Kaiser Ferenc: Európának elemi érdeke, hogy ne hagyja nyerni az oroszokat

Meghosszabbítja

– válaszolt egy szóval Gulyás Gergely a csütörtöki kormányinfón arra kérdésre, hogy miként hat majd az orosz-ukrán háború alakulására az a 95 milliárdos segélycsomag, amelyről szerdán döntött az Egyesült Államok szenátusa. 

Ebből a pénzből nem kevesebb, mint 61 milliárdnyi segély érkezik Ukrajnába, ez átszámítva több mint 22 ezer milliárd forintnak felel meg. A demokrata többségű szenátus vezetője, Chuck Schumer a szavazás után azt nyilatkozta, hogy az elfogadott csomaggal az Egyesült Államok azt üzeni a világ felé, hogy „nem fordítanak hátat”. A támogatásból Ukrajna mellett részesült Tajvan és Izrael is. A republikánusok álláspontja az orosz-ukrán konfliktust illetően az volt, hogy nem érdemes több pénzt Ukrajnába küldeni, mert az csak kitolja a konfliktust.

A csomagot ennek ellenére – ha nehezen is, de végül – ők is megszavazták a képviselőházban, így kerülhetett a demokrata többséggel rendelkező szenátus elé.

Az ukránok hosszú hónapok után jutnak újra nagyobb támogatáshoz, ami lényegében az életben maradásuk záloga, tekintve, hogy az elmúlt hónapokban a lőszerhiány miatt már a védekezés is komoly gondot jelentett az ukrán védelmi erőknek. Nem véletlen, hogy Volodimir Zelenszkij és az ukrán vezetés többször is jelezte a közelmúltban, hogy az amerikai segítség kulcsfontosságú az Oroszország elleni háborúban. 

Az amerikai segélycsomagról, a háborúellenes hangulatról és az európai érdekekről Kaiser Ferenccel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensével beszélgettünk.

Az eddigi támogatások fényében nagyságrendileg mekkorának számít az Ukrajnának adott 61 milliárdos segélycsomag? Mire lehet elég ez a pénz, hogyan változtathatja meg a háború menetét? Ha egyáltalán megváltoztathatja.

Az Egyesült Államok már 2014-től, de különösen 2022 februárja óta tekintélyes összegekkel támogatta Ukrajnát. 2014 és 2022 februárja között nagyjából 3 milliárd dollár katonai támogatást adott Washington Kijevnek, 2022 februárja és 2024 márciusa között pedig közel 115 milliárdot. Utóbbiból közel 50 milliárd volt a közvetlen katonai segély, 29 milliárd a direkt pénzügyi és gazdasági támogatás, mintegy 13 milliárd pedig a humanitárius támogatás. A fennmaradó keretet pedig az amerikai fegyveres erők készleteinek feltöltésére, illetve az USA Ukrajna-politikájának támogatására fordították. (Azaz az amerikai kormány ezt a mintegy 30 milliárdot áttette az egyik zsebéből a másikba.) Ezek a pénzek azonban az elmúlt bő fél évben elapadtak. Jól látható, hogy ez a 61 milliárd lényegében egy éves támogatásnak felel meg.

Azaz a 2024-es évben ezen felül nem várható újabb amerikai segély. Nagyon jelentős összegről van szó, amiből elsősorban Ukrajna leapadt fegyver- és lőszerkészleteit fogják feltölteni, először 155 mm-es tüzérségi lőszereket, illetve légvédelmi rakétákat fognak küldeni, amikkel az ukránok eléggé rosszul, sőt kifejezetten szűkösen álltak.

Ez a hiány nagyban korlátozta az ukrán légvédelem képességeit, az utóbbi pár hónapban sokkal nagyobb arányban jutottak át a védelmi vonalakon a nagyvárosokat célzó orosz ballisztikus rakéták, pilóta nélküli repülőeszközök, robotrepülőgépek, mint mondjuk egy éve. Emellett a tüzérségi lőszerhiány is komoly gondot okozott az elmúlt időszakban, az ukrán haderőnek egész egyszerűen nem volt elég lőszere a sikeres hadműveletek végrehajtásához, vagy akár a védekezéshez.

Félreértés ne essék, ez a pénz nem elég ahhoz, hogy Ukrajna megnyerje a háborút, de most minden bizonnyal egy jó darabig nem fognak nagyon kikapni. A győzelemhez rengeteg ember is kéne, amiből már most is kevés van. Gondoljunk bele, hogy az első mozgósítási hullám már két éve volt. Ennyi idő háborús környezetben nagyon sok, megtörte a katonákat és az ukrán lakosság egy részét is. Már most is terjengenek olyan hírek, hogy a családi veszekedések után anya feldobja apát, hogy itt egy katonaszökevény.

Említette, hogy már bő fél éve nem érkezett nagyobb segély az ukránokhoz, aminek jócskán érezni lehetett a hatását. Az amerikaiak már a kedvező döntéshozatal előtt jelentős mennyiségű fegyvert, tüzérségi lőszert és légvédelmi rakétát helyeztek át az európai szövetségesek területére, hogy amint lehet, ezek elindulhassanak Ukrajna felé. Ennyire nagy volt a baj, hogy gyorsan kellett cselekedni?

Nyilván egyrészt nagy volt a baj, másrészt meg a katonák és a külügy már hónapok óta arra vártak, hogy átmenjen a döntés a szenátuson. Ezeknek az átadásra kijelölt készleteknek a nagy része már Európában volt román, német vagy lengyel raktárakban. Ukrajnának a létezéséhez szüksége van a nyugati támogatásra, de félreértés ne essék, Oroszország sem egyedül háborúzik. Kína irgalmatlan segítséget nyújt nekik, Észak-Koreától rengeteg lőszert és ballisztikus rakétát, Irántól pedig úgynevezett cirkáló lőszereket (kamikáze drónokat) – és egyes források szerint tüzérségi lőszert és ballisztikus rakétákat is – kaptak. Teherán ráadásul egy drón gyártósor felépítésében is segédkezett Moszkvának. Az orosz-ukrán háborúban is kialakultak az oldalak, megvannak a szembenálló felek. Érdekes, hogy klasszikus értelmében megint bipoláris a világ, csak a keleti blokkot már nem Moszkvából, hanem Pekingből irányítják.

Egy nappal az amerikai segélycsomag bejelentése után a britek is jelezték, hogy 400 járművet, 1600 rakétát, 4 millió lőszert, 60 hajót, valamint 500 millió font támogatást adnak az ukránoknak, összesen mintegy 3 milliárd font értékben. Úgy látszik, bő fél év után újra megjött a kedve a Nyugatnak ahhoz, hogy finanszírozza az ukránokat. Meghozta a hatását, hogy Zelenszkij megszabadult több korrupt vezetőtől?

Ez nem kedv kérdése. Egy republikánus amerikai szenátor nagyon pontosan fogalmazott ezzel kapcsolatban. Azt mondta, hogy az ukránok lényegében aprópénzből darálják le az orosz haderő támadó képességét, tehát nem a NATO-nak kell mondjuk a Baltikum védelmében (kockáztatva az atomháborút) felvenni a harcot az oroszokkal, hanem megteszi ezt Ukrajna, mert nincs más választása, különben megszűnne létezni.

Afelől senkinek ne legyen kétsége, hogy Oroszország elsöpörné Ukrajnát a föld színéről, ha tehetné, és már meg is tette volna, ha az ukránok nem védekeznek olyan sikeresen, és ha a Nyugat nem adna ennyi támogatást. 

Ha az ukránok nem akartak volna harcolni, akkor igazából nagyon gyorsan véget ért volna ez a háború, de nem ez történt. Emellett Európának is az az elemi érdeke, hogy ne hagyja nyerni az oroszokat, mert ha Ukrajna ne adj Isten összeomlik, akkor az oroszok viszik Moldovát is, ahol az úgynevezett Transznisztria (Dnyesztermenti Köztársaság), azaz egy oroszbarát szakadár terület, illetve a szintén Moszkvához húzó gagauz autonóm terület lakossága lenne a „megmentendő” népcsoport.

Ezeken a területeken is megindulna a lakosság kényszerű sorozása, az erőforrások orosz háborús célokra való felhasználása csakúgy, mint ahogyan az elfoglalt ukrán területek esetében történt. Teszem hozzá, ezeket a besorozott embereket az első hullámban küldték ki ágyútöltelékként a frontra. Nem releváns kérdés, hogy megbízunk-e az ukránokban, hogy korruptak-e vagy sem – egyébként azok, de számos más ország is az. A nyugati érdek az, hogy ukrán vérrel állítsák meg az oroszok terjeszkedését. Az ukránoknak nincs nagyon más választásuk, nekik védekezni kell, különben megszűnnek létezni.

Ha a Nyugatnak ennyire egyértelmű érdeke, hogy az ukránokat – csúnyán fogalmazva – meccsben tartsák, akkor az elmúlt egy évben miért rendült meg a támogatási hajlam? Akár az európai közvélekedésben, akár döntéshozói szinten.

A Nyugat az nem autokrácia, tehát vannak ellentétes vélemények, ráadásul mindenki tudja, az oroszok irgalmatlan pénzeket költenek arra, hogy politikusokat vegyenek meg, nagyon komoly álhírkampányt folytatnak, tetemes erőforrásokat fordítanak arra, hogy elhitessék, hogy egész Európának elege van a háborúból. Amiben egyébként nyilván van igazság. 

Az átlag európai nem okosabb, mint az átlag magyar; nem könnyű azt elmagyarázni egy egyszerű, nagypolitikában kevésbé jártas embernek, hogy Európának az az elemi érdeke, hogy százmilliárd eurót költsön Ukrajnára, amikor azt a pénzt segélyre, nyugdíjra, egészségügyre is el lehetne költeni. 

A parlamentáris rendszerekben az teljesen természetes, hogy vita van, pláne egy ilyen kérdésben. Már lassan kettő és negyed éve tart ez a borzalom, az emberek másra is szeretnének költeni, forrásokat fordítani. Elvitte a fókuszt az ukrajnai eseményekről a gázai konfliktus is, bár már abba is kezdenek beleunni az emberek.

Sajnos mindig van egy aktuális friss borzalom, amire koncentrálni lehet. Megijedtünk, hogy lesz iráni-izraeli háború, aztán most úgy néz ki, hogy azt megúsztuk, bár megjegyzem, ott mindkét oldalon vallási fanatikusok garmadája van, így még az sem egy lejátszott ügy. Visszatérve az orosz-ukrán konfliktusra: persze hogy belefáradt Ukrajna és Európa is a háborúba, de állítólag belefáradt az orosz társadalom is, csak őket nem kérdezik meg erről.

Az elégedetlenség ott is létezik, de ott, ha valaki kinyitja a száját, az „kiesik az erkélyről” vagy „főbe lövi magát háromszor”. Itt Európában ezt ki is lehet mondani, az lenne a meglepő, ha egy demokratikus rendszerben, ahol szólásszabadság van, mindenki nagyon boldog lenne attól, hogy támogatunk egy háborúban álló országot. Az a normális, ha vannak ezzel kapcsolatos viták. Egészen addig nincs baj, amíg a nagypolitika nem felejti el: európai érdek, hogy Oroszország ne erősödjön meg, és az pedig magyar érdek, hogy legyen egy szigetelő állam Magyarország és az orosz birodalom között.

Az, hogy a Nyugat újra extra forrásokkal támogatja Ukrajnát, mennyiben nehezíti meg az oroszok dolgát egyik napról a másikra a fronton?

Az orosz reakciókból is lehetett látni, ők abban bíztak, hogy az amerikaiak még egy darabig elrágódnak ezen a kérdésen, legalább az elnökválasztásig. Egyébként nem feltétlenül direkt módon, de Irán is besegített az ukránoknak azzal, hogy nekifeszült Izraelnek. A demokraták ugyanis ügyesen összekötötték Ukrajna támogatását az izraeli támogatás kérdésével, utóbbi mellé pedig a republikánusok mindenképp oda akartak állni. A kérdés itt igazából az, hogy Moszkva meddig akarja vagy tudja folytatni a háborút. Merthogy az orosz források sem végtelenek, náluk is elkezdték toborozni a szerb zsoldosokat, a nepáli zsoldosokat, sőt már Kubában is toboroznak.

Ezek mind arra utalnak, hogy már az oroszok is egyre nehezebben találnak embert, pedig egy Ukrajnánál három és félszer népesebb országról beszélünk. Ukrajnából a háború kezdete óta legalább 10 millióan menekültek el, Oroszország esetében „csak” egymillió körülire becsülik ezt a számot. Mondjuk azok is zömmel mérnökök, tudósok, orvosok, kutatók, informatikusok – csupa olyan ember, akikre (erős iróniával) nincs szükség egy 21. századi országban. Ez fájó veszteség az orosz társadalom számára, nem véletlen, hogy Putyin 2022 szeptembere óta nem merte azt újra meglépni, hogy elrendel egy nagyobb mozgósítást.

Ez a háború csak valamelyik fél összeroppanásával érhet véget?

Jó kérdés. El is el is halhat, vagy vissza is hűlhet egy alacsony intenzitású konfliktussá. Ez azt jelentené, hogy mondjuk nem napi százak halnának meg vagy nyomorodnának meg egy életre, hanem „csak” napi páran. Ilyen alacsony intenzitású konfliktus volt 2015 őszétől egészen 2022 februárjáig az orosz-ukrán szembenállás is. Vagy akár meg is egyezhetnek a felek, de egyelőre nem látszik sem az oroszok részéről, sem az ukránok részéről a megegyezési hajlandóság. Nyilván ha az egyik fél kimerüléséig fog tartani az a háború, akkor sokkal valószínűbb, hogy Ukrajna omlik össze, mint Oroszország.

Nyitókép: nemzeti zászlót hajtanak össze a koporsó felett a bajtársukat, Dmitro Kiricsenkót temető ukrán katonák a Kijev közelében fekvő Bucsában 2022. december 23-án. A 33 éves katona az orosz erőkkel vívott harcokban esett el a Donyecki területen. Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipe