Ilyen volt – ilyen lett: szívszorító fotókon mutatjuk meg a Debrecen melletti Vekeri-tó kiszáradását

Július elején írta meg az Időkép, hogy nagyobb pocsolyává zsugorodott, azaz szinte teljesen kiszáradt a Debrecen melletti Vekeri-tó. A hír bejárta a magyar sajtót, a hazánkban jelenleg pusztító történelmi léptékű aszály egyik első, nagyobb visszhangot keltő tüneteként. Azóta egyre másra jönnek a hasonló híradások, az RTL Fókusz nemrég külön riportban számolt be az országos helyzetről:

A Vekeri-tó nem tartozik az ország különösebben híres tavai közé (a hasonlóképp vészes vízhiánnyal küszködő Velencei-tóhoz képest gyakorlatilag ismeretlennek számít), de a Debrecenben élők számára fontos kirándulóhelynek számított, még ha az utóbbi években kissé elhanyagolt állapotba is került. Az elmúlt 1-2 hétben többször is ellátogattunk a Vekerire, hogy saját szemünkkel győződjünk meg a klímakatasztrófa hatásáról. Amit láttunk, attól összeszorult a torkunk.

A Vekeri-tó nem természetes képződmény, 1974-ben határoztak úgy a Felsőtiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság (FEFAG) illetékesei, hogy víztározót, horgásztavat hoznak létre Debrecentől délre, Erdőspuszta egyik amúgy is vizes, nádas, zsombékos területén. Az egy nagyobb (17 hektáros) és egy kisebb (1 hektáros) vízfelületre osztott tó fontos szerepet kapott a helybéli turizmusban, közúton könnyen elérhető pihenőközpontja lett a debrecenieknek és a környező kisebb városokban, falvakban élőknek.

1976-ban nyitották meg a fahidakkal, stégekkel, csónakházzal és -kikötővel, büfékkel, tűzrakóhelyekkel ellátott Vekerit, ami az elmúlt csaknem ötven évben biztos pont volt a térségben élők számára, hogy egy laza, szalonnasütögetős, sörözgetős, pecázós napot szerettek volna eltölteni egy városhoz közeli vízparton.

Nem tudni, hogy visszatér-e még valaha a víz a tómederbe, de a jelenlegi állapotokat látva attól lehet tartani, hogy a Vekeri-tónak befellegzett. Az Időkép jelentése óta eltelt egy hónap alatt gyakorlatilag teljesen elpárolgott a víz a tómederből. Első ottjártunkkor már csak pár négyzetméternyi algás pocsolya bűzölgött a csónakháztól nem messze, egy héttel később pedig azt láttuk, hogy már a hírmondónak maradt iszapos víz is minimálisra zsugorodott.

Az egykor volt tó iszapos alja teljesen megkeményedett és összetöredezett, mindenfelé kagylóhéjak ropognak az ember lába alatt, illetve a pocsolyává visszahúzódott részeken apró halak kiszáradt tetemei borítják a talajt. A holdbéli táj fölötti levegőt a romlás bűze tölti meg, teljesen halottnak érződik az egész, fejünk felett se szitakötők, se madarak, csak a kíméletlenül tűző Nap. 

Előkerestünk pár Vekeri-tavi fotót az elmúlt évekből – tavaszi, nyári és őszi felvételeket vegyesen –, hogy összehasonlítsuk az akkori és a mostani állapotokat. Az alábbiakban kilenc ilyen képpár következik:

A képpárok után ráadásképp még mutatunk egy nagy adag fotót, amik az elmúlt hetekben készültek a Vekerei-tónál, és a fentieken túl részletekbe menően bemutatják a jelenlegi gyászos állapotokat:

Nyitókép: Nagy Attila Károly / rtl.hu