„Ne adj pénzt neki, úgyis piára költi” – egy kísérletben milliókat adtak egy összegben hajléktalanoknak, meglepő eredmény született

Számos országban komoly kihívást jelent, hogyan tudnának méltón és emberségesen gondoskodni azokról az emberekről, akik különböző okokból a társadalom peremére szorultak. Magyarországon például büntetőjogi eszközökkel küzdenek a hajléktalanság ellen, vagyis aki otthontalan, az akár börtönbe is kerülhet. Vagy kirekesztik, ahogyan azt a Metropol című kormánypárti kiadvány is tette, amikor „térképre tette” a járókelőket zaklató hajléktalanokat. A bírósági ítélet nem tántorította el őket, később ismét nekimentek a legkiszolgáltatottabb embereknek. 

A hajléktalanság okozta krízis az Egyesült Államokban is egyre súlyosabb méreteket ölt. A legkirívóbb ezen a téren Kalifornia állam, az ABC News cikke szerint ugyanis itt sokszor nem egyéni tragédiák miatt kerültek utcára az emberek, hanem mert a jövedelemkülönbségek és a magas lakhatási költségek miatt képtelenek voltak önállóan fenntartani egy saját otthont vagy albérletet.

A tanulmány, amelyre a hírportál hivatkozik azt állítja, hogy ebben az államban él az összes amerikai hajléktalan 30 százaléka. A kaliforniai hajléktalanok megkérdezése után kiderült, hogy az egyéni tragédiák esetében 13 százalékuknak azért kellett lemondania a lakhatásról, mert kábítószereztek, 11 és 9 százaléknak pedig azért, mert vagy egy közeli hozzátartozója vagy ő maga munkaképtelen lett. A felmérés elkészítésében segédkező Claudine Sipili egykor maga is hajléktalanként élt, így pontosan tudja, hogy milyen napról napra a túlélésért küzdeni.

Még mindig emlékszem a mindennapos szégyenre, amit azért éreztem, mert nem tudtam egyedül, önerőből leküzdeni a hajléktalanságot.

– mondta a felmérésről Sipili. „Ennek a tanulmánynak a lényege, hogy átfogóbb képet kapjunk a hajléktalanságról, remélem, általa jó programokat, stratégiákat tudnak majd kidolgozni, amik segítik majd az otthontalanokat” – tette hozzá.

Itthon a hajléktalanok többsége kevesebb, mint 30 ezer forintból él havonta

Magyarországon már 25 éve végeznek egy, a fentihez nagyon hasonló felmérést minden év február 3-án. Az idei kutatásban több mint hétezer hajléktalan ember vett részt. A válaszokból kiderült, hogy az összes, 7268 megkérdezett közül 1530-an rendszeresen az utcán élnek. Győri Péter, az alapítvány kuratóriumi elnöke szerint hazánkban összesen 10 ezer hajléktalan élhet.

A kérdéssorra adott válaszokból kiderült, hogy minden ötödik hajléktalan éhezik, leginkább azok, akik az utcán élnek.

A válaszadók 57 százalékának kevesebb mint 30 ezer forint volt a havi jövedelme, a 60 év feletti válaszadók körében ez az arány 75 százalék. Még az alkalmi munkákból élő dolgozó hajléktalanok kétharmada is 30 ezer forintnál kevesebb pénzből él meg havonta. 

A legalacsonyabb jövedelműek nagy többsége részben vagy teljesen munkaképtelen, kétharmaduk beteg, öreg és fogyatékossággal él. 

Sokaknak van tartozásuk is, minden harmadik megkérdezettnek le van tiltva a jövedelme. Győri Péter elmondása szerint rengeteg embernek életmentőnek számít a segítőszolgálatok által nyújtott napi egyszeri meleg étel, az idei tél viszont az ellátó szervezeteket is nagyon nehéz helyzetbe hozta:

A rezsiemelkedés miatt a segítő szervezetek jelentős része a puszta fennmaradásért küzd, a szolgáltatások fenntartását veszély fenyegeti. Az ellátóknak spórolniuk kell, így szolgáltatásaik szűkítésére kényszerültek

– mondta a Menhely Alapítvány vezetője az MTI-nek még áprilisban.

Korábban az RTL Híradója is foglalkozott azzal, hogy április elsejétől szünetel az országos hajléktalan-étkeztetési program, mert az uniós támogatás kifutott, és csak ősztől lehet ismét pályázni.

Felmerül a kérdés, hogy ha ennyire kevés pénzből élnek a hajléktalanok és az ellátószervezetek, akkor miért nem adnak a pénzt az utcán élőknek. A többség válasza erre egyértelmű: azért kell pénzen kívüli juttatásokkal segíteni a rászorulókat, mert a pénzt gyorsan elköltik olyan élvezeti cikkekre, mint az alkohol, a cigaretta vagy éppen a különböző illegális kábítószerek. Az otthontalanok megsegítésével foglalkozó szervezetek is sokszor élelmiszercsomagokkal és egyéb segélyekkel segítik a hajléktalanokat. Kanadai kutatók azonban meg is nézték, hogy ez a valóságban is így van-e. Kísérletükben ugyanis pénzt adtak a hajléktalanoknak, az eredményeket pedig ebben a tanulmányban foglalták össze.

Nem nőtt az alkohol- és drogfogyasztás

Az elmúlt években egyre többször felmerült, hogy a hajléktalanság enyhíthető volna nagy mennyiségű pénzzel. Az elképzelés szerint egy alapjövedelemhez hasonló, közvetlen juttatás sokat segítene a helyzeten. Ezt modellezték kanadai kutatók, tapasztalataikat pedig a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) tudományos folyóiratban tették közzé augusztus 29-én. Meglepő eredményre jutottak.

A hajléktalan emberek nem, hogy nem verték el a pénzt, hanem még félre is tudtak tenni belőle. 

A tanulmányt végző szociológusok és pénzügyi szakemberek megállapították, hogy az egyszeri, 7500 kanadai dolláros, vagyis mintegy 2 millió forintos, egyösszegű kifizetés hatására egy évben 99 nappal csökkent fejenként az utcán töltött napok száma. Ez azt jelenti, hogy a pénzből albérlet béreltek, fizetős szállón aludtak vagy szobát vettek ki. Emellett azt is megállapították, hogy az alkohol, a dohánytermékek vagy egyéb drogok vásárlása nem ugrott meg a kísérletben résztvevők körében.

Megjegyzik: sokan valószínűleg félre is raktak a pénzből, a 7500 dolláros juttatás után év végére átlagosan ezer dollárjuk maradt meg, ami mintegy 264 ezer forintnak felel meg.

A felmérést még a koronavírus-járvány előtt, 2018 és 2020 között végezték. A programba 115 ember került be, ők 19 és 65 év közötti, Vancouver környéki hajléktalanok voltak. A költéseiket és a költségvetésüket két éven keresztül követték és dokumentálták. Az anyagi juttatást 50 fő készpénzben kapta meg, 65 főnek pedig utalták. A tanulmányt végző szakemberek szerint ezek a számok is azt bizonyítják, hogy az alapjövedelemhez hasonló juttatások valós segítséget nyújthatnak a lakhatási, megélhetési gondokkal küzdő alacsony jövedelműek számára.

A kutatók ugyanakkor figyelmeztettek is, hogy a kísérlet csak olyan alanyok részvételével zajlott, akik nem küzdöttek drog- és alkoholproblémákkal. Indoklásuk szerint ezzel a túladagolásos halálesetek vagy más „ártalom” kockázatát próbálták csökkenteni. A válogatás közben figyelembe vették azt is, hogy olyan jelöltek nem kerülhettek a kiválasztott alanyok közé, akik már több mint két éve hajléktalanként éltek. A tanulmány társszerzője, Jiajing Csao elmondta, hogy ennek az az oka, hogy a tanulmányt finanszírozó nonprofit partnerek úgy vélték, hogy ezzel a kritériummal ki lehet szűrni a „komolyabb problémákkal küzdőket”.

Azoknak az embereknek, akik megfelelnek az említett szűrési kritériumoknak, extra juttatást kellene adni a kormányoknak jövedelemtámogatás formájában, hogy le tudják küzdeni a hajléktalanságot

– mondta Csao.

A kutatásban résztvevő szakemberek workshopokat és képzéseket is kínáltak a program alatt a csoport tagjainak, hogy elérhessék hosszú távú céljaikat, de az eredményekből kiderült, hogy ennek összességében nem volt hatása. 

Magyarán azok is jól gazdálkodtak a pénzzel, akik nem kaptak útmutatást. 

Az elszámolásokból kiderült, hogy a pénz jó részét, egészen pontosan 74 százalékát lakhatásra költötték.

A kutatók felhívták a figyelmet, hogy bár az eredményeink nem terjednek ki azokra az emberekre, akik tartósan hajléktalanként élnek, vagy súlyos szerhasználók, esetleg más szenvedélybetegségben szenvednek és pszichiátriai betegek, de a többiek esetében kijelenthető, hogy a juttatás megváltoztatta az életüket és esélyt kaptak az újrakezdésre.

A kutatás ezzel párhuzamosan bevont egy olyan csoportot is, amelynek az volt a feladata, hogy kvázi megtippelje, mire fogják költeni a megkapott pénzt a nehéz helyzetbe került emberek. Az eredmények alapján a tippelők úgy vélték, hogy a hajléktalanok élvezeti cikkekre fogják költeni a támogatást. A valós eredményeknél 80,8 százalékkal több ilyen jellegű kiadást tippeltek a csoport tagjai. 

Ez azt mutatja, hogy az emberek a hajléktalanok kapcsán rendkívül bizalmatlanok, ha arról van szó, hogy mennyire tudják beosztani a forrásaikat. Ez a bizalmatlanság gátat szabhat az őket segítő intézkedéseknek, rosszat tehet az ilyen irányú politikai döntések meghozatalának

– szögezte le a tanulmány.

A kutatók azonban azt is megállapították, hogy ugyanezek az emberek, akik szkeptikusok voltak a hajléktalanok pénzgazdálkodási képességeivel, gyorsan megváltoztatták a véleményüket, amikor pozitív példákat láttak.

Nyitókép: illusztráció / Getty Images