A Challenger űrsikló katasztrófájával hozták összefüggésbe az amerikai légierő 35 évig bujkáló parancsnokát

Szomszédai zárkózott baseball-őrültnek, munkatársai okos, fanyar humorú embernek ismerték Barry Timothy O’Beirne-t, de azt aligha tudta róla bárki, hogy valójában nem is így hívják, és ő az amerikai légierő egyik legkeresettebb katonaszökevénye.

Eltűnése előtt kivette a pénzét

William Howard Hughes Jr. 1950-ben született Seattle-ben. Húszas éveiben a légierőnél kezdett karriert, 33 éves korára már parancsnokként szolgált az új-mexikói Albuquerque-ben található Kirtland légibázison, ahol a NATO parancsnoki, irányítási és kommunikációs megfigyelő rendszereinek tervezésén és értékelésén dolgozott, szigorúan titkos információkhoz hozzáférve.

A férfi szerény házat vett magának a bázis közelében, ahol egyedül élt. Családja szerint elhivatott ember volt, aki rendszeresen felhívta szüleit. 1983 júliusában Hollandiába vezényelték, ahonnan augusztus elsején kellett volna visszatérnie Kirtlandbe, de nem látták többé.

Kiderítették, hogy a férfi eltűnése előtt 19 különböző helyen összesen 28 500 dollárt, mai áron több mint 11 millió forintot vett fel a számlájáról, az otthonában végzett házkutatás során viszont feljegyzéseket találtak a hazatérése utáni tennivalókról és elolvasandó könyvekről. A légierőnél azt sem tartották kizártnak, hogy a szovjetekhez dezertált – ez volt az az időszak, amikor a hidegháború utolsó súlyos szembenállása bontakozott ki a szovjetek atomháborús félelmei miatt. 

Először engedély nélkül távolmaradónak minősítették, majd 1983. december 9-én dezertőrnek nyilvánították, ami öt évig terjedő börtönnel, háborús helyzetben pedig halállal büntetendő. Eltűnéséről öt hónap után, 1984 januárjában szerzett tudomást a nyilvánosság: ekkor került a címlapokra, miután a légierő országszerte szétküldte a fotóját a rendőri szerveknek.

A Pentagonból megerősítették, hogy rejtélyes körülmények közt eltűnt a légierő egy, minősített információkhoz hozzáférő parancsnoka. Az FBI viszont azzal igyekezett enyhíteni az aggodalmakat, hogy közölte a sajtóval: kémkedésre utaló nyom nem merült fel az ügyben.

A férfi testvérei is a nyilvánosság elé álltak: Christine Hughes azt mondta, hogy az eltűnés módja nem vall „arra a Billre, akit ismerünk”, szerintük a férfit elrabolhatták. Hiába kerestették azonban a nemzetközi hatóságokkal, és eredménytelenül hallgatták ki barátait, munkatársait is.

Szabotázsgyanú

1986-ban egy elismert külpolitikai tudósító, Tad Szulc arról írt a Los Angeles Times-ba, hogy William Howard Hughes eltűnésének köze lehetett a Challenger űrrepülőgép katasztrófájához és több francia és amerikai űrrakéta felrobbanásához. A cikk szerint az űreszközökkel amerikai megfigyelő műholdakat állítottak volna pályára, amelyekkel a szovjetek ballisztikusrakéta-kilövéseit követhették volna nyomon, a sorozatos veszteségek miatt azonban az Egyesült Államok elveszítette műholdfelbocsátó képességét.

Tad Szulc azt írta cikkében, hogy a műszaki vizsgálati jelentések szerint a balesetek konkrét okai különbözőek voltak, közös nevezőjük volt azonban, hogy a legtöbb rakétát – köztük a Challenger szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáját – a földről, rádióutasítással kellett megsemmisíteni, hogy a maradványok ne zuhanjanak lakott területre. Hughes pedig épp ezeknek a megsemmisítési folyamatoknak volt vezető szakértője. Az ő feladata volt azoknak a tiszteknek is a kiképzése, akik a kilövés után meghibásodott rakéták megsemmisítéséért feleltek.

A Francia Guyanáról fellőtt Ariane rakéta 1986. május 30-i balesetével kapcsolatban Tad Szulc megjegyezte, hogy francia hírszerzők jelezték: bár helytálló a műszaki jelentés azon megállapítása, hogy a megsemmisítést a rakéta harmadik fokozatának meghibásodása váltotta ki, de „nagyon könnyű szabotázst elkövetnie egy jól beágyazott személynek”.

A Los Angeles Times cikke kitért arra is, hogy a légierő szerint Hughes-nál az eltűnése idején nem voltak minősített anyagok, de hírszerzők úgy vélék, hogy a férfi tudása a rakétaindítási eljárásokról felbecsülhetetlen értékű volt a szovjetek számára.

45 nap börtön

A hidegháború enyhülésével Hughes neve eltűnt a nyilvánosságból, 1987 és 2017 között nem említették a sajtóban. Azután került elő újra, hogy 2018-ban egy útlevélhamisítás miatt folytatott eljárásban a hatóságok kihallgatták Barry Timothy O’Beirne-t, aki San Franciscótól nem messze egy csendes külvárosban élt feleségével. Miután szembesítették a személyazonosságával kapcsolatban felmerült ellentmondásokkal, a férfi beismerte: a valódi neve William Howard Hughes Jr., és 1983-ban dezertált az amerikai légierőből.

Miután letartóztatták, a Connecticut állambeli Fairfieldbe, a Travis légibázisra vitték. Azt mondta, nem kém, egyszerűen elege lett a légierőből, megváltoztatta személyazonosságát és Kaliforniába költözött. 45 nap katonai börtönre ítélték.

A dezertőr történetének darabkáit a napokban megjelent cikkében próbálta meg összerakni a San Francisco-i SFGATE portál, de ők sem találtak választ arra, hogy miért nem szerelt le ahelyett, hogy megváltoztatja a személyazonosságát és fájdalmat okoz a családjának eltűnésével – de az sem zárható ki, hogy igazat mondott, és túl megterhelőnek találta a nukleáris fenyegetés idején rá háruló felelősséget. Letartóztatása óta nem szólaltak meg testvérei sem, így nem tudni, találkozott-e velük. Az viszont sejthető, hogy felesége sem tudhatott valódi személyazonosságáról: a bírósági iratok szerint a nő két hónappal Hughes lebukása után válókeresetet adott be.

2016-ban az amerikai légierő 62 dezertőrt tartott számon.

Nyitókép: William Howard Hughes Jr. a légierő tisztjeként és 2018-as letartóztatásakor