Ki állítja meg Pablo Escobar vízilovait?

Amikor 1993-ban a kolumbiai hatóságok megölték a világ leghírhedtebb drogbáróját, Pablo Escobart, senki sem gondolta, hogy a kolumbiai hatóságoknak harminc évvel később egy olyan problémával kell szembenézniük, amire nehezen találnak megoldást. Ez a probléma a víziló. Méghozzá több száz darab.

A pályája csúcsán Escobar azzal lopta be magát az emberek szívébe, hogy egy mindenki előtt nyitva álló magánállatkertet hozott létre a kolumbiai dzsungelben, Hacienda Napoles nevű birtokán. A drogbáró több millió dollárt költött el arra, hogy főleg növényevőket, köztük elefántokat, zsiráfokat, antilopokat és struccokat vásároljon.

Escobar bukása után a helyiek kifosztották a birtokát az ott állítólag elrejtett vagyon után kutatva, az állatok pedig a romok között magukra maradtak. A kormány öt évvel később kezdte elszállítani onnan különböző állatkertekbe a félig vadon élő, az ott termű növényeket fogyasztó példányokat, de a nehezen szállítható, veszélyes vízilovak maradtak.

Szaporodnak

A legtöbb forrás szerint kezdetben három nőstény és egy hím víziló maradt Escobar egykori állatkertjében, amik szaporodni, majd terjeszkedni kezdtek a közeli vadonban. A biológusok elkezdték kongatni a vészharangot, hogy a hatalmas afrikai növényevők komoly veszélyt jelentenek a helyi élővilágra.  

A probléma megoldását a környezetvédelmi minisztérium 2008-ban – amikor a vízilovak száma pár tucatnyi lehetett – David Echeverri Lópezre bízta, aki azzal kezdte, hogy kikérte a helyszínre látogató dél-afrikai vadállatszakértők véleményét. A szekértők kijelentették:

Az egyetlen megoldás megölni mindet.

A kolumbiai kormány pontosan ezt választotta. Vadászokat béreltek, akik elkezdték az állatok kilövését, de a programot le kellett fújni, miután egy Pepe nevű víziló megölése olyan hatalmas felháborodást keltett, miután 2009-ben nyilvánosságra került a megölt állatról készült fénykép, hogy a környezetvédelmi miniszter lemondott, és a kilövéseket abbahagyták.

A vízilovak aztán csak egyre jobban szaporodtak, és egyre nagyobb területen telepedtek meg. Azt nem tudni, hogy pontosan mennyien vannak. A hivatalos kormányzati adatok szerint 169, de akár kétszáz is lehet belőlük. Egy tavaly, a Nature magazinban közzétett tanulmány szerint 2040-re a számuk az 1500-at is elérheti, ha nem tesznek semmit visszaszorításukra.

Mostanra már elkerülhetetlenné vált szembenézni a problémával, mert a vízilovak egyre több gondot okoznak az embereknek. A folyókat és tavak elfoglaló állatok a helyi halászokat és megélhetésüket veszélyeztetik, termőföldeket tesznek tönkre, és bár még nem öltek meg senkit, egyre több ijesztő találkozás történik emberek és állatok között. Tavaly nemzetközi hír lett, hogy egy autó halálra gázolta az egyik pédányt. Az eset nem sokkal azután történt, hogy egy víziló egy iskola udvarára tévedt, riadt menekülésre késztetve a gyerekeket és a tanárokat – írta a Smithsonian magazin, amely szerint csak idő kérdésre, hogy tragédia történjen.

A világ egyik legveszélyesebb állata

Bár növényevők, a területüket agresszívan védő vízilovak a világ legveszélyesebb állatai. Az akár öt méter hosszúra és 1,5 méter magasra is növekedő, négy tonna súlyú állatok olyan hatalmasra tudják nyitni a szájukat, hogy abba könnyedén belefér egy felnőtt ember, és több ismert példa is van arra, hogy félig lenyeltek embereket.

Ami azonban igazán veszélyessé teszi őket, az a fogaik és a harapásuk. A harcra használt szemfogaik fél méteresre is megnőhetnek, a harapásuk pedig háromszor erősebb, mint az oroszlánoké, és elvileg ketté tudnak harapni egy emberi testet. Egy tanulmány szerint a vízilovak támadásában az áldozatok 86,7 százaléka meghal, míg oroszlánok esetében ez a szám 75 százalék. Grizzlytámadásnál a halálozási arány 4,8 százalék, cápatámadásban 22,7 százalék.

Afrikában rendszeresnek számít, hogy emberekre támadnak és ölnek meg, de azt nem tudni, hogy pontosan mennyit. A legtöbbször emlegetett adat szerint évente ötszáz ember hal meg vízilótámadásban a kontinensen, de szakértők a CNN-nek elmondták, hogy ez a szám egyáltalán nem bizonyított, és valós adatok nincsenek, főleg annak betudhatóan, hogy a támadások gyéren lakott, mindentől távol eső területeken történnek.

Az nem megoldás, hogy visszaszállítsák a vízilovakat Afrikába – magyarázta el a CNN-nek María Ángela Echeverry. A kolumbiai Javeriana egyetem biológus professzora elmondta, hogy „amikor állatokat és növényeket viszünk egyik helyről a másikra, akkor a baktériumaikat és vírusaikat is átvisszük”, ezzel pedig olyan új betegségeket telepítenének Afrikába, amivel a helyi ökoszisztéma nem tudna megbirkózni.

A kolumbiai hatóságok próbálkoztak azzal, hogy más országok állatkertjeibe szállíttatják a vízilovakat, főleg Indiába és Mexikóba, felmerültek Fülöp-szigeteki és ecuadori állatkertek is, de végül ez nem valósult meg. Rebbeva Lewison, a San Diegó-i állami egyetem ökológusa a Smithsonian magazinnak elmondta, hogy a legtöbb állatkert nem tudja befogadni a hatalmas, nehezen tartható vízi vadállatokat, amiknek elhelyezése ráadásul nagyon drága is a nagy mennyiségű ürülék tisztitására alkalmas víztisztítórendszer miatt. Lewison hozzátette, hogy azoknak az állatkertnek már van vízilova, amelyek szeretnének tartani egyet, amelyiknek nincs, annak meg nincsen rá kapacitása.

A hatóságok végül úgy döntöttek, hogy az állatok ivartalanításával próbálják megakadályozni terjedésüket. Voltak próbálkozások arra, hogy injekciós lövedékkel vegyi kasztrálást hajtanak végre rajtuk, de ezt pár hónaponként meg kell ismételni két éven keresztül, és lehetetlenségnek bizonyult megjelölni és követni a vadonban élő állatokat.

Az egyetlen megoldás a műtéti úton végrehajtott kasztrálás maradt, ami azonban egyáltalán nem könnyű feladat, főleg nem a vadonban. Egy beavatkozás hét órát is igényelhet onnan kezdve, hogy elaltatják az állatot, majd egy fölé húzott sátor alatt megműtik, és végül felébred. A kasztrálásokat végző Alejandro Mira állatorvos a Smithsonian magazinnak elmondta, hogy állatkertekben ugyan végeztek már ivartalanítás vízilovakon, de arról nem állt rendelkezésre semmilyen elérhető információ, hogy miként kell azt végrehajtani a vadonban. „Gyakorlatilag menet közben kellett megtanulnunk, hogyan kell csinálni” – tette hozzá.

A terv szerint évente negyven ivartalanítást kellene végrehajtani. Tavaly az orvoscsapat egy kísérleti program részeként hét ilyen műtétet végzett el, majd idén áprilisban újrakezdték a kasztrálásokat, és három újabb állatot ivartalanítottak. Szakértők szerint azonban ez nem hoz megoldást. „Az ivartalanítás egy kicsit le tudja lassítani a populáció növekedését, de az egyetlen értelmes megoldás az állatok kilövése” – mondta el Jan Pluháček cseh vízilószakértő biológus.

David Echeverri López a Smithsonian magazin riporterének elismerte, hogy végül kénytelenek lesznek elkezdeni kilőni az állatokat. A lap cikkének konklúziója szerint azonban könnyen lehet, hogy vesztes harcot folytatnak az invazív faj ellen a kolumbiai hatóságok, és végül kénytelenek lesznek megtanulni együtt élni Pablo Escobar vízilovaival.

Nyitókép:Juancho Torres/Getty Images