Olyan boldogtalanok a fiatalok, hogy tudományos alapvetéseket kell újragondolni miattuk

„Félúton vagyok a húszas éveimben, és elegem van ebből a szarból. Édes istenem, elegem van a húszas éveimből. Elegem van abból, hogy mindenki azt mondja, hogy élvezzem őket. Nem élvezetesek. Tíz év, ami csak arról szól, hogy »ki fogom nőni ezt vagy azt a bajt, vagy komoly problémám van?« Ez csak egy fázis, vagy egy démon, ami velem marad?”

Ez az idézet Taylor Tomlinson Z-generációs amerikai komikus 2020-as előadásából, a Életnegyedi válságból (Quarter-Life Crisis) származik, amely címében és tartalmában is pár évvel megelőzte a tudományt. Egy a múlt hónapban megjelent tanulmány ugyanis kimutatta: tényleg létezik az életnegyedi válság mint jelenség. 

Sőt, egészen érthetetlen módon a húszas éveikben járók egyre érezhetőbben és nagyobb mértékben válnak boldogtalanná.

A szociológia fontos alapvetését is újra kell gondolni a fiatalok tömeges boldogtalansága miatt

David Blanchflower, a Dartmouth Egyetem kutatója emlékeztetett: „Legalább 600 tanulmány és kutatás leírta, hogy hogy az ember boldogsága élete során egy U alakú görbe mentén alakul. (…) Számtalan mérési módszerrel és különböző alanyokból álló mintákon ez többször be is lett bizonyítva.” Az U-görbét elég egyszerű elképzelni: a boldog, fiatal évek után jön az életközepi válság, majd a gondtalan öregkor. Egyértelmű, logikus, ráadásul bizonyított…

…-nak hittük, egészen mostanáig.

Kiderült ugyanis, hogy 2017 óta ez a korábban kőbe vésettnek tűnő, alapértelmezett „igazság” elkezdett megdőlni. Az újabb kutatások már azt mutatják, hogy a fiatalabb generációk tagjai egyre boldogtalanabbak, az életközepi válság – tehát az emberi boldogság mélypontja – pedig lassan nem a negyvenes-ötvenes korosztályra jellemző, hanem a fiatal felnőttekre.

Az IFL Science azt írja, nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen általánosan elfogadott alapvetésnek számított ez a bizonyos U-alakú görbe. Annak létezését tesztelték gazdag és szegény társadalmakban, angolul beszélőkben és nem angolul beszélőkben, olyan helyeken, ahol magas az átlag élettartam, és olyan helyeken, ahol alacsony. A görbe ugyanúgy jellemző volt liberális demokráciák társadalmaira, mint az autoriter államokéra, sem a GDP, sem a jövedelemi egyenlőtlenséget mérő Gini-index nem befolyásolta.

Sőt még az emberi társadalmakon kívül is kimutatható az U-görbe jelenléte: az emberszabású majmoknál is megfigyelték, hogy a fiatal és az öreg egyedek gondtalanabbak, kevésbé morcosak, és általánosságban barátságosabbak, mint középkorú társaik.

Boldogtalan szánalmak

„Azt mondják nekem az idősebbek: »hálásnak kéne lenned, hogy fiatal vagy! Nekem hiányoznak a húszas éveim!« Dehogy hiányoznak. Az az időszak hiányzik az életedből, amikor alig volt felelősséged, mert senki sem várt el tőled semmit. De emlékszel arra, miért nem várt el tőled semmit senki? Azért, mert béna voltál. Ez az, amit mindenki elfelejt a húszas éveiről. Egy szánalom voltál. Vékonyabb szánalom, de szánalom. Nem működött az intuíciód, nem voltak ösztöneid. Nem voltál képes döntéseket hozni, csak hibát hibára halmoztál” – mondja Tomlinson.

Ám ha a fiatalok mindig is hülyék és boldogok voltak, akkor hogyan lettek hirtelen hülyék és boldogtalanok? Na, azt senki sem tudja.

Blanchflower egy előadásában arról beszélt: „Az eredmények sokkoltak minket. Hirtelen észrevettük, hogy történik valami, mégpedig a fiatalok – különösen a fiatal nők – életminőségének rohamos romlása. (…) Akkora változás állt be a friss adatokban, amekkorát még sosem láttunk.” Emlékeztetett, hogy ma már az amerikai nők kilencede ért egyet azzal az állítással, hogy „minden napom rossz a mentális egészségem szempontjából”, a férfiak közül pedig minden tizennegyedik.

Cikkajánló: Szó szerint belehalunk a dühbe, a közösségi média viszont folyamatosan felhúz minket. Egy friss kutatás szerint már egy rövid dühkitörés is növeli a szívrendellenességek kockázatát, illetve az elhalálozás veszélyét, ez az érzelem nagyobb hatással van a szív és érrendszer egészségére, mint a bánat vagy a szorongás. Manapság egyre könnyebben húzzák fel magukat az emberek – ebben pedig a közösségi média nemhogy szerepet játszik, de még jutalmazza is a felhasználót az indulatáért.

A lehetséges válaszok közül pedig egyik sem magyarázza meg teljesen a jelenség okát. A kutatók szerint nem a covid a hibás, hiszen az csak felerősített korábban is jelenlévő társadalmi trendeket. Nem is az álláspiachoz kapcsolódik a dolog, hiszen a fiatalok életminősége nagyjából akkor kezdett esni, amikor az álláspiac végre összeszedte magát a globális pénzügyi válság után.

Blanchflower több évig kutatta a jelenséget, de ő is csak tippelni tud. „Egy olyan jelenségnek kell lennie a magyarázatnak, ami olyan 2014 körül kezdődött, globálisan jelen van, és aránytalanul erősen hat a fiatalokra, különösen a fiatal nőkre” – mondta korábban a Scientific Americannek. „Ha bárki választ akar adni a rejtélyre, annak meg kell felelnie ezeknek a kritériumoknak.” Karjait széttárva annyit tud mondani: talán a mobiltelefonokhoz lehet köze a dolognak.

Cikkajánló: Az elmúlt évtizedek legsúlyosabb krízisének küszöbén áll a Z generáció

Korábban Nyáry Luca a Reggeliben adott lehetséges magyarázatot a fiatalok boldogtalanságára: szerinte a felgyorsult világgal annál nehezebb szembenézni, minél fiatalabb valaki. Ő azt mondta: „A Z-generáció hajlamosabb a mentális betegségekre”.

Vagy talán a klímaszorongáshoz van köze a dolognak? Korábbi cikkünkben azt írtuk: a klímaváltozás már nem csak egy elvont, távoli fogalom a mai fiatalok számára. Bőrükön érzik, hogy ez mivel jár, hatással van a hétköznapjaikra, és félelemmel tölti el őket, ha esetleges gyerekeik jövőjéről gondolkodnak. Nem idegen tőlük a klímaszorongás, és dühösek is, hogy idáig fajult a helyzet.

Nyitókép: Getty Images