Tömegével irtják a házi kedvenceket Floridában, a mészárlásuk egy nagy buli

Ha az emberi hülyeségnek szoborcsoportot állítanának, lehetséges, hogy helyet kapnának rajta azok a hobbikígyótartók, akik miatt több faj is kipusztult a világ egyik legszebb és a vadvilágát tekintve leggazdagabb területéről, a floridai Everglades Nemzeti Parkban. A '90-es években a burmai pitonok házi kedvencnek kerültek az Egyesült Államokban, 1996 és 2006 között csaknem százezer példányt adtak el belőlük. Ezek közül sokat szabadon engedtek, más állat pedig megszökött a terráriumból. Ez utóbbira egyébként Magyarországon is volt példa, erről korábban a Híradó is beszámolt.

Budapesten egy szökött pitonnak nincs sok esélye a túlélésre. Nem így Floridában, ahol a burmai pitonok kitűnő klímát és egy igazi terülj-terülj asztalt találtak az Everglades Nemzeti Parkban. Mostanra rendkívüli módon elszaporodtak és folyamatosan pusztítják a hely ökoszisztémáját. Olyan szintű gyilkolást végeztek, hogy szinte eltűntek az emlősállatok a területről. Már egy 2012-es tanulmányban is arra jutottak, hogy a mosómedvék 99,3 százalékkal, az oposszumok 98,9 százalékkal, a hiúzok populációja pedig 87,5 százalékkal csökkent 1997 óta. A nyulak és a rókák gyakorlatilag eltűntek ez idő alatt. Pár éve nagy riadalmat keltett egy videó, amin az volt látható, hogy egy piton megöl egy aligátort, ami a csúcsragadozó (volt) azon a környéken.

A megoldás egyszerűnek tűnhet: a pitonokat el kell tüntetni a területről. Csakhogy az állatok időközben már hatalmas területen terjedtek el, több mint 2500 négyzetkilométeren garázdálkodnak és a számukat több tízezerre teszik, de az is lehet, hogy 100 ezer is van belőlük, mivel durvábban szaporodnak, mint a nyulak. Tavaly például egy példány 96 tojást rakott, amiből 83 kikelt. Az Amerikai Földtani Megfigyelő Intézet (USGS) szerint nagyon csekély az esély arra, hogy kiirtsák a burmai pitonokat Floridából. Reális célként azt fogalmazták meg, hogy a számuk ne nőjön és ne foglaljanak el maguknak nagyobb életteret az eddiginél.

A fészek a jackpot

Mike Kirkland, a dél-floridai vízgazdálkodási hatóság vezető állatbiológusa kidolgozott egy a pitoneltávolító programot, ami segítségével irtják a kígyókat. A BBC szerint ennek egyik része, hogy fejvadászokat alkalmaznak, akik havi fizetésért és fejpénzért cserébe birokra kelnek a kígyókkal. Mintegy 50-en vannak és 2017 óta 8565 kígyót segítettek át az örök vadászmezőkre. A többségük 1,2 méter alatti volt, de 17 olyan példányt is elfogtak, amelyek hossza 5 méter körül volt.

Az egyik rendkívül sikeres fejvadász, Amy Siewe – akit csak „python huntress”-ként emlegetnek – mesélt arról a BBC-nek, hogy mennyit lehet keresni kígyóvadászként. Elmondta, egyrészt óradíjat – 13 és 18 dollár (4700 és 6500 forint) közötti összeget – és minden egyes pitonért vérdíjat kapott. 

Ezen felül 50 dollár (18 ezer forint) minden 1,2 méter alatti példányért. Ezen felül 30 centinként jár még 9 ezer forint. A jackpot ebben a munkában, ha valaki fészket talál, az 200 dollár, vagyis 72 ezer forint bónuszt jelent. 

Magyarul: nagyon is jól lehet keresni ezzel a szakmával. 

Siewe nyáron éjjel vadászik pitonokra. A teherautója platóján ülve próbálja kiszúrni, ahogy megcsillan a fényben egy kígyó, hogy aztán utána eredjen. „Ha visszamennek a bozótosba, lehetetlen megtalálni őket, mert olyan jól álcázzák magukat. Szóval nem szabad tétovázni” – mondta a BBC-nek.

A vadászok párban dolgoznak, fontos, hogy a segítője leragassza a kígyó száját. A nagy pitonoknak, mint amilyeneket Siewe is elkap, nagy, éles fogaik vannak, amelyekkel mély sebeket ejthetnek, amik könnyen elfertőződhetnek. Ugyanakkor mivel nem mérgeskígyók, így nem halálos a marásuk. Ők máshogyan ölnek, rátekerednek a zsákmányukra és megfojtják őket.

Turistalátványosság az állatok leölése

A veszély ellenére Siewe szereti a munkáját: „Tudom, hogy minden egyes kígyó, amit kifogok, változást hoz”. Van egy álma is: egyszer elkapni egy 6 méteres példányt. A nő már egy ideje nem az államnak dolgozik, mert rájött arra, hogy sokkal többet kereshet azzal, ha turistákat visz pitonvadászatra és jelentkezőkből nincs hiány.

A legsikeresebb kígyóvadász egy másik hölgy, Donna Kalil, aki már 850 állatot fogott be. Siewe és Kalil is szeretik a kígyókat. „Számomra a legnehezebb, hogy megöljük őket” – mondta Kalil. – Ez a legrosszabb. De hozzáteszi, tudja, hogy munkája változást jelent. „Egy állatot meg kell ölni, hogy több mint ezret megmentsen”.

Az óriáskígyók elszaporodására minden évben egy nagy versennyel hívják fel a figyelmet. A szabályok pofonegyszerűek: 30 ezer dollárt kap, aki elkapja a leghosszabb pitont. Az évek során egy nagyszabású bulivá nőtte ki magát a 10 napos kígyóhajtás, az ország, sőt a világ minden részéről érkeznek a vadászok.

A Python Challenge legutóbbi győztesei közé tartozik egy siket tanár, aki puszta kézzel fogott meg egy közel 16 láb, vagyis csaknem 5 méter hosszú kígyót, egy apa-fia páros, akik 41 állatot kaptak el, és egy 19 éves fiatalember, aki azt mondta, hogy a 10 ezer dolláros nyereményét arra fogja fordítani, hogy jobb kígyófigyelő lámpákat vásároljon a teherautójára.

A pitonvadászat egyébként nagyon nehéz műfaj, mert az állatok nagyon óvatosak és hihetetlenül jól el tudnak rejtőzni. Na meg az sem mindegy, hogy az egyéb állatokkal is vigyázni kell, számos mérgeskígyó és aligátor is él az Everglades mocsárban.

Persze tudományos módszerekkel is próbálják a szaporodásuknak útját állni. Ilyen, amikor elkapnak egy hím pitont és rádióadót ültetnek bele, majd szabadon engedik. Az ő feladatuk innentől kezdve az, hogy elvezesse a szakértőket a nőstényekhez – amelyek ugye csaknem 100 tojást is tudnak rakni – és a fészekhez.

A vízgazdálkodási hatóság a Floridai Hal- és Vadvédelmi Bizottsággal együtt dolgozik egy olyan kamerarendszer kifejlesztésén, amely mesterséges intelligenciát és infravörös hullámhosszt használ a pitonok felderítésére, majdnem úgy, mint a halászhajókon lévő halkereső rendszerek. A mesterséges intelligencia algoritmusát úgy tanítják be, hogy minden más floridai kígyó közül felismerje a burmai pitont bármilyen környezetben.

Egészen különleges helyzet, hogy a helyi természetvédők is az irtásukat támogatják, olyan szintű kárt okoztak a területen az invazív kígyók. 

Azt azért hozzá kell tenni, hogy ezek az állatok – amelyek semmi mást nem csinálnak, pusztán élnek és szaporodnak, vagyis amit az ösztönük diktál – most azért szenvednek, mert annak idején a hobbitartók nem vigyáztak rájuk rendesen, vagy meg akartak tőlük szabadulni.

Nyitókép: Joe Raedle / Getty Images