Bizonyították: az idei durva aszály a klímaváltozáshoz köthető
2022. október 15. 18:03
A csapadékos szeptember ellenére is mindannyiunkban elevenen él az idei nyári aszály emléke, amely során sárgává változott a táj, elszáradtak a fák és odalett a termés jó része. Nem csak Magyarországot érintette a csapadékhiány és a forróság, az északi féltekén sokfelé, Észak-Amerikától Kínáig szenvedték ennek hatásait. Kutatók most megtalálták az egyik „tettest”, hiszen kimutatták az éghajlatváltozás „ujjlenyomatát”.
Korábban sokan úgy vélték, a melegedő Földön az extrém események rövid villanásokként jelennek csak meg, melegrekordok vagy nagyobb esőzések formájában. Most már látjuk, hogy ez nem így van, elhúzódó, több kontinenst érintő periódusok is kialakulhatnak, amelyek idővel egyre gyakoribbá és súlyosabbá válhatnak, ahogy egyre több üvegházhatású gázt eregetünk a légkörbe.
Egy-egy extrém időjárási helyzet során mindig felmerül a kérdés, vajon a klímaváltozásnak köszönhetjük-e? Korábban erre a tudomány nem tudott korrekt választ adni, azonban egy ideje újszerű kutatási módszereknek köszönhetően már egészen konkrét adatokkal tudunk szolgálni. Ha érdekli ennek háttere, itt írtunk róla részletesebben.
Az idei események kapcsán az úgynevezett klímaattribúció segítségével meghatározták, hogy az ember okozta klímaváltozás nélkül egy-egy ilyen brutális hőség-aszály páros 60-80 évente fordulna elő, az üvegházhatású gázok megnövekedett koncentrációja azonban ezt 20 évre csökkent. A helyzet pedig ennél is rosszabb, hiszen ez a mostanra elért, az ipari forradalom előtti szinthez képest 1,2 °C-os globális felmelegedési szintre vonatkozik, azonban mivel egyelőre nagyon jó esetben is a 1,5 fok irányába haladunk, a visszatérési idő is tovább csökkenhet. Ha nem 60, nem is 20, hanem esetleg 5 évente fordulnak majd elő hasonló helyzetek, vajon ki vállalkozik majd arra, hogy a mezőgazdaságból próbáljon megélhetést biztosítani családja számára?
A mezőgazdaságnál maradva, idén a világ jó részét élelmiszerválság is sújtja, ami természetesen a fejlődő régiókat érinti igazán. A szakemberek azonban hangsúlyozzák, hogy valójában most még globális szinten elegendő étel lenne mindenki számára, inkább annak igazságos elosztásával van probléma. Az egyenlőtlenségek, az éhezés és az ennek okán bekövetkező halálozások tehát csökkenthetők lennének, ha a többlet élelmiszer eljuthatna oda, ahol nagy szükség van rá. Ez azonban már messze nem a meteorológia tárgykörébe tartozik.
Az azonban igen, hogy az idei nyári krízist nem egyetlen szélsőség okozta. A jövőben is arra kell készülnünk, hogy egymást erősítő, veszélyes kombinációk léphetnek fel, amelyeknek a szintén erősen összefonódott gazdaságokban dominószerű hatásuk lehet.
Íme az idei lecke: a téli csapadékhiány miatt tavasszal és nyáron kevesebb helyi zápor alakulhatott ki, így fokozódott a talajok kiszáradása. A kiszáradással a talajvíztükör is nagyon mélyre került, így maga a talaj is jobban felforrósodott. Minél forróbb a talajfelszín, annál intenzívebbek a hőhullámok. Márpedig minél melegebb a levegő, annál több vízgőzt képes befogadni, tehát úgy nő a párolgás mértéke, hogy közben nincs felhő- és csapadékképződés.
Időnként persze véget ért a hőség, ilyenkor az időjárási frontok kipréselték a légkör nedvességtartalmát, és törvényszerű, hogy a többlet vízgőz hevesebb esőzések formájában ért földet. Az eredmény: hőhullámok és felhőszakadások váltják, illetve váltották egymást.
A diagnózis ismert, a gyógyír viszont nem egyértelmű. Az biztos, hogy az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátását csökkentenünk kell, és minél alacsonyabb szinten kell megfognunk a felmelegedést. De ez még nem elég, meg kell kezdeni az alkalmazkodást is. Szárazságtűrő növények, természetközelibb folyószabályozás, esővíz-visszatartás, ezekről sokat hallhattunk az elmúlt hónapokban. A forróság miatt azonban megnőtt az elektromos energia és vízfogyasztás is, a szárazság miatt viszont ezt nehezebben fedezték a víz- és atomerőművek.
De jöjjön még egy példa, milyen sérülékenyek is vagyunk. Franciaországban 2016-ban száraz és forró nyárra készültek, emiatt a víztározókat magas töltöttségi szinten hagyták. Igen ám, de egy-két igen heves esőzés keresztülhúzta a számításaikat, a tározók kiöntöttek, és azok is károkat okoztak.
Az időjárás egyre hektikusabbá válása megkívánja, hogy jobb előrejelzéseket készítsünk, illetve mindenféle szélsőségre képesek legyünk hatékony válaszokat adni. Ez persze pénzt és tervezést igényel, de a befektetés megtérül.
Nyitókép: MTI/EPA/Vaszil Donev