külföld

„Tele vagyok gyűlölettel. Sose gondoltam volna, hogy utálni fogom az oroszokat”

Dévai LászlóDévai László

2022. május 9. 10:22

Ukrán idősotthonok kilencven év fölötti lakói beszélgettek a Guardian riporterével. Olyan asszonyok, akik még jól emlékeznek a második világháborúra is.

A 99 éves Ludmila Lisztvanonva önkéntesként a Vörös Hadseregnek dolgozott, amikor a kelet-ukrajnai Harkivban a nácikat tartották vissza a második világháború idején. Lisztvanonva az utcákat tisztította meg a fel nem robbant lőszerektől és lövedékektől.

Harkivban nyolcvan évvel ezelőtt is heves harcok folytak, akkor is, akárcsak most, sokan vesztették az életüket. Lisztvanonvának és ápolónőként dolgozó édesanyjának el kellett hagyniuk az otthonukat, mert a házat, ahol laktak, rakétatalálat érte. Lisztvanonva nehezen éli meg, hogy az elmúlt két hónapban újra lövéseket hall Harkivban, a mostani állapotok a régi időket juttatják eszébe.

Oroszország épp ma, május 9-én ünnepli a náci csapatok legyőzésének napját.

Lisztvanonva jelenleg Irpiny és Bucsa közelében, egy Csajki nevű idősek otthonában él. Az idős asszony közelről élte át Irpiny lerombolását és a bucsai gyilkosságokat is. Az otthonban több mint 160-an laknak, a heves rakétázások idején mindannyian leköltöztek a létesítmény poros pincéjébe. Amikor az oroszok március 8-án nagyon közel kerültek hozzájuk, a lakókat a település központjában található óvóhelyre evakuálták.

Problémáink voltak a szeméttel. Mivel nem gyűjtötték össze, ezért megpróbáltam magam megoldani a dolgot, ástam egy nagy gödröt, hogy oda tegyük. Munka közben vettem észre, hogy közelednek az orosz katonák. Épp a gödör alján voltam a kezemben egy lapáttal, azt hittem, ütött az utolsó órám

– emlékszik vissza a 38 éves Evhen Krivtszov, az idősek otthona igazgatója.

A kijevi védőknek köszönhetően az oroszok viszonylag gyorsan kiszorultak a térségből, így lassan elkezdtek visszatérni a korábban elmenekült emberek is. Az otthon igazgatóhelyettese, a 42 éves Tetyana Rudik elmondása szerint a személyzet kínosan ügyelt arra, hogy az otthonba nehogy bejussanak az oroszok. Rudik a legjobban azokat a lakókat sajnálja, akik a koruknál fogva jelen voltak a nácikkal vívott háborúban is.

Lisztvanonva azt mondja, mindig is orosznak tartotta magát, de békét szeretne:

A második világháború idején a békéért harcoltunk, semmi mást nem akarok, csak békét, mert építeni sokkal nehezebb, mint rombolni.

A 94 éves Marija Lebid, aki szintén a Vörös Hadseregben szolgált, nincs jó egészségi állapotban, de a Guardian riportere szerint sírva fakadt, amikor szóba került a háború. 

A szintén 94 éves Valentyina Litsz pedig nem érti, hogyan keveredett ilyen erőszakos konfliktusba az ország. Apja, Pavel a Vörös Hadsereg tüzérségi hadtestének tagja volt az 1940-es években. Harcolt Kijev mellett, a lánya egy tőle kapott levélből idézve elmondta, hogy parancsot kaptak egy olyan terület ágyúzására, ahol az orosz katonák közelharcot vívtak a nácik ellen. 

Valentyina Litsz két unokája Oroszországban él. Nem beszéltek vele a háborúról, de az idős nő szerint az egyikük mindent elhisz Putyinnak. Litsz saját bevallása szerint az interjú előtt nyugtatót vett be, hogy tudjon beszélni az érzéseiről, de azt mondta, nem használ a gyógyszer.

Egész életemben jóban voltam az oroszokkal

– mondta, majd szünetet tartott, hogy visszafojtsa a sírást. Elmondta, hogy a férje Oroszország távol-keleti részéből származott, és a férfi anyja nem akarta, hogy ukrán nőt vegyen feleségül. Úgy fogalmazott:

Most látom és hallom, mik történnek, gyilkosság, nemi erőszak, gyerekeket ölnek meg, és hát gyűlöletet érzek, tele vagyok gyűlölettel. Sose gondoltam volna, hogy utálni fogom az oroszokat.

Nyitókép: Alexey Furman / Getty Images

#külföld#orosz-ukrán háború#ukrajna#vörös hadsereg#li

Címlapról ajánljuk