hegymászóból állt.

Claude Kogannel tartott többek között a brit Dorothea Gravina és Eileen Healey, a belga Claudine van der Straten-Ponthoz, a svájci Loulou Boulaz, valamint a francia Collette le Bret, Jeanne Franco és és Micheline Rambaud. A csapatnak a mászás során csak úgy, mint bármilyen expedíció esetében, serpák segítettek. Velük tartott Mingma Gyalgen, Ang Temba és Ang Norbu is, akikkel együtt kialakították a négyes tábort, ahonnan megkísérelték a csúcstámadást.

A csapatból csak Kogan és van der Straten-Ponthoz, valamint az őket segítő Ang Norbu merészkedett el a négyes táborig.

A beszámolók szerint az időjárás nem volt ideális, de Kogan nem akart megint visszafordulni, ezért úgy döntöttek, várnak, hátha alkalmasabb lesz az idő a csúcstámadáshoz. Másnap lavina söpört végig a táborukon, a hó maga alá temette mindhárom hegymászót és az életüket vesztették. Kogan nem tudott beletörődni, hogy öt évvel korábban, 1954-ben életben először vissza kellett fordulnia a csús előtt. Az elszántsága végül az életébe került.

Claude Kogant Franciaországban azóta a legnagyobb női hegymászóként tartják számon, rengeteg ma is mászó nőt inspirált, a csak nőkből álló expedíciójának pedig már a létrejötte is maga a csoda volt.

Nyitókép: Keystone-France/Gamma-Rapho / Getty Images