A kijevi csatától a bahmuti vérszivattyúig – egy éve tart a háború Ukrajnában

Hónapokon át ment a találgatás, hogy Oroszország meg fogja-e támadni Ukrajnát, miután az Egyesült Államok nyilvánosságra hozott több hírszerzési dokumentumot, amelyek azt mutatták, hogy 180-200 ezer katona vonult fel az ukrán határra. Vlagyimir Putyin orosz elnök követelte, hogy a további NATO-bővítéseket állítsák le, a blokk európai katonai potenciálját és infrastruktúráját pedig állítsák vissza az 1997-es állapotokra. A követelései abszurdak voltak, és már akkor is látszott, hogy csak ürügyként adták elő őket, de 

még közvetlenül a támadás előtt is arról beszéltek szakértők, hogy egy invázióhoz kevés katona vonult fel.

Mint kiderült, az oroszok rettenetesen mellényúltak, amikor elhitették magukkal, hogy egy népet mennek felszabadítani a náci kormányzat alól. Az ukrán nemzet ugyanis összezárt, és már az első napokban súlyos kudarcok érték az agresszorokat. Kijevben az orosz ejtőernyősök nem tudták elfogni Volodimir Zelenszkij elnököt, aki ráadásul a helyén maradt a kormányával együtt, és azóta is irányítja az országot.

Putyin hadserege három fő irányból támadt Ukrajnára, az egyik legveszélyesebb offenzíva észak felől érkezett, Fehéroroszország felől, de végül ez lett a legcsúfosabb bukás. Az oroszok elfelejtették a saját leckéjüket, hogy mikor lehetséges egy Ukrajna elleni támadás: február végén a sár miatt semmiképp, mert az utakon kívül máshol nem lehet nehézgépjárművekkel közlekedni. Az ukránok a Nyugattól kapott páncéltörő rakétákkal, török drónokkal véres rendet vágtak az utakra szorult orosz eszközök között. Előfordult, hogy azzal, hogy az első járműveket kilőtték, 60 kilométeres dugót okoztak, majd gerillaháborúban ritkították az orosz páncélosokat.

Az orosz támadásra a Nyugat egyből reagált, és gazdasági szankciók sorozatát vetette ki az országra, illetve annak vezetőire. Ráadásul elég gyorsan kiderült, hogy Ukrajna szabadságharcát fegyverekkel is készek segíteni, és az országnak juttatott fegyverek köre és mennyisége folyamatosan bővül.

Az orosz elnök végül áprilisban leállította a Kijev elleni támadást, és kivonta az erőit északról, ezzel kvázi elismerve, hogy az ukrán fővárosért vívott csatát elvesztették. A csapatait keletre csoportosította át, ahol április 18-án indítottak új támadást 500 kilométer hosszú fronton, amely Harkivtól Donyeckig és Luhanszkig terjedt. Májusban elesett Mariupol is, a város ostroma megmutatta, hogy az orosz katonai módszerek semmit sem változtak az elmúlt évtizedekben: addig lövik tüzérséggel a településeket, amíg romhalmaz nem lesz belőlük, majd kiszorítják az „ellenség” katonáit onnan.

A civilekkel való bánásmódban sem sokat változott a hozzáállásuk a második világháború óta.

Az északi kivonulás után sokkolta a világot, hogy Bucsában tömegsírokat találtak, tele agyonlőtt civilek holttesteivel. Az oroszok tagadják, hogy ők felelősek a tömeggyilkosságokért, de számos bizonyíték van rá, hogy orosz katonák voltak az elkövetők. Később több felszabadított ukrán településnél (pl. Izjumnál) is találtak ilyen vérengzésre utaló nyomokat, tömegsírokat, a helyiek pedig kínzásokról számoltak be.

Míg az orosz katonák világszerte leginkább a közvélemény megvetését kapták meg, addig a másik oldalon az ukrán katonák hősiességét méltatják. Ebben persze benne van az is, hogy az ukrán kormány rendkívül jól használja ki a közösségi médiában rejlő propagandisztikus lehetőségeket is. Rögtön a háború elején a fekete-tengeri Kígyó-sziget védői üzenték meg rádión a Moszkva cirkálónak megadás helyett, hogy menjen a faszba. 

Ez a történet bejárta a világot, ráadásul a Kígyó-szigetet azóta az ukránok visszafoglalták, az orosz hadihajót pedig a tenger fenekére küldték rakétákkal.

Az áprilisban indított orosz offenzíva elérte azt a célját, hogy Mariupol elfoglalásával megteremtse a szárazföldi összeköttetést a 2014-ben erőszakkal elcsatolt Krím-félszigettel, a nyár elejére azonban óriási veszteségeik hatására már csak a Donbaszban tudtak minimális előrehaladást elérni. 

A nyár első felében arról számoltak be a haditudósítók, hogy olyan, mintha az első világháborúba csöppentek volna: lövészárokok, tüzérségi támadások és megmerevedő vonalak.

Az ukránok szép lassan átvették a kezdeményezést, és közben rengeteg fegyvert és lőszert kaptak a Nyugattól. Augusztusban jött a feketeleves az oroszok számára: az ukrán csapatok Herszonnál erőltették a támadásaikat, ami miatt az oroszok átcsoportosították a legjobb erőiket. Erre az ukránok elindították az offenzívájukat Harkivnál, és elsöpörték a frontot, miközben rengeteg felszerelést is zsákmányoltak. Majd novemberre elfoglalták délen Herszon városát is.

Putyin válaszul szeptemberben egy hamarjában lezavart, minden ízében szabálytalan és csak a demokrácia megcsúfolásaként értékelhető népszavazás után bejelentette, hogy Oroszországhoz csatlakozik Luhanszk, Donyeck, Herszon és Zaporizzsja régió. Mellé 300 ezer fős részleges mozgósítást is bejelentett, hogy pótolja a veszteségeit, amit a fronton szenvedtek el. A mozgósítottak egy részét kapásból a frontra küldték, de leginkább a Putyin szakácsaként ismert oligarcha magánhadseregére, a Wagner-csoportra támaszkodnak –amely pedig elkezdte a börtönökből toborozni friss csapatait, legalábbis addig, amíg a friss erők kiképzése be nem fejeződik, illetve a raktárakból az elvesztett haditechnikát nem pótolják.

A köztes időszakot azzal kezdték el áthidalni az oroszok, hogy a polgári lakosság szenvedéseit növelve az ország kritikus infrastruktúrájára mértek több száz rakéta-, illetve dróncsapást. Emiatt gyakoriak az áramszünetek, akadozik a fűtés és a vízellátás. A világ nagy része elítélte Oroszország akcióját, miközben az agresszor a szankciók miatt elkezdte olyan lator országoktól beszerezni a drónokat és a lőszert, mint Irán vagy Észak-Korea.

Amióta Herszont az ukránok elfoglalták – és a sár miatt a nagy hadműveletek nem lehetségesek – leginkább Bahmut térségében folynak komolyabb harcok. A város térségében minden méterért brutális küzdelem folyik, kiérdemelve a vérszivattyú megnevezést is.

Az új év a felkészülés jegyében telt eddig ukrán részről, Zelenszkij még több nyugati fegyvert – köztük harckocsikat és vadászgépeket – kért, mivel a szakértők és a hírszerzők is számítanak egy komolyabb orosz támadásra, ahogy felszárad a sár.

A háborúnak mikor lesz vége? Nem most. Mindkét fél arra számít, hogy még képes teret nyerni, amivel kedvezőbb tárgyalási pozíciót biztosíthat magának. Jöhet még egy vagy több orosz támadás, a Donbasz teljes elfoglalására, még talán Herszon és Zaporizzsja megyék területén is. Lehet, hogy az oroszok már beérnék a megtámadott ország ötödének elfoglalásával, Ukrajnában viszont ennek elfogadása politikai öngyilkosság lenne, így a harcok tovább folytatódnak.

Nyitókép: TvBoy olasz graffitiművész legújabb alkotása egy megsemmisült orosz páncélozott harci jármű roncsán az ukrán hadsereg által visszafoglalt Dmitrivkában 2023. január 30-án. Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij.