Kémfilmbe illő módon zajlott az amerikai-orosz fogolycsere

Alig engedték szabadon az Oroszországban bebörtönzött Evan Gershkovich amerikai újságírót, égni kezdtek a legnagyobb hollywoodi ügynökség, a Creative Artists Agency (CAA) telefonjai. Egymás után jelentkeztek az érdeklődök a filmes jogokért az ügynökségnél, hogy mozifilmet vagy sorozatot készíthessenek a hidegháború óta történt legnagyobb fogolycseréről, aminek keretében végül hazatérhetett a Wall Street Journal oroszországi tudósítója is.

Hollywood figyelme nem véletlen. A fogolycsere története – amit a legrészletesebben a Wall Street Journal írt meg – tökéletes alapanyagot nyújt egy izgalmas kémfilmhez. Van benne minden: két egymásnak feszülő nagyhatalom, a világ egyik legbefolyásosabb újságja, egy kegyetlenül hatékony orosz állami bérgyilkos, halálos veszélyben élő tényfeltáró újságíró, egy, a fia kiszabadításáért küzdő édesanya, titkos találkozók az orosz és amerikai kémek, valamint nemzetközi diplomaták és országvezetők között, mellékszereplőként pedig még Orbán Viktor kedvenc amerikai újságírója, és Hillary Clinton is feltűnik.

Putyin a bérgyilkosát akarja

Minden azzal kezdődött, hogy Németországban letartóztatták Vagyim Kraszikovot, az FSZB, az orosz hírszerzés egykori ezredesét, miután egy berlini parkban fényes nappal fejbe lőtt egy grúz születésű csecsen ellenzékit. A németek állami megbízást teljesítő bérgyilkosként jellemezték, Vlagyimir Putyin orosz elnök egy „banditát likvidáló hazafiként”.

Putyin mániákusan vissza akarta szerezni Kraszikovot, nagyon akarta őt – mondta el a Guardiannek egy, az ügyben a Kremlben zajló megbeszéléseket ismerő forrása. A Washington Postnak nyilatkozó amerikai tisztségviselők elmondása szerint az orosz elnök annyira megszállottja lett Kraszikov kiszabadításának, ami előtt értetlenül álltak, és máig nem tudják biztosan megmondani, hogy Putyin számára miért volt olyan fontos az ügye.

Az orosz elnök ragaszkodása Kraszikovhoz annyira erős volt, hogy nyugati hírszerzők találgatása szerint Putyin személyes testőre lehetett, és valószínűleg már akkor kapcsolatban álltak, amikor a karrierjét szintén hírszerzőként kezdő Putyin Szentpétervár alpolgármestere volt – írta a WSJ. A lap cikke szerint annyira közel álltak egymáshoz, hogy néha együtt gyakoroltak egy lőtéren.

Az életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélt Kraszikov – aki kihallgatása és tárgyalása alatt semmit sem mondott, és még valódi nevét sem volt hajlandó elárulni, amit végül Kriszto Grozev bolgár tényfeltáró újságíró leplezett le – a WSJ beszámolója szerint nagyon jól tudta, hogy számíthat az orosz elnök segítségére. „Oroszország nem fogja hagyni, hogy a börtönben rohadjak meg” – jelentette ki a lap beszámolója szerint az egyik börtönőrnek.

Putyin túszokat gyűjtött

Oroszország már Kraszikov németországi letartóztatása előtt elkezdett amerikaiakat letartóztatni, hogy túszként használhassa fel őket fogolycseréhez, miután az amerikai hatóságok csapdába csalták Viktor But hírhedt orosz fegyverkereskedőt. A Moszkva titkos akcióiról sokat tudó Butot 25 évig tartó börtönbüntetésre ítélték az Egyesült Államokban, az orosz kormány pedig szabadon engedését követelte. (Arról, hogy Putyin hogyan gyűjtött amerikaiakat, hogy bérgyilkosokra és fegyverkereskedőkre cserélje őket, ebben a cikkünkben olvashat.)

Moszkva már több amerikait is fogva tartott, köztük a kémkedéssel vádolt Paul Whelan egykori tengerészgyalogost, de a fogolycserékről szóló háttértárgyalások csak akkor indultak be igazán, amikor letartóztatták, majd 9 évig tartó börtönbüntetésre ítélték a kétszeres olimpiai bajnok Brittney Griner amerikai kosárlabdázónőt, mert hasisolajat találtak nála, amikor megérkezett a moszkvai repülőtérre.

Mivel az LMBTQ-közösséghez tartozó fekete nő letartóztatása nagy visszhangot váltott ki a Biden-kormány számára belpolitikai okokból fontos demokrata, liberális választók körében, Moszkva Kraszikov és But szabadon engedését kezdte el követelni Whelanért és Grinerért cserébe. Berlin azonban ekkor még nem volt hajlandó átadni az orosz bérgyilkost Putyinnak, amerikai foglyokért cserébe. (Grinert végül Butra cserélték ki.)

Putyin azonban még mindig nem kapta vissza a bérgyilkosát. Erre csak a Wall Street Journal újságírójának letartóztatása után lett lehetősége, amikor már két, Moszkva által kémnek nevezett rabjuk volt egy cserére.

„Visszaszerezzük”

Evan Gershkovich-ot 2023 márciusában kémkedés vádjával tartóztatták le az FSZB ügynökei Jekatyerinburgban. Amikor a riporter két előre megadott bejelentkezést is kihagyott a WSJ biztonsági szolgálatánál, a lap főszerkesztője és a washingtoni irodájuk vezetője azonnal felvette a kapcsolatot a Fehér Házzal, valamint az amerikai külügyminisztérium magas rangú tisztségviselőivel. Antony Blinken amerikai külügyminiszter alig pár óra múlva már telefonált is a lapnak, ígérve, hogy „visszaszerezzük” az újságírót. Biden másnap értesült az esetről, az aznapi hírszerzői beszámolóból.

Blinken hamar felhívta Szergej Lavrov orosz külügyminisztert, hogy tiltakozzon az újságíró letartóztatása miatt, és nyilvánvalóvá tette, mindketten nagyon jól tudják, hogy hamis vádak alapján vették őrizetbe, és csak egy túsz a fogolytárgyalásokhoz. Amikor Lavrov kitartott amellett, hogy Gershkovich kémkedett, Blinken a beszámolók szerint közölte vele:

Mindketten felnőttek vagyunk. Nagyon jól tudja, hogy sok mindent megteszünk az információszerzésre, de újságírókat nem használunk.

A Fehér Ház számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Putyin Kraszikovot fogja kérni az újságíróért cserébe, de a Németországban raboskodó bérgyilkos átadásához kellett Berlin támogatása is. A megoldást Kriszto Grozev szállította. A húsz évig Bécsben élt bolgár tényfeltáró újságíró – aki annyi orosz hírszerzőt leplezett le, hogy kénytelen volt az Egyesült Államokba költözni, miután az osztrák hírszerzés közölte vele, hogy lehetetlenség garantálni a biztonságát az osztrák fővárosban – Hillary Clintonon keresztül juttatta el ötletét az amerikai és német kormánynak: legyen a fogolycsere része a német közvéleményben népszerűnek számító Alekszej Navalnij bebörtönzött orosz ellenzéki aktivista is.

Abramovics, Clinton és Tucker Carlson

Az ötlet Vlagyimir Putyinhoz Roman Abramovics közvetítésével jutott el, akinek erről a Fehér Ház túszügyi követe, Roger Carstens beszélt, amikor a 2023 október 7-i Hamász-támadás után mindketten Tel Avivban voltak. Pár héttel később Abramovics meglepő üzenetet küldött Carstensnek: az orosz elnök nyitott az ötletre.

Közben a Wall Street Journal minden befolyását bevetette. Amellett, hogy folyamatosan a nyilvánosság erejét használták fel nyomásgyakorlásra, a háttérben a cég vezetői kormányzati tisztségviselőkkel tárgyaltak a lehetséges megoldásokról, és segítették Gershkovich édesanyját, hogy Bidennel és Olaf Scholz német kancellárral is találkozva győzködje a két vezetőt.

Putyin először 2023 decemberében tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján egy, a letartóztatott újságíróval kapcsolatban feltett kérdésre válaszolva üzent egy rejtélyes, de Berlinben és a Fehér Házban megértett nyilatkozattal.

Közben egy nem várt szereplő is feltűnt: Tucker Carlson konzervatív médiaszemélyiség, aki a Biden-kormányzat tisztségviselőivel egyeztetve vetette fel Gershkovich szabadon engedését Putyinnak, amikor interjút készített vele Moszkvában. Putyin az interjúban nyitottnak mutatkozott arra, hogy az újságírót elengedik egy olyan meg nem nevezett rabért, akire illet Kraszikov leírása. „Putyin gyakorlatilag elismerte, hogy Gershkovich-ot túszként tartják fogva” – mondta Carlson a Wall Street Journalnak.

Joe Biden februárban a Fehér Házba látogató Olaf Scholz német kancellárnak – egy négyszemközti megbeszélésen, amin még tolmácsok sem vettek részt – felvetette az ötletet: Whelan, Gershkovich és Navalnij szabadulása Kraszikov elengedéséért. Egy héttel később azonban Navalnij meghalt orosz börtönében. Putyin, az orosz elnökválasztáson aratott győzelme után tartott sajtótájékoztatón a meghiúsult fogolycseréről közben nyilvánosságra került híreket megerősítve közölte: „Ilyen az élet”.

A tárgyalások azonban egy pillanatnyi megtorpanás után folytatódtak a háttérben, miután Scholz már hajlandónak mutatkozott az orosz bérgyilkos átadására. A német hírszerzés azonban már nem elégedett meg az amerikaiak szabadon engedésével, és elkezdtek listákat készíteni Oroszországban fogva tartott németekről, valamint orosz ellenzékiekről, hogy a lehető legtöbben részesei lehessenek a fogolycserének.

A tárgyalások júniusban és júliusban folyamatosan zajlottak a három ország hírszerző szervei között, és végül júliusban sikerült megegyezni. Ehhez azonban már Lengyelország, Norvégia és Szlovénia segítsége is kellett, mert Moszkva ott bebörtönzött orosz kémeket is vissza akart szerezni. Az utolsó akadály júliusban hárult el, miután Biden telefonon beszélt a szlovén kormányfővel – egy órával azelőtt, hogy az amerikai elnök bejelentette, nem indul az elnökválasztáson.

Gershkovich édesanyja számára akkor vált biztossá, hogy a fogolycseréről szóló tárgyalások sikert hoztak, amikor Oroszországban váratlanul felgyorsították a fia ellen indított pert, és 16 év börtönre ítélték. Kiadása ugyanis csak ezután vált lehetségessé.

Közben a CIA igazgatója Ankarában véglegesítette az FSZB vezetőivel a csere technikai részleteit, amit az utolsó pillanatig igyekeztek a legnagyobb titokban tartani. Az orosz börtönökből szabadult rabok csak akkor tudták meg, hogy mi történik, amikor a moszkvai repülőtéren felrakták őket egy repülőgépre, és Ankarába repültek velük a cserére, amit a Wall Street Journal egyik riportere a helyszínen nézhetett végig.

Az egyik szabadon engedett orosz ellenzéki a szabadulása után elmondta, a repülőn az FSZB egyik ügynöke „nyilvánvalóan viccelődve” közölte velük:

Ne érezzétek magatokat túl jól odakint, mert Kraszikov visszatérhet értetek.

Nyitókép: Mostafa Bassim/Anadolu via Getty Images