Az oroszok által bekerített ukrán katona készen állt a halálra, légicsapást kért a saját pozíciójára

A 36 éves egykori ezermester, Szerhij a seregben szolgált, a CNN egy ukrajnai kórházban készített vele interjút. A katona lába tele van apró repeszdarabokkal, emiatt súlyos fájdalmai vannak, az orvosok viszont nem tudják azokat kiszedni. A fájdalom ellenére azt mondja, jól érzi magát.

Nem hiszem el, hogy kórházban fekszem és nem pedig a lövészárokban. Nem hittem volna, hogy túlélem

– mondja Szerhij a CNN-nek.

A férfi nem sokkal azután csatlakozott a hadsereghez, hogy Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát. Finnországban élt, ahol 10 éven keresztül ezermesterként dolgozott. Egy hónappal ezelőtt, október 27-én ő és egysége azt a feladatot kapta, hogy tartsák a lövészárkokat a keleti frontvonalon, Bakhmut külvárosának közelében. Ennek a küldetésnek három napig kellett volna tartania, de végül két hétig húzódott. Az egységből sokan meghaltak, rajtütésszerűen támadtak rájuk az oroszok.

Napokon keresztül tűz alatt tartották őket, egy aknavetős támadás után beszorultak, nem tudták elhagyni a térséget, így az oroszok körbevették őket.

Szerhij két társának eltört a lába és az állkapcsa, egyikük sokkot kapott és öngyilkos akart lenni, hogy ne kerüljön hadifogságba. Egy csapat meg tudta közelíteni őket, hogy kivigyék őket a térségből, ekkor Szerhij azt kérte, hogy először a sérülteket menekítsék ki, ő majd a következő körben megy. Végül azonban nem volt következő kör, mert az oroszok fokozták a nyomást és az utolsó elérési útvonalat is le tudták zárni.

Szerhijt többször is megpróbálták kiszabadítani, de nem tudtak átjutni az oroszokon, az akciók során több ukrán katona is életét vesztette.

„Állandó ellenséges tűz alatt voltunk. Úgy tűnt, mintha direkt próbára akarnák tenni a kitartásunkat” – emlékezett vissza. A mentőcsapat egy drónnal némi ellátmányt tudott juttatni a csapdába esett katonának, cigarettát, vizet, élelmet és csokoládét küldtek neki.

A víz nagy probléma volt, mert először is a drónnal nem lehetett palackokat szállítani. Papírba és szalagokba tekert kis üvegeket tudtak küldeni, de azok sokszor eltörtek, amiket földet értek. Minden korty vizet nagyra értékeltem, amihez hozzájutottam

– mondta a CNN-nek a katona.

Időközben az oroszok is rájöttek, hogy egy ukrán katona van az általuk körbevett területen, ekkor ők is drónokat vetettek be, egy alkalommal gránátot dobtak rá. Kiderült, hogy a környéken rejtőzik egy másik ukrán katona is, aki csatlakozott Szerhijhez.

A társam közvetlen közelében, tőlem nagyjából fél méterre, a lábamnál robbant fel a gránát. Megsebesültünk, de szerencsésen életben maradtunk

– emlékezett vissza.

Az ukrán mentőcsapat ekkor ismét közel tudott hozzájuk kerülni és egy embert ki is tudtak menekíteni, de az nem Szerhij volt, hanem a másik katona.

A következő három napban az oroszok elkezdték átfésülni a területet és nagyon közel kerültek hozzá. Hallotta a hangjukat, azt is, hogy miről beszélnek. Szerhij saját bevallása szerint már fel volt készülve a halálra, ezért úgy döntött, hogy annyi oroszt visz magával, amennyit csak tud.

Rádión felvette a kapcsolatot a parancsnokával, elmondta a körülötte lévő ellenséges csapatok koordinátáit és légicsapást kért a saját pozíciójára.

Az ukránok célbavették a területet és bombázni kezdtek. Több találat is érte az oroszok csapatokat, többen meghalhattak, de a csapat egy része életben maradt, csak úgy, mint Szerhij.

Az árokba, ahol Szerhij rejtőzött, egy támadást túlélő orosz katona mászott le és megpillantotta a sebesült ukránt. Megkérdezte tőle, hogy honnan jött, de ő oroszul csak annyit mondott neki, hogy agyrázkódást kapott és vizet kért tőle. Az orosz katona nem értette, mi történt, Szerhij szerint észre kellett volna vennie, hogy az ukrán fegyveres erők egyenruhája van rajta.

Talán az zavarhatta meg, hogy sáros és piszkos volt mindenem, de a csizmámon akkor is észre kellett volna vennie

– idézte fel a gondolatait az újságírónak.

Az orosz katona végül magára hagyta, amit kihasználva Szerhij megpróbált kúszva eltávolodni az oroszoktól. „Át kellett másznom az árkon, ahol oroszok voltak, ráadásul ki kellett kerülnöm egy csapdát, amire egy gránát volt erősítve. A rádiót a bal kezemben tartottam, úgy kúsztam ki a lövészárokból” – emlékezett vissza.

A parancsnoka végig instruálta, merre haladjon, hogy el tudják vinni onnan. Végül Szerhij rengeteget kúszott a földön súlyos sérülésekkel, repeszekkel a lábában, de kijutott a terület szélére, ahol felvette egy ukrán mentőcsapat.

Látnia kellene mindenkinek, hogy az evakuációs csapatok mennyi mindent megtesznek azért, hogy a hozzám hasonlóakat kimentsék. Nagyon magas árat fizetnek ezért, sokan a vérüket adják

– mondta Szerhij, aki azt is elárulta, semmi másra nem vágyik, mint hogy horgászhasson és sörözhessen a haverjaival, nyugodtan, csöndben.

Nyitókép (illusztráció): Kostya Liberov / Libkos via Getty Images