Gondatlanságból elkövetett emberölés miatt ítélték el a férfit, aki hagyta, hogy a lánya halálra egye magát a karantén idején

Bűnösnek találtak egy brit férfit, amiért megölte fogyatékossággal élő lányát azzal, hogy hagyta neki, hogy halálosan elhízzon az első Covid-karantén idején – írja a Guardian.

A 45 éves Alun Titfordot súlyos gondatlanságból elkövetett emberölés miatt ítélte el az esküdtszék az „őrülten független” és „vicces” 16 éves lánya, Kaylea halála után.

A lány édesanyja, Sarah Lloyd-Jones decemberben bűnösnek vallotta magát ugyanebben a vádban. Titforddal hat gyermekük volt, és együtt éltek a közép-walesi Powysban, Newtownban. 

Vélhetően ez az első ilyen jellegű büntetőeljárás az Egyesült Királyságban, amelyben a szülőket azzal vádolják, hogy megölték gyermeküket azzal, hogy nem ellenőrizték az étrendjüket.

A 2020. október 9-én vagy 10-én bekövetkezett halálakor Kaylea „olyan körülmények között élt, amelyek alkalmatlanok voltak bármilyen állat számára, nemhogy egy sebezhető 16 éves lány számára, akinek a gondozása teljes mértékben másoktól függött” – hangzott el a koronabíróságon.

Kaylea vízfejűséggel és nyitott gerinccel született, ami azt jelentette, hogy nem tudta használni a lábait. A tindézser kerekesszékkel közlekedett és sportolt az általános iskolában, sőt olyan jól teljesített, hogy részt vett egy olyan sportnapon, ahol potenciális paralimpikonokat kerestek.

A bíróság szerint a 2020 márciusában történt első Covid-zárlat előtt Kaylea a Newtown középiskola tanulója volt. Egészsége a következő hét hónapban megromlott, mivel távol volt a külvilágtól és az iskolától is.

Letartóztatása után Titford azt mondta a rendőrségnek, hogy szerinte Kaylea nem kelt ki az ágyból a karantén kezdete óta. A tanúvallomások során azonban megváltoztatta a történetét, és azt mondta, hogy Kaylea egészen röviddel a halála előttig mozgékony maradt, és képes volt felkelni az ágyból, valamint kerekesszékben közlekedni az otthonukban.

A férfi azt mondta, hogy utoljára két héttel a halála előtt ment be a lány hálószobájába, hogy a 16. születésnapjára adjon neki egy puszit. Azt állította, hogy nem vett észre semmi rendelleneset, például rossz szagot.

A bíróságon ugyanakkor elhangzott, hogy a lány halála után kihívott mentőszolgálat munkatársai a hálószobában lévő szagtól konkrétan hányingert kaptak: a tinédzser teste alatt kukacok voltak, és úgy írták le az esetet, hogy „igazán szörnyű körülmények között” találtak rá a 146 kilós lányra. A mennyezetről légypapír lógott, az emelő pedig – amelyet arra használtak, hogy segítsenek Kaylea-nek kikelni az ágyból – pókhálós és légyürülékes volt.

A tinédzser lábujjkörmeit (amelyeket ő maga nem tudott elérni), legalább hat hónapja nem vágták le, a hónalja pedig fekete volt. Kaylea 20 kilóval nehezebb volt, mint amennyit a kerekesszéke elbírt volna. A saját fürdőszobájának padlóján ürülék volt, bár az apja elismerte, hogy a lánya egy évig nem tudta használni a helyiséget. Az esküdtszék előtt azzal érvelt, hogy a mocsokért a család agresszív kutyája felelős: ha látogatókat fogadtak, oda zárták be a kutyát. 

A háromhetes tárgyalás során Titford elismerte, hogy cserbenhagyta Kayleát, és közös felelősséget viselt a gondozásáért, de tagadta, hogy bűnös a lány megölésében. Elmondta, hogy eltávolodott Kayleától, amint a lány belépett a pubertáskorba, és minden gondozását a feleségére bízta. A rendőrségnek azt mondta, azért vonult vissza a lánya ellátásától, mert „ő nő volt, neki meg nem volt kellemes ez az egész”.

Eskü alatt többször is saját lustaságát okolta azért, hogy nem segített Kaylea gondozásában vagy nem ösztönözte őt az egészséges táplálkozásra. Ügyvédje azt próbálta sugallni, hogy mivel költöztetőként hosszú órákat dolgozott, egyszerűen nem volt tudatában annak, mennyit romlott a lánya egészségi állapota.

Nyitókép: Twitter