A dal, amit ki sem akartak adni, ma meg már X-Faktort lehet nyerni vele – Leonard Cohen és a Halleluja

A Hallelujah című dokumentumfilmjükben Leonard Cohen talán legtöbbször feldolgozott dalának történetét göngyölítik fel. Nehéz elképzelni, de igaz, hogy az 1984-es Various Positions című albumot, amelyen a dal eredetileg szerepelt (és még olyan klasszikusok, mint a Dance Me to the End of Love és az If It Be Your Will), Cohen amerikai kiadója, a Columbia Records nem volt hajlandó megjelentetni. Kerek-perec visszautasították, hogy kösz, de ezt a lemezt inkább nem kérjük.

Daniel Geller: A kiadó főnöke, Walter Yetnikoff mondta ki a nemet, hogy az Egyesült Államokban nem adják ki, de azon kívül, például Európában és Kanadában megjelent a lemez. Hogy mi játszódott le Walter fejében, nem tudhatom, de az biztos. hogy ez volt a Music Television első nagy korszaka, Michael Jackson, Madonna és a hozzájuk hasonló sztárok uralták a piacot, én gyanítom ez késztette a Columbia Records főnökét arra, hogy visszautasítsa a lemezt.

Tudjuk, hogy nagy művész vagy, Leonard, de nem tudjuk, hogy ez elég-e

– voltak Yetnikoff híres szavai. Amiből én azt veszem ki, hogy Yetnikoff tisztában volt Cohen művészi nagyságával, de az amerikai piacra nem tartotta elég jónak. Pedig az album célja épp az volt, hogy ismertebbé tegyék Cohen nevét Amerikában.

Dayna Goldfine: Szerintem van egy sötétebb oldala is a sztorinak. Leonard nem Yetnikoff felfedezettje volt, ilyen értelemben nem tartozott a saját neveltjei közé. Azok, akik Leonardot felfedezték és a pályafutását egyengették, már nem voltak a kiadónál. Yetnikoff ki is jelenti az önéletrajzában, hogy egoista alaknak tartja magát, s talán ez is szerepet játszhatott a döntésében. Hogy minek támogasson egy olyan művészt, akit nem ő fedezett fel, és úgysem tudná hozni azokat a számokat, amiket Madonna vagy Michael Jackson.

A Hallelujah kezdetben nem is Leonard Cohen előadásában vált ismertté, hanem Jeff Buckley-éban. Sokan úgy is hitték, hogy ez egy Jeff Buckley-dal. Ez nem dühítette Cohent?

Dayna Goldfine: Leonard egyetlen dolgot mondott erről nyilvánosan, hogy talán ideje egy kis időre felhagynia a dal éneklésével. De alighanem csak viccelt. Minden jel arra utal, hogy mélyen meghatotta, ha más művészek dolgozták fel a számait. Nem tudom, rosszul érintette-e, hogy Jeff Buckley-nak tulajdonítják a dalát, hogy más aratja le a babérokat.  Egy időben John Cale is nagy sikerrel adta elő a Hallelujah-t, ráadásul nemcsak előadta, de a versszakokat is felcserélte, sőt újakat iktatott be. Leonardot szerintem ez egy cseppet sem zavarta.

Egy későbbi generáció a Shrekben hallhatta először a dalt, csakhogy itt a stúdió eszközölt változtatásokat. Úgy is mondhatnánk, némi cenzúrát alkalmaztak a gyerekközönség miatt.

Daniel Geller: Vicky Jenson, a Shrek társrendezője el is mondja a filmben, hogy kivették a sikamlós részeket. A szexuális utalásoknak, az olyan szövegeknek, mint például a „she tied you to a kitchen chair” (a konyhaszékhez kötözött) menniük kellett, nem szerepelhettek a Shrekben. És a vallásos tartalmat is visszanyesték. Ez azért is érdekes, mert az évek során maga Cohen is így tett, és elkészítette a dal világi változatát. A Hallelujah megnyirbálásának volt egy még prózaibb oka is: az adott jelenethez kellett igazítani, úgyhogy mindenképp meg kellett vágni. 

Mindenesetre a Shrek sokat dobott a Hallelujah népszerűségén, noha szerintem épp az adja a dal erejét, hogy két világ feszül benne egymásnak: a szexuális és a spirituális. A vágyódás és a megtörtség az egyik oldalon, a szentség a másikon.

A Shrekken felnőtt generáció később a zenés tehetségkutatókban találkozhatott ismét a Hallelujah-val, Alexandra Burke meg is nyerte ezzel a brit X-Faktort.

Dayna Goldfine: Alexandra Burke-nek hála akkora népszerűségre tett szert a dal, hogy egyszerre három feldolgozása is felkerült a brit top40-es listára. Burke-é, Buckley-jé és Cohené.

A filmjükben sok mindenki megszólal, köztük Leonard Cohen rabbija is. Gyakran fordult hozzá?

Dayna Goldfine: Szoros barátságban álltak Leonard életének utolsó tízegynéhány évében. Egy esküvőn találkoztak. A rabbinak fogalma sem volt, kicsoda Leonard. Nagyon élvezte a beszélgetést új ismerősével, majd hazament és elújságolta a feleségének, hogy milyen érdekes embert ismert meg az ebédnél. Egy Leonard Cohen nevű alakot.

Leonard Cohen mellett ültél és nem tudtad, kivel beszélgetsz? 

– fakadt ki a rabbi felesége.

Dayna Goldfine: Még nagyobb meglepetés érte a rabbit, amikor a rákövetkező szombaton kit lát belépni a zsinagógájába? Új ismerősét, Leonard Cohent. Aki az akkori élettársával, Anjanival (Anjani Thomas, énekesnő – a szerk.) érkezett. Így indult Leonard Cohen és Mordecai Finley rabbi barátsága. Sokféle dolgot megvitattak egymás közt, nem csak spirituálisakat.

Daniel Geller: Az épp aktuális baseball-híreket is. Például, hogy milyen volt az előző esti Dodgers-meccs. Jó volt olykor visszatérni az ilyen földi dolgokhoz. Leonard nagyapja is rabbi volt, Montrealban, ahol Leonard felnőtt, de Finley rabbi nem nagyon hasonlított a nagyszakállú nagypapához.

Dayna Goldfine: Néhány hónappal azután, hogy Leonard meghalt, Finley rabbi megírta a Leonard Cohen rabbijának lenni című, csodálatos esszéjét. Ez az írás vezetett el minket hozzá.

Leonard Cohen hatvan felé járt, amikor elvonult a világtól és öt évet töltött egy kaliforniai buddhista kolostorban. Bárki visszavonulhat ide vagy ahhoz azért Leonard Cohennek kell lenni?

Daniel Geller: Luxusklubnak semmiképpen sem mondanám, egyszerű kis bungalókat talál itt, semmi mást. Los Angelesben számos Zen központ működik. Komoly helyek, bárkit szívesen látnak, aki komoly szándékkal érkezik.

Dayna Goldfine: Leonard az éjszaka közepén kelt, órákon át ültek térdelve, szóval, ez tényleg nem egy luxusnyaralás volt. Épp az ellenkezője.

Cohen a depressziójára keresett gyógymódot az elvonulással?

Dayna Goldfine: Amikor Leonard felment a hegyre, a kolostorba, a gödör legalján érezte magát lelkileg és szellemileg. Gyógyszert keresett a szenvedésére, de nem vallást, hiszen vallása volt már, a judaizmus, amit nem akart másra cseréni. A depressziója azonban odafent sem múlt el, amikor öt év múlva lejött a hegyről, továbbra is szenvedett tőle. Csak évekkel később lett jól. Úgy érezte, kudarcot vallott fent, a kolostorban, nem sikerült a kísérlet.

És nem sokkal azután, hogy leért a hegyről, az anyagi csőddel találta szemben magát, a menedzsere kiforgatta a vagyonából.

Daniel Geller: Amiből egy centet sem látott viszont. Viszont ez is szerepet játszott abban, hogy ismét turnéra indult. És ami ezután következett az az előadói pályafutása legsikeresebb időszakát jelentette.

Suzanne Vega mesélte személyes tapasztalatai alapján, hogy Leonard Cohen a nagy flörtölők közé tartozott. Valóban?

Dayna Goldfine: Hihetetlenül karizmatikus egyéniség volt. Emlékszik arra az interjúrészletre, amikor Leonard arról mesél a fiatal kanadai újságírónőnek, hogy a hatvanas években a névváltoztatáson gondolkodott? Láthatja, hogy oda-vissza megy a flörtölés. (Cohen azt állította, hogy Septemberre szerette volna változtatni a nevét – a szerk.)

Daniel Geller: Regina Spektor mesélte nekünk, hogy egyszer egy szálloda halljában összefutott a már idős Cohennel. Nagy álma volt, hogy egyszer találkozzon vele, s akkor egyszer csak itt volt Leonard Cohen, ő meg épp a turnébuszról esett be a szállodába, egész éjszaka úton volt, úgy érezte, szörnyen néz ki, még csak arra sem volt ideje, hogy kifesse magát és megfésülködjön. Szóval, zavarban volt, hogy milyen benyomást fog tenni Cohenre, aki azonban, Regina szerint, a világ legédesebb társaságának bizonyult: karon fogta, végignézték a közeli boltokat és ment a Leonardra jellemző, kedves flörtölés.

Örömmel vettem volna, ha egyszer velem flörtöl így Leonard Cohen!

Dayna Goldfine: „És akkor azt mondtan magamnak: te jó ég, Leonard Cohen flörtöl velem” – mondta Regina Spektor huncut mosollyal, amikor felidézte a találkozásukat. Mintha egyfajta megtiszteletésben lett volna része. Szó sem volt arról, hogy Leonard letámadta volna az embert. Nem tudom, Suzanne Vega hogy gondolt vissza a flörtölős epizódra…

Mint kedves emlékre.

Nyitókép: Carlos Alvarez / Getty Images