Világraszóló botrány az elitegyetemen: miért kellett lemondania a Harvard antiszemitizmussal vádolt rektorának?

Claudine Gay, a Harvard Egyetem elnöke bejelentette január 2-án kedden, hogy távozik az Egyesült Államok egyik legrangosabb felsőoktatási intézményének éléről. A rektorra az elmúlt hetekben egyre nagyobb nyomás nehezedett az egyetemen előforduló antiszemita megnyilvánulások miatt, de bukásában plágiumvádak is közrejátszottak.

A BBC cikke szerint azonban Claudine Gay ügye túlmutat önmagán, és rávilágit arra, hogyan lettek a kultúrharc színterei az amerikai egyetemek. A jobboldali-konzervatívok ünneplik a Harvard rektorának távozását, aki számukra megtestesítette mindazt, amit az amerikai felsőoktatásában utálnak: egy progresszív ideológiát, ami nagyobb hangsúlyt fektet a sokszínűségre, mint a tudományos érdemekre. A leváltott elnököt korábban ellenlábasai 

azzal vádolták, hogy pusztán azért kapta meg az állást, mert afroamerikai, és mert nő.

Akadémiai körökben is akadtak kritikusai, szimpatizánsai szerint ugyanakkor összehangolt lejáratókampány áldozata lett, amelynek célja az volt, hogy kiszorítsák hivatalából – részben azért, mert partner volt az egyetemen a faji, etnikai és szexuális kisebbségek támogatásában. Támogatói azzal is érvelnek, hogy az amerikai jobboldal ezentúl furkósbotként lengetheti a plágiumvádakat, ami pedig veszélyt jelent az egyetemi autonómiára.

Antiszemitizmus az amerikai elitegyetemeken?

Izrael gázai válaszcsapásai a Hamász október 7-én izraeli civilek ellen indított terrortámadására tiltakozási hullámot váltottak ki több nagyvárosban, valamint az amerikai egyetemeken is. A Harvard a diákjai által szervezett palesztinpárti, Izrael-ellenes, helyenként antiszemita tüntetésekkel került a figyelem középpontjába.

Izraeli és zsidó diákok megfélemlítő hangulatról számoltak be, és kifogásolták, hogy az egyetemi vezetés nem lép fel határozottan a gyűlöletkeltő megnyilvánulások ellen. A szövetségi törvényhozás alsóházában a közelmúltban egy bizottság is felállt, hogy kivizsgálja a felsőoktatási intézményekben tapasztalt zsidóellenes megnyilvánulásokat.

December elején az ügyben meghallgatást is tartottak, amiben a Harvard mellett két másik rangos egyetem, a Pennsylvaniai Egyetem és az MIT (Massachusetts Institute of Technology) rektora is részt vett. Az eseményt nagy figyelem övezte, és komoly bírálatokat váltott ki az intézményvezetőkkel szemben. Elizabeth Magill, a Pennsylvaniai Egyetem rektora kongresszusi meghallgatásán

arra a kérdésre sem tudott egyértelmű választ adni, hogy a tüntetéseken elhangzott, a zsidók kiirtására felszólító mondatok megsértik-e az egyetem viselkedési szabályzatát.

Az Egyesült Államok másik kiemelkedő felsőoktatási intézményének rektora ellen ugyancsak több hallgató is szót emelt korábban, amiért szerintük nem tett eleget, hogy megakadályozza a zsidó származású diákok vegzálását az egyetemen. Elizabeth Magill végül beadta lemondását, az eset után pedig a többi elitegyetem vezetőjével szemben is megfogalmazódott a lemondás igénye.

A Harvard jelentős támogatói jelentették be, hogy megvonják működési támogatásukat az intézménytől, ami összesen több százmillió dolláros veszteséget jelentett az intézménynek, és számos republikánus képviselő követelte Claudine Gay távozását is. Az egyetemi vezető keddi bejelentése szerint

lemond rektori tisztségéről, de marad az egyetemen: visszatér a tudományos munkához, folytatja oktatói tevékenységét.

Plágiumvádak

Claudine Gay, az egyetem politológiaprofesszora 2023 júliusában lett a Harvard 30. elnöke, vagyis lényegében a rektora. Ő volt az intézmény első fekete, második női vezetője, egyben az egyetem 1936-os alapítása óta legrövidebb ideig hivatalban lévő elnöke – emlékeztetett cikkében a New York Times.

A volt egyetemi elnök végül az antiszemitizmus vádjába nem bukott bele, azonban az utóbbi időben napvilágot láttak állítólagos bizonyítékok, amelyek szerint plagizált a tudományos munkáiban. A Gay lemondásához vezető vádakat Christopher Rufo jobboldali aktivista hozta nyilvánosságra, akire onnan emlékezhetünk, hogy idén tavasszal Budapestre látogatott, és előadást tartott, amelyben Orbán Viktort méltatta, majd valaki a szállásán rátört és kirabolta.

Christopher Rufo értesüléseit később a New York Post és a Washington Free Beacon is közreadta, a konzervatív lapok pedig hétfőn újabb, Harvardhoz benyújtott névtelen panaszról számoltak be. A jelentésben az állt, hogy Guy az általa publikált tudományos cikkek közel felében plagizálhatott.

A Harvard saját belső vizsgálatot kezdeményezett, amely bár szintén talált hivatkozási gondokat a doktori disszertációjában és legalább két tudományos cikkében, végül arra jutott, hogy nem szándékosan plagizált. 

„Pályafutásom során mindvégig azon dolgoztam, hogy megfeleljek a legmagasabb akadémiai normáknak” – szólalt meg a lemondott rektor tudományos munkája és kutatói integritása védelmében.

Noha Gay karrierjének alapos kivizsgálását a politikai jobboldal kezdeményezte, egyáltalán nem ritka, hogy amerikai egyetemi vezetők plágiumbotránya buknak bele. A Stanford Egyetem elnöke tavaly nyáron mondott le, miután manipulált adatokat találtak a tudományos munkáiban, míg a Dél-Karolinai Egyetem egyik vezetőjének azért kellett távoznia, mert átemelte egy diplomaosztó ünnepségen tartott beszédének egyes részeit.

Van, aki ünnepel, míg mások dühösek és aggódnak

Gay a távozását bejelentő levélben ijesztőnek nevezte az ellene intézett „személyeskedő támadásokat”, amelyeket szerinte faji alapú rosszindulat is fűtött. Kritikusai azzal vádolták, hogy alkalmatlan az alig hat hónapja elfoglalt pozícióra, amit támogatói rasszizmust emlegetve utasítottak vissza.

„Rosszhiszemű bigottok, akik úgy tesznek, mintha az antiszemitizmus miatt aggódnának, és a rendszerszintű problémák bűnbakjaként használják a színes bőrű nőket, különösen a feketéket” – jellemezte Celeste Ng amerikai írónő Gay kritikusait a közösségi médiában. Sok akadémikust zavart az is, ahogyan a plágiumbotrányra fény derült: egy összehangolt lejárató kampány részeként, amelynek célja szerintük a rektor hivatalából való kiszorítása volt.

„Gay egyértelműen hibázott, de a mai plágiumfelderítő szoftverekkel nem lenne nehéz hasonló átfedéseket találni más vezetők és professzorok munkáiban” – szögezte le Davarian Baldwin, a dublini Trinity College történésze az AP Newsnak. Az Amerikai Egyetemi Professzorok Szövetségének elnöke pedig azt mondta: politikai hadjárat zajlik a felsőoktatás ellen, amely fenyegeti az akadémiai szabadságot. Irene Mulvey attól tart, hogy

a jobboldal a plágiumvizsgálatokat fegyverként használhatja majd fel.

A konzervatívok láthatóan ünnepelnek. „Megsemmisítő vereség a woke-izmus, az antiszemitizmus és az egyetemi elitizmus számára” – írta Liz Wheeler konzervatív politikai kommentátor. A rektor bukásában szerepet játszó Christopher Rufo pedig úgy látja, ez a „DEI végének kezdete” az amerikai intézményekben (a DEI programoknak hívott kezdeményezések lényege, hogy elősegítsék a diverzitást, az egyenlőséget és a befogadást egy adott szervezetben). Bret Stephens, a New York Times véleményrovatának vezetője is megfogalmazott bírálatot a harvardi rektor kinevezésével kapcsolatban. 

Hogyan kapaszkodhatott fel az amerikai akadémiai élet csúcsára olyasvalaki, aki az elmúlt 26 évben mindössze 11 folyóiratcikket publikált, és nem volt semmilyen úttörő hozzájárulása a szakterületéhez?

– teszi fel a kérdést.

Szerinte ez azért történhetett meg, mert az amerikai felsőoktatás társadalmi igazságosságra épülő modellje, amelynek középpontjában jelenleg a sokféleség, az egyenlőség és a befogadás áll, leváltotta a kiválósági modellt, amely elsősorban a tudásra és az eszmék szabad versenyére alapozott. „Ahol korábban hegycsúcs állt, ott most kráter van” – fogalmazott a publicista. 

Noha a harvardi vita a rektor lemondásával a csúcsra ért, a republikánusok vélhetően továbbra is azon lesznek, hogy számukra kedvező változást érjenek el progresszív felsőoktatási intézményekben. Donald Trump második elnöki ciklusára már belengette az egyetemi méltányossági programok megszűntetését, Ron DeSantis floridai kormányzó pedig korábban leváltotta a New College of Florida vezetőségét, elbocsátotta az oktatókat, és jobboldali aktivistákat ültetett az intézmény kuratóriumába.

Nyitókép: Brian Snyder / File Photo via Reuters