Leesett az állunk, amikor megnéztük, milyen hatással voltak a nagy esők a kiszáradt Vekeri-tóra

Az év egyik katasztrofális időjárási történése a hazánkat rekordhosszú ideig sújtó, történelmi léptékű aszály volt: a rendkívüli szárazság előrevetítette, hogy milyen következményei lesznek a Kárpát-medencében, amikor igazán beüt a klímakatasztrófa. 

A nyári híradások közt rengeteg szólt arról, hogy több kisebb-nagyobb folyó és tó vízszintje is drámai mértékben csökkent, köztük voltak olyanok is, amelyek teljesen ki is száradtak. Ilyen volt a Debrecentől nagyjából 10 kilométerre lévő Vekeri-tó is, ami június-július folyamán először kisebb pocsolyává zsugorodott, majd augusztusra teljesen eltűnt belőle a víz.

Az 1970-es évek elején kialakított 18 hektáros vízfelületű Vekeri-tó a Debrecenben élők számára fontos pihenőhelynek számított. Az utóbbi hetekben azonban a többség már csak mint az újkeletű klímakatasztrófa-turizmus célpontját látogatta, sok kiránduló csak azért ejtette útba, hogy saját szemével győződjön meg a tó végzetéről. 

Az rtl.hu-n többször foglalkoztunk mi is a Vekeri-tóval, bemutattunk több archív fotót is, miképp nézett ki a kirándulók körében népszerű csónakázó- és horgásztó az elmúlt években, amikor még rendesen volt benne víz, és összevetettük velük az augusztus közepi siralmas állapotokról készült képeinket. Egy másik cikkben a kiszáradt tómederben talált több évtizednyi hulladékról közöltünk képes összeállítást, afféle időutazásként vissza a hetvenes évekig.

Segített-e az esős időjárás?

A példátlan aszályos helyzetbe végül érdemi változást a szeptemberi csapadékos időjárás hozott. A szerencsére nagy mennyiségű, a földeket napokig áztató eső gyakorlatilag véget vetett az aszálynak, legalábbis az Országos Meteorológiai Szolgálat agrometeorológiai adatai szerint a talaj fölső, 0-50 centiméteres rétegében még jelenleg is egész jó a helyzet, annak ellenére, hogy októberben szinte alig esett valami. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen hatással volt a kelet-magyaroszági területekre jutott csapadékmennyiség a Vekerire, ezért ismét felkerestük az augusztusban még halott pusztaságként látott tavat. 

Az október közepi kirándulás igen meglepő és tanulságos volt. Mint az alábbi képek is jól mutatják, a Vekeri-tó medrében továbbra sincs egy csepp víz sem. Az errefelé hullott szeptemberi csapadékmennyiség (130-150 mm körül) arra volt elég, hogy a kiszáradt, feltöredezett iszapos talajra szóródott növénymagvakat életre keltse. Az augusztusi holdbéli táj így változott októberre dudvával, különféle vadnövényekkel dúsan benőtt, zöldellő területté. (Egyedül a meder teljesen elszikesedett közepe maradt tökéletesen kietlen, ahová a tó utolsó napjaiban pocsolyává zsugorodva visszahúzódótt.)

A képeinken bemutatott látvány két szempontból is különleges: megmutatja, hogy a természet képes meg- és visszahódítani bármilyen korábban ember által átformált földdarabot, és azt is, hogy önmagában egy pár hétig tartó esős időszak nem elég egy kiszáradt tó újraéledéséhez. (A Vekeri-tó esetében ehhez létfontosságú lenne, hogy a mesterséges tavat tápláló Derecske-Kálló csatornán ismét érkezzen bele víz.)

Nyitókép: Nagy Attila Károly / rtl.hu